ADY - Magyar-angol kétnyelvű kiadás

By Tomschey Ottó

ADY – Magyar – angol kétnyelvű kiadás – Hungarian-English bilingual edition

Kocsi-út az éjszakában

Milyen csonka ma a Hold,

Az éj milyen sivatag, néma,

Milyen szomoru vagyok én ma,

Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,

Minden láng csak részekben lobban,

Minden szerelem darabokban,

Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,

Utána mintha jaj-szó szállna,

Félig mély csönd és félig lárma,

Fut velem egy rossz szekér.

Ride in the night

How broken’s today the Moon,

And how dismal and mute is this night,

Today I am how sad and not blithe,

How broken’s today the Moon.

All the Wholes are broken now,

And all the flames flare up in small parts,

And all the loves are broken in hearts,

All the Wholes are broken now.

Bad cart is running with me,

As if a cry of pain would there sound,

Profound’s the still and partly din’s round,

Bad cart is running with me.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: May 7, 2018
• ISBN: 9786158079624

Book preview

cover.jpg

ADY

Versek – magyar-angol kétnyelvű kiadásban

Poems – in Hungarian-English bilingual edition

Válogatta és fordította

TOMSCHEY OTTÓ

Selected and translated by

OTTÓ TOMSCHEY

Budapest, 2017

Készült az Underground Kiadó és Terjesztő Kft. támogatásával, magánkiadásban.

A költő születésének 140. évfordulójára

To the 140th anniversary of the poet’s birth

img1.jpg

Versek (1899)

Poems (1899)

A multak álmán

A multak álmán, balgaságán

Nevetni hogy tudsz édesem?…

Feledheted a régi álmot,

De ne gunyold kisohasem.

Azt az édes, szerelmes álmot,

Melyből az élet felriaszt,

Ne hidd, hogy a szemedre hányják,

Hiszen csak álmodtuk mi azt!…

Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet,

Ha hitünk mind a sárba hullt.

A keresztet miért viseljük,

Ha elfeledve már a mult?!…

Ha elfogytak emlékeink is,

Az életnek nincs terhe sem,

A multak álmát, balgaságát

Mért gúnyolod ki édesem?…

On dreams of the past

How can you laugh at sillinesses

And dreams of bygone days, my dear?…

You can forget the olden dreams but

At them don’t mock just free of fear.

The sweet and brilliant dream and all dreams

From which life will flush you and me,

Don’t think that these will be reproached

Because no one has dreamt but we!…

You see, our life is painful and hard,

When all our faith sunk at the last

In mud, why are we forc’d to bear cross

When is forgotten now the past?!…

When even our memories are gone,

The life is free and without fear,

Why do you mock at sillinesses

And dreams of bygone days, my dear?…

Álmok után

Gyermek vagyok. Temetőben

Tarka szárnyú pillangókat kergetek,

Átrohanok könnyű szívvel

Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. Megfürösztöm

A ragyogó napsugárban lelkemet,

Nem látom a hervasztó őszt,

Csak a fényes, napsugáros életet.

Gyermek vagyok, kinek lelkén

Minden napfény, minden sugár átragyog,

Eltemetek, elfelejtek

Minden sebet, minden régi bánatot.

Gyermekszívvel elfelejtem

Hogy csalóka, ámító az őszi fény

És hogy engem megcsalt eddig

Minden álom, minden tündöklő remény.

Gyermek vagyok; temetőben

Tarkaszárnyú pillangókat kergetek

S álmaimnak temetőjén

Csalogató álmok után sietek…

After dreams

I am a child. In a graveyard

I’m hunting for gaudy-winged butterflies,

And with easy heart I will run

On the ground where sunk and forgotten grave lies.

I am a child. I will bath my

Soul in bright and shining sunbeam in the air,

Do not see the fading autumn,

Only bright and joyful, shining life and flare.

I am a child and in my soul

All the sunshine, all the sunbeams will now shine,

I will inter and will forget

All the wounds and all the bygone grieves of mine.

I will forget in my child-heart:

Autumn light is most beguiling in my scope

And that I was always cheated

By the dreams and by the gleaming, brilliant hope.

I am a child; in a graveyard

I’m hunting for gaudy-winged butterflies

And above the tomb of my dreams

I am forc’d to run towards my dreamer sites…

Őszi éjszakán

A szél, ha hűvös éjszakákon

Lehűti mámoros fejem,

A te hideg, utolsó csókod,

Az jut eszembe énnekem.

Hiába szállt agyamra mámor,

S virrasztok annyi éjszakát,

Mindig érzem annak a csóknak

Halálos, dermesztő fagyát.

Ajkad akkor tapadt ajkamra

Utólszor… aztán vége volt…

Talán tavasz sem volt azóta,

Az egész világ néma, holt…

Mikor a szél fülembe sugja,

Hogy csóknak, üdvnek vége van,

A sírból is éltre kelnék:

Zokognék, sírnék hangosan!…

At autumn night

At cool autumnal night the wind when

My enruptured head will cool,

Your last and cold and freezing kiss will

Occur to me, to me the fool.

In vain the joy will boil in my brain,

In vain I have a sleepless night,

I always feel the mortal taste of

Your kiss instead of deep delight.

Our lips met in a long kiss at last,

At last… and then the end has come…

Maybe no spring did occur since then,

The world is dead, nothing is done…

And when the wind whispers to my ears:

The kiss, delight are all now out,

I would revive even from my grave:

And I would sob and cry aloud!…

A multért

Amikor én rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor,

A mult és az emlékezet.

Nem a tied az a rajongás,

Óh, nem a tied az a vágy, –

Csak pillanatnyi édes álom:

A visszatévedt ifjuság.

Zavart, beteg, megtört a lelkem,

Ezer fájó sebet kapott,

Lázas hittel úgy érzem néha,

Hogy tőled várhat balzasmot.

Várlak, követlek, szomjuhozlak,

Te vagy a célom, életem…

…Pedig tudom, hogy már a multat

Nem adod vissza énnekem.

Szerelmi vágy, szerelmi álom

Emléke, fénye űz feléd,

Keresem az elveszett édent,

Remények, álmok édenét…

Amikor és rajongó vággyal

Követlek, várlak tégedet,

A multnak álma száll meg akkor:

A mult és az emlékezet…

For the past

When I with my ecstatic longing

Follow and wait for you at last,

The dreams of past will descend on me,

These are remembrance and the past.

Devotion, ravings are not of yours,

These are not your wish – it’s the truth, –

It is only a fading sweet dream:

The false-returning world of youth.

My soul is confus’d, ill and broken,

It bleeds from wounds ’cause of its zeal,

I feel sometimes in my ecstasy

That you will be who will me heal.

I wait, follow and thirst after you,

You are my aim and life to be…

…Though I know in my sober moments

You cannot give it back to me.

The memory and light of all the

Love-dreams on you are hunting beams,

And I search for the lost Promis’d Land,

The Eden of the hopes and dreams…

When I with my ecstatic longing

Follow and wait for you at last,

The dreams of past will descend on me,

These are remembrance and the past…

Még egyszer (1903)

Once again (1903)

Hideg május

Nem tudom én, hisz május volna most is,

Van most is asszony, fény, illat, meleg,

Elvétve tán nyit orgonavirág is,

Vannak tán most is ifjú emberek,

Józan eszét tán most is elhajítja

Mámoros éjjel egy-egy szeladon: –

De mégis, mégis, nem lángolunk mint régen,

Olyan ész nélkül, olyan szabadon…

Virágos ágyon nincs kedvünk pihenni,

Ha est közelg s a vén nap búcsuzik,

Csillagsugáros éjjel nem zokog fel

A naív, balga, édes nahtmuzik…

Más a virág, nem bódít most az illat,

Ki álmodoz most május éjjelén?…

Egy csöppnyi flirt s haza sétál az ifjú,

Mert május van és ő fáradt, szegény…

Járom a korzót, kergetem az álmot…

Mennyi szép asszony, nyíló szép leány!…

Borulj rám álom, borulj a szívemre,

Tégy eszelőssé, úgy, mint hajdanán!…

Milyen édes arc!… Milyen termet!… Utána,

Májusnak ifja lettem újra én!…

…Ej, mért fárasszuk halálra magunkat,

Aludjunk inkább május éjjelén…

Cold May

I do not know because it would be May still,

We have women and light and scent and warm,

And here and there lilac flower is in bloom,

Maybe there are also young men in swarm,

Maybe a gallant will go out of his mind

In night that is but full of giddiness: –

And yet, and yet we don’t burn as in old times,

While feeling freedom, living free of sense…

We do not want relax on flowered bed

When comes the eve, the old sun sets ere long,

In star-paved night will not burst out sobbing

The foolish, artless and sweet nightly song…

The bloom’s foreign, the scent does not o’erpower,

Who will be in cloud-land in the May’s night?…

A dash of flirting and the youth will walk home,

Because it’s May and he is poor and tired…

I stroll about the walk and chase the false dream…

Much nice women, hundred nice maids or more!…

Oh, dream! Fall onto me, fall onto my heart,

And make me crack-brain’d as in days of yore!…

How nice’s her cheek!… How smart’s her build!… And then I

Became again adolescent of May!…

Oh! Why we have to tire ourselves to death now,

Let’s rather sleep in May when ends the day…

A halottak

Akik lakoznak csendben valahol,

Szomorú fűz akikre ráhajol,

Akiknek sírján halvány mécs lobog,

A gyötrődést azok már rég feledték:

Mi sírva élünk, ők meg boldogok…

Nádas, fehér ház szűk kis ablakán

Néznétek csak az én édes anyám!…

Pedig előtte mécses sem lobog…

Óh, de akik csak halottat siratnak,

Mellette mégis százszor boldogok…

The dead

Who lays somewhere under a grass-pillow,

Above whom whispers a weeping willow,

On grave of whom flickers a pale night-light,

The worries they forgot forever long since:

We live in tears and they enjoy delight…

Oh, through the reeded white house’s small window

Look at my dear mother, the dear widow!…

In front of her albeit there’s no night-light…

Alas, who mourn over the dear departed,

By it they hundred times enjoy delight…

Lázban

Kit rég kerülnek a szerelmes álmok:

Szerelmes szívvel, álmodozva járok…

Május sugarát itta bé a lelkem, –

Májusi fényben gyógyulásra leltem,

– Még csak kétszer láttam…

A sarkon állok lázban égve. Várva,

Merről villan meg hófehér ruhája,

Várom a régi, ifjú vággyal, kedvvel,

Várom a régi diák-szerelemmel, –

– Még csak kétszer láttam…

Kigyúl az arcom, elfog az igézet,

Újjá születtem, megváltott az élet,

Kinek még tegnap nem volt vágya semmi,

Ifjú szerelmes trubadur fog lenni, –

– Még csak kétszer láttam…

In fever

The dreams of love for ages have sourround’d me:

I walk with heart that’s full of love and of glee…

My soul imbib’d the soft, vernal beams of May, –

In spring-light I in reconvalescence lay,

– I saw her only twice…

I stand in fever in the corner and guess

From where she will come and flash’s her snow-white-dress

I wait for her with old and young wish like dove,

I wait her with never-fading student-love, –

– I saw her only twice…

My face is burning, invad’s fascination,

Reviv’d again, this is my life’s salvation,

Who yesterday had no desire it is me,

Who now a young loving trubadour will be, –

– I saw her only twice…

Fuimus

De jó, ha elszállt minden álmunk,

Ha nem tudunk senkit szeretni,

Ha érzéketlen kővé váltunk,

Ha nincs reményünk s nincs több álmunk.

Hullhatnak forró könnyek értünk:

Nem érezzük terhét a vádnak,

Hitvány ellen nem forr a vérünk,

Csókot, ütést egyként nem érzünk.

Mit sem várva, mitől sem félve

Állunk ez őrült forgatagban,

S ha eltipornak összetépve:

Voltunk… aztán… mindennek vége.

Fuimus

It’s good when we’re over our all dreams,

When can love nobody with our heart,

When turn’d to callous, soulless stone-streams,

When have no hope and have no more dreams.

For us can fall the hot drops of tear:

We do not feel the burden of charge,

The low fellow our blood does not fear,

The kiss and beat we also don’t feel.

Hopeless and free of