Versek

By Bereményi Géza

Bereményi Géza régi és újabb versei úgy találkoznak e kötet terében egymással, ahogyan Antoine szokott összeakadni Desirével a városban: régi ismerősök, örökös albérlők, korszakok között korszerűtlenül elmélkedő önkéntes bohócok szólítják meg egymást, és persze minket. Ám nem csak arról van szó, hogy Bereményi egyszerre tűéles és szürreál dumái, kultikus és nemzedékalapozó szállóigéi velünk maradnak. A Nagy utazás során nem csak Krakkóba szól a vonatjegyünk.
A kötet öt, markánsan kialakított ciklusában a versek többletjelentései, hangsúlyai és asszociációi lesznek a meghatározók. Szikrák a szélben. Mellékzörejekre helyeződik nagyobb hangerő, háttérfigurákra erősebb fény. Így kap helyet a kötetben egy szubjektív lírai önéletrajz, egy geometriai alakzatokban gazdag szerelemtérkép, a rendszerváltoztatásokat kifigurázó jelentörténeti tabló és a Bereményi-mitológia hőseinek színes panoptikuma.
A Magvető Kiadó ezzel a kötettel köszönti a hetvenéves Bereményi Gézát.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Feb 23, 2016
• ISBN: 9789631434064

Book preview

cover.jpg

Bereményi Géza

Versek

MAGVETŐ

BUDAPEST

© Bereményi Géza, 2016

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Budapest

www.magveto.hu

www.facebook.com/magveto

[e-mail]

Felelős kiadó Nyáry Krisztián

Felelős szerkesztő Szegő János

A kötetet Pintér József tervezte

Elektronikus verziót készítette Takács Gábor

eKönyv Magyarország Kft. 2016

www.ekonyv.hu

ISBN 978-963-14-3406-4

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

img1.jpg

Tartalom

EGY EMBER ÉLETE

Nem vagyok senki

Jön. Szül. Megy.

Így születtem

Jó év volt

Karom kitárva

Gyerekkorom

A 424-es

Fegyverszünet

Károly bácsi

Gyerekdal

Corvin köziek

Kamaszkor

Tanulmányi kirándulás

Tanár úr

A legjobb viccek

Valóság nagybátyám

A kezdet kezdete

A hatvanas évek

Krakkói gyors

Sohase láttam ilyen időt

Albérlő

Fűszálszobám

A 100. éjszaka

Csak tíz év múlva

Egy kitalált személy

Telente vasárnap

Budapest

Bizonytalanság

Munkásszállás

Kilencek

A képek dala

Jutalomosztás

Dal nővéremnek

A 74-es év

Világnézeti klub

Műcsarnok

Bárány az üres lakásban

Kádárkeringő

Megyek az utcán

Születésnapodra

ANTOINE ÉS DESIRÉ

Antoine, Desiré és a szél

Desiré és az ócska cipő

Desiré és a múlt

Antoine nagy kísérlete

Desiré tangója

Desiré és az eső

Desiré egyik álma

Demonstráció

Antoine mulat

Változás

Micsoda útjaim

Antoine és a holdfény

Desiré jobbik része

Születtem Magyarországon

Desiré múzeuma

A barátság lépései

A túlélő dala

I LOVE YOU SO

Régi lányok

I love you so

Népdal a szerelemről

Szőke volt, aztán barna lett

Helga

Vera

A hiába szép

Ács Mari

Szőke barátném

Horváthország

Az éjféli gyors

A 8. a 12 közül

Váróterem

Százféle változatban

Az ötödik napon

Forró város

Csönded vagyok

Az ólomkatona

Hosszú menet

Tíz kicsi bűnjel

Nagy utazás

Tépj rá a lányokra

Éva mondta

Orgazmus

Anyakomplexus vs. apakomplexus

Ágnesre várva

Tóth Mariann

Zsebembe nyúltam

Egy debreceni lány mondta

Nincsen más

Szerelmes vers

RENDSZERVÁLTOZ(TAT[TAT])ÁS

Jóslat

Levélrészlet

Kelet-Európa

Télikabát

Illegalitás

Suhannak, visszaszállnak

Polka

A Vőlegény

Szétszéledtünk

Töpreng a Zala

Népdal a szegénységről

Vasárnapi nép

Ismeretelméleti tétel

Csillagok, égbeli tűk

Mesél a Duna

Zöld páviánok

Léptekre ébredek

Lánchíd

Ágyő

Altwien ábránd

Ne állítsatok szobrokat!

Jelenidő tangó

ALAKMÁSOK

Arthur Rimbaud elutazik

Dal a ravaszdi Williamről

József Attila

Balogh Ádám

F. M. Dosztojevszkij és az Ördög

Lee Van Cleef

Petőfi halála

Szeptember legvégén

Ady utolsó fényképe

Branyiszkó

Janus Pannonius

Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza

Casanova és Voltaire

Angol regény

A Tarpay grófné szép szőke lánya miatt

A dízőz

A Dodó néni

Széna tér

Somlai Margit

A vécésnénike dala

Vizi és Ecsédi találkozott

Benke és Pierre

A paraszt

Ballada öcsémről

Huszonegyedik század

EGY EMBER ÉLETE

Nem vagyok senki

Nem vagyok senki,

nem tudok semmiről,

csak hallom, hogy üt-ver,

fejem fölött a szíved döngve döng.

Várok sötétben,

még semmit sem tudok,

lebegve fürdök

magzatvizedben, magzatod.

Nem vagyok senki,

nem tudok semmiről,

de csattogó szíved

kintről veszélyes hírt közöl.

Azt hallom égi fülekkel,

nem tudod, merre is menj el,

van kint egy útvesztő rengeteg,

s azt kérdi döngve nagy szíved:

Most merre menjek?

Nem vagyok senki,

mégis parancsolom,

nehogy eltévedj

a kusza utakon.

Gyanús a szíved,

kalimpál, félrever,

mintha nem tudnád,

velem majd hova érkezel.

Azt hallom égi fülemmel,

nem tudod, merre is menj el,

hol találj énnekem jó helyet,

gyanúsan döngsz fejem felett:

Hol fogsz megszülni?

Jön. Szül. Megy.

Görcsök. Szemembe lámpa.

De fáj. Szemembe szúr a lángja.

Egyre csak tolni, tolni. Tolni. Nyomni.

Széjjelfeszülve ordítozni.

Kivetni magamból végre őt,

aki jön, aki jön, aki jön.

A görcs a jóbarátom.

Elmegy és visszavárom.

Hogy tépjen. Tépjen. Széjjeltépjen.

Még egyszer tépjen szét a vérben.

Szakadjon. Menjen belőlem ő.

Aki jő, aki jő, a világra jövő.

Ki lesz az, aki eljön?

Hogy jár, s járhat-e itt a Földön?

Úgy érzem, más világból küldik,

rajtam keresztül jusson Földig.

Semmi sem marad az emberé,

csak jön, és szül, és megy.

Jön. Szül. Megy.

Hallom, hogy kiabálnak.

De fáj. Szanaszét tép egy állat.

Tudom. Tudom, hogy ez itt az élet.

Hogy ordibálok, fájok, vérzek.

És hallom egy másik, egy másik is üvölt.

A világra. A világralökött.

Ez ő. Megjött. Kijött.

Így születtem

Sándor azt kérdezte tizenhat éves lányától,

miután megjött közvetlen az ostrom után,

és látszott, hogy nagyhasú terhes: „Hát a férjed hova lett?

Megölték vagy otthagyott?"

És mikor megtudta, hogy a férj szépen lelépett,

azt mondta nejének, Rózának, hogy „Rózsikám!

Milyen nagy szerencse ért most minket, lesz egy unokánk,

miénk lesz, mert apja nincs."

Így születtem,

e világra így jöttem én,

egy gengszter és egy szent a piacon felnevelt,

két régi kereskedők.

Sándor nagy ravasz volt, Róza meg mélyen vallásos,

egyik a pénznek élt, másik meg csak Istenért,

Sándor azt mondta: az élet túlélés. Róza meg mást,

hogy az élet egy szent adomány.

Így születtem,

e világra így jöttem én,

Sándor s Róza is, egy szent és egy hamis,

engem így neveltek ők.

Hatéves lettem, mikor anyámmal eljött egy férfi,

hogy ő lesz az új apám, a piacról elvisznek ők,

elvittek, s hogy visszanéztem, ott állt a standban a pár.

Énbennem egyek ma már.

Piacon tanultam, milyen az emberi fajta,

Istennek élve is ölne a szent életért.

Elmentem, s hiába tanultam: nem tudok többet, mint ők,

a két régi kereskedők.

Így születtem,

e világra így jöttem én,

egyként szeretett egy gengszter és egy szent,

két régi kereskedők.

Jó év volt

Jó év volt, mikor születtem én,

volt krumpli és kenyér,

és mindenki örült nekem.

Jó év volt, apám épp leszerelt,

meggyógyult nővérem is

és könnyű szülés voltam én.

Fiút akartak épp

háromszáztizennégy dekát,

mindenki örült nekem,

csak elmebeteg nagybátyám mondta azt,

hogy jó hangja van,

nem sír ez, énekel, halljátok-e, amit én,

énekel.

Folytatja veletek azt, amit ti elkezdtetek,

és nem hiszi sohasem azt, hogy ő másmilyen,

jó fiú lesz, őtőle ne féljetek,

nem jelent változást, hogy ő született.

Énekli, hogy jó év ez, miben születtem én,

van krumpli és kenyér.

És mindenki örül nekem.

Folytatom veletek azt, amit ti elkezdtetek,

és nem hiszem sohasem azt, hogy másmilyen vagyok.

Jó fiú vagyok, éntőlem ne féljetek,

hisz nem jelent változást, hogy én, hogy én is leszek.

Karom kitárva

Karom kitárva körbeforgok neked,

Magam ajánlom, vedd meg az életemet,

Nézd meg az arcom, nézd a bőrömet,

Ha már áru lettem, hadd legyek tied.

Karom kitárva körbeforgok neked,

Mondd, mennyit érek, s én azonnal tiéd leszek,

Tudok pár trükköt, mit nem tud senki más,

Vidámmá teszlek, van egy titkos fogás.

Vedd meg az arcom, vedd meg az életemet,

Nézz a fejembe, mi benne van, tiéd lehet,

Az, amit láttam, ott minden kép tied,

A jövőm a múltam, az összes évtized.

Egy ilyen élet nem jár akárkinek.

Mondd már az árát, mondd, mennyit ér neked!

Előtted állok, vegyél meg, olcsó vagyok,

Tudok egy jó pár sosemvolt gondolatot,

Ha félni kívánsz, kaphatsz álmokat,

Árvizet, felhőt, véres tornyokat.

Előtted állok, nézz meg már, olcsó vagyok,

Kezet és lábat, cipőt, én mindent adok,

Tudok pár titkos régi nagy szabályt,

Mitől az ének keményből lágyra vált.

Tudok egy módszert, hogy minden nő beléd szeret,

Tudok egy szép szót, mi átfesti a színeket,

Tudom, hogyan lesz egy ország kupleráj,

Másik szavamtól a forgó föld megáll.

Gyerekkorom

Csak még egyszer