Mozgatjuk a szálakat

By dr. Berényi András

A magyar ügyvédség alakulásának rövid történetét mutatja be a könyv. A történelmi tényeket olyan kitekintések színesítik, mint Bánáti elnök úr és Bárándy Péter személyes visszaemlékezései. A könyv könnyed hangvételben, Berényi András sajátos stílusában eg

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633774786

Book preview

BERÉNYI ANDRÁS

Mozgatjuk a szálakat

Az ügyvédség történetéről

fapadoskonyv.hu

2014

Honlap: www.ipubs.hu

E-mail: [e-mail]

Borító: Rimanóczy Andrea

ISBN 978-963-377-478-6 (epub)

ISBN 978-963-377-479-3 (mobi)

© Dr. Berényi András 2014

© Fapadoskonyv.hu Kiadó 2014

Előszó

Az ügyvédi hivatásrend történetének, jogállásának és működésének kutatása a XVIII. századtól kezdődően dinamikus fejlődésen ment keresztül. A jogtudomány és a praktizáló jogászok egyaránt felismerték annak a jelentőségét, hogy az ügyvédség a jogállami garanciákat tiszteletben tartó jogrendszerekben nélkülözhetetlen az igazságszolgáltatás zökkenőmentes működéséhez és az alapvető emberi jogok érvényesítéséhez.

Az ügyvédek alkotmányos jogállásával összefüggésben az Alkotmánybíróság a 22/1994. (IV.16.) AB határozatában kifejtette, hogy az ügyvédi hivatás megkülönböztető jegye a bírói, ügyészi, közjegyzői és köztisztviselői kartól, hogy szellemi szabadfoglalkozás, amely a közhatalmi szervek működési körében garanciális okokból hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól.

Jelen tanulmány megírásának célja az önmegismerés, az ügyvédséget régóta sújtó és megoldatlan problémák azonosítása. A szerző a megismerési folyamat során a történész szemüvegén keresztül szemléli a hivatásrend életében időről-időre visszatérő anomáliákat.

Az ügyvédség című könyv részben hiánypótló szerepet tölt be a magyar ügyvédi kar történetét ismertető könyvek (Bónis György, Degré Alajos, Gratz Gusztáv, Kun László, Mezey Barna), cikkek (Gönczi Katalin, Szabó Béla, Szabó István, Zlinszky János) és doktori értekezések (Korsósné Delacasse Krisztina) között, részben pedig teljesen új nemzetközi relációba helyezi a hazai ügyvédséget.

Az ügyvédi hivatásrend történetével kapcsolatban különösen figyelemre méltó a felvilágosult abszolutizmus korát elemző rész, amely Mária Terézia uralkodásától kezdve II. Lipót és I. Ferenc császárságának lezárásáig részletesen mutatja be a prókátorokra vonatkozó szabályozás hullámzó fejlődését és a polgári átalakulás kezdetén már meglévő, modern etikai és fegyelmi szabályok érvényesülését.

Újdonság a szakirodalomban az arra való célirányos törekvés, hogy a magyar ügyvédi kar fejlődéstörténetét párhuzamba állítsa az európai államok azonos hivatásrendjének múltjával. Az összehasonlító módszer lehetővé tette a szerző számára, hogy nemcsak olvasmányos, hanem szakmai szempontból is értékes következtetéseket tudjon levonni a fejlettebb országok történelmével való szembeállításból.

A könyv unikumnak számít abból a szempontból, hogy hosszú évtizedek után először kerül magánpénzből kiadásra egy olyan tanulmány, amely a szerző, mint gyakorló ügyvéd önkéntes elhatározásából íródott az ügyvédi kar fejlődésének előmozdítása céljából.

Budapest, 2014. október 28.

Dr. Patyi Gergely, Phd.

államtitkár, egyetemi adjunktus

I. Bevezetés

A cím egyszerűsége ellentétben áll a problémakör lényegének nehézségeivel, hiszen ez a téma igazán pontosan még sohasem került feldolgozásra, mivel az ehhez szükséges anyagok szétszórtak és hiányosak. Ezért nagyon nehéz erről egy igazán pontos, általános képet nyújtani.

A jogért való küzdelem adja a jogállam létének dinamikáját, „attól a perctől kezdve, hogy a jog a küzdelemre való készségét feladja, saját magát adja fel… Ebben a küzdelemben neked is meg kell találnod a jogodat"{1} – mondja Jhering. Ez a jogért folytatott harc – struggle for law – a jogért folytatott vita és a jog kiharcolása az ügyvédi hivatás lényege.

Megítélésem szerint az ügyvédet nem csupán jogi, tudása illetve a jogalkalmazásban szerzett tapasztalata teszi alkalmassá választott hivatására, hanem emberi, erkölcsi értékei is. Az egyik legfontosabb elérendő cél, hogy az ügyfél bízhasson az általa választott ügyvédben. Miután az ügyvéd elnyerte a bizalmat és emellett munkáját meg is fizetik, fontos, hogy a bizalommal ne éljen vissza. A megszerzett információkat tartsa meg magának, és azokat úgy használja, hogy az az ügyfél érdekét a törvényes kereteken belül, de ott maximálisan szolgálja. A bizalom nem pusztán az ügyféltől kell származzon, hanem annak társadalmi vetületének is lennie kell. Az igazságszolgáltatásban résztvevők közül a társadalom megbecsülése sajnos sokszor nekünk, ügyvédeknek felróhatóan a legkisebb. Összefoglalóan erről a témáról elmondhatom, hogy mind objektív, mind szubjektív szempontból az ügyvédi működés alapja, sőt előfeltétele a bizalom, és a jogállam kötelessége ezen bizalmi helyzet fenntartása, megerősítése, lehetővé tétele. Az önszerveződő ügyvédségnek pedig az a kötelessége, hogy azon kollégák, akik e bizalommal bármilyen módon visszaélnek, kerüljenek büntetés alá, amely büntetés legszigorúbbja a kirekesztés. Ezt a feladatot a törvényhozás és a végrehajtás nem veheti el az ügyvédségtől, jelen esetben a mai magyar rendszerben az ügyvédi kamarától. A másik fontos ügyvédi feladat az államtól való függetlenség. Nem szolgálhatja az az ügyvéd megfelelő módon ügyfelét, aki önmaga nem független, nem szabad.

Az ügyvédség, mint hivatás, és mint tevékenység a köz- és a magánjog határterületén helyezkedik el. Az ügyvédségnek részint a közigazgatásban fennálló rendszer tagjának kell lennie, de tagszerveződésének önszabályozásból kell történnie, amely önszabályozás biztosítja számára a függetlenséget és ellenőrizhetővé és lehetővé teszi kilétének pontos ismeretét a potenciális ügyfelek által. Mindezek után viszont, amint az ügyfél az ügyvéd irodájába beérkezik, kettejük között egy magánjogi szerződés köttetik.

A történelem során mindig nehéz volt pontosan meghatározni az ügyvédek változó szerepét, de a demokrácia és a jogállamiság kiteljesedésével mindenképpen kimondhatjuk, hogy nélkülük, jobban mondva nélkülünk, nem működhet egy (igazságos) igazságszolgáltatás.

Könyvem megpróbálja bemutatni az ügyvédség magyarországi fejlődéstörténetét, és megpróbál rávilágítani néhány olyan problémakörre, amely a mai napig megoldatlan. Nem tudományos munkának szánom a következő olvasmányt, hanem szeretnék rávilágítani történelmi áttekintésen keresztül arra, hogy az ügyvédség gazdasági, jogállami és igazságszolgáltatói feladata oly mértékű, amely nélkül egy demokrácia nem tud működni. Azért választottam alcímnek az ügyvédi irodám mottójául is szolgáló „mozgatjuk a szálakat" gondolatot, hogy azzal is alátámasszam azt az alapvető állampolgári jogot, mely szerint, ha bárkit sérelem ér, akár magánszemélytől, akár az államtól, vagy bármilyen eljárás következtében, fordulhasson egy olyan megbízható szakemberhez, akinek tudásából fakadóan lehetősége van őt segíteni az eljárásban, a törvény keretein belül a jogi szálakat mozgatásával.

Mindemellett saját magunk megismerése is cél volt, ezért könyvemet kiemelten ügyvéd kollégáimnak is ajánlom az alábbi Márai Sándor idézettel:

„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás."

II. A perbeli képviselet kezdetei Magyarországon

Az államalapítás utáni néhány száz évben a viták elrendezésének elsődleges módja az ököljog, a felsőbb osztályokban pedig nemes egyszerűséggel a fegyveres párharc volt, amely megmaradt alapvető jogon kívüli rendezési módként a későbbi történelmi időszakokban is. Amint ezt mindahányan tapasztalhattuk, az 1990-es évek első felében Magyarországon is. Ismertünk ehhez hasonló, de semmiképp sem felsőbb osztálybéli primitív reakcióikat is. Egy idő után azonban szükségesnek látszott az erőszakos cselekményeknek legalább a jogosság látszatát megadni. Így született meg a törvényalkotás és végrehajtás igénye, ez pedig egyértelműen maga után vonta e nemes szakma megszületését. Az európai államok többségéhez hasonlóan, hazánkban is a középkor idusa tekinthető az ügyvédi hivatás tavaszának, „a hivatásrend előképei már a XI. században fellelhetőek. Annak ellenére, hogy a XI-XII. századi oklevelekben, Kálmán király törvényeiben és az Aranybullában is megtalálhatjuk az igazságszolgáltatás rendszeres, ‚pristaldus’ néven említett szereplőjét"{2}, azaz a bíróság által a felek mellé rendelt hiteles személyt, bizalmi embert. Ugyanakkor a szakképzett ügyvédség kialakulásáról csak több száz évvel később beszélhetünk. A törvénykezésben először tehát Könyves Kálmán idején a XI. század végén, XII. század elején jelentek meg a perbéli képviselet első lenyomatai. Az Aranybullában (1222) a „pristaldus", mint ügyvéd jellegű megnevezés szerepelt. Ügyvéd csak birtokos lehetett, hiszen a vagyona zálogot jelentett, ha csalárdul járt el az ügyben amely esetben a címtől is megfosztották.

Szerepe lényegében ugyanaz volt, mint Európában a procuratoré{3}, aki az írástudatlan, szokásokat nem ismerő felet tájékoztatta, bizonyítékait, nyilatkozatait begyűjtötte és bíró elé tárta. A „prokurátor" végrehajtási szerepkörrel bírt. Kitonich János szerint:

A „procurator az, aki más ügyét az ügy urának megbízása alapján annak távollétében viszi és intézi, azaz a mi szokásunk szerint az akár távol-, akár jelenlévő principális perét viszi. Ezért Causidicusnak, ügyvivőnek is nevezik, mert perben a bíróság előtt forgolódik"{4}

A magyar ügyvédség kialakulása és történelmi útja elválaszthatatlanul kötődik a magyar társadalomhoz. Bár a XVI. századig alig áll rendelkezésünkre írott forrás a magyar ügyvédségről,