Lámpagyújtogatók

By Baranyai Csaba

„A magyarországi devizahitelezés állatorvosi beteg ló.  Tekintettel a károsultak egészen magas arányára (kb. 1.96 millió fő), hazánkban sokkal nagyobb a tét, mint a környező országokban, itt a bankok mindent bevetettek, amivel érdekeiket érvényesíteni tudták.

Meglehet sokkal többet, mint azt gondolnánk.

Nem törekedtem semmi egyébre, mint egy aprócska darabkáját megvilágítani ennek a kálváriának, érzékeltetni azt, hogy miközben az MNB tanulmányában a károsultak a nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfóliók elemei, itt hús és vér emberek hétköznapi küzdelmei zajlanak. Az ember érdekelt, arról kívántam beszélgetni, miként élik meg a devizahiteles érdekvédők ezt a társadalmi jelenséget, milyen áldozatokat kíván meg tőlük a harc.

Nem tudtam mindenkivel beszélni. A könyvben szereplők személye nem valamiféle kizárólagos reprezentációja ennek az ügynek, számos résztvevője van még ennek a kiterjedt mentőakciónak.

Heten vannak e könyvben.”

• Language: Magyar
• Publisher: Baranyai Csaba
• Release date: Dec 17, 2018
• ISBN: 9786150041926

Book preview

fő

¹), hazánkban sokkal nagyobb a tét, mint a környező országokban, itt a bankok mindent bevetettek, amivel érdekeiket érvényesíteni tudták.

Meglehet sokkal többet, mint azt gondolnánk.

A magyarországi devizahitelezés kapcsán, Európában egyedülálló módon, a bíróság úgy véli, jogegységi határozata felülírja az írott törvényt, a kormány elvárására a kúria jogegységi határozatot hoz, a bankszövetség elvárására a kúria jogegységi határozatot hoz. Itt a devizahiteleseket jogfosztó törvény nem diszkriminatív

², az ügyészség sehol nem talál jogsértést, itt kilakoltatják azt, akit megmentenek, de legalább kisemmiznek

³.

A közjegyzők jogtalanul, a tények ellenében állítanak ki ténytanúsítványokat, indítanak végrehajtásokat, a bankok az általuk elkészített carry trade szerződéseket sem tartják be.

A jog és a közgazdaság megszégyenítve kucorog a sarokban.

Az ország nyugatra menekül, minden hatodik magyar gyermek külföldön születik. 2018 márciusának végén 1.583.000 BAR listás és 900.000 végrehajtott van, a károsultak elrabolt otthonai 10%-os áron cserélnek a spekulánsok között gazdát, 2010 és 2012 között 80 ezer, majd 2013 és 2017 között pedig 240 ezer ingatlan került árverésre, az érintettek ki vannak zárva a követelés megvásárlásából.

A magyarországi devizahitelezés kapcsán, a 2008-as pénzügyminisztérium – bankok paktuma a nyilvánosság elől eltitkolt, a magyar kormány által aláírt – a károsultakra hátrányos – EBRD együttműködési megállapodást nem fordítják le magyar nyelvre

⁴, a nemzeti banknak a kúriának írt levele titkosítva van, ahogyan nem megismerhető a kabinet nemzetközi álláspontja sem, devizahiteles ügyben.

A kormány már rendezte a devizahitelesek helyzetét, „a riporter, kérem, kapcsolja ki"!

Ebből a környezetből csippent fel egy részletet ez a könyv.

Nem törekedtem semmi egyébre, mint egy aprócska darabkáját megvilágítani ennek a kálváriának, érzékeltetni azt, hogy miközben az MNB tanulmányában a károsultak a nemteljesítő lakossági jelzáloghitel-portfóliók elemei, itt hús és vér emberek hétköznapi küzdelmei zajlanak. Az ember érdekelt, arról kívántam beszélgetni, miként élik meg a devizahiteles érdekvédők ezt a társadalmi jelenséget, milyen áldozatokat kíván meg tőlük a harc.

Nem tudtam mindenkivel beszélni. A könyvben szereplők személye nem valamiféle kizárólagos reprezentációja ennek az ügynek, számos résztvevője van még ennek a kiterjedt mentőakciónak.

Heten vannak e könyvben.

Ezek az emberek, van, hogy más nyelvet beszélnek, azonban ugyanazt akarják. Aki volt katona, az tudja, milyen egyszerre lépni. A bajtársak lépéseikkel hatnak egymásra, reagálásra késztetik egymást. Sasszéznak, ha kell, szaporázzák, megnyújtják. Vezényszó nélkül is igazodnak a másikhoz. Ugyanabban a miliőben élnek, ugyanabban az univerzumnak ugyanazon tudatállapotában léteznek.

Mint mágnes por a mágneses térben.

A beszélgetések során azt történt, amire számítottam. Megjelent előttem a föld és a levegő, a tűz és a jég. Univerzumok ők, mind-mind különálló entitás. Egyik pillanatban riportalanyommal magunk vagyunk Gaia, az élő organizmus, a mozdulatlan mindenség, körülöttünk perclények futkosnak fejvesztve. Másik pillanatban alanyommal a Házelnök házánál állok, magunk vagyunk a megtestesült cselekvés.

Öröm volt látni és hallani, hogy majd mindegyik érdekvédő, akivel beszéltem, közös sikernek tartja az árfolyamrés és a kamatemelés témakörét, amelyben – érződött –, részben-egészben saját küzdelmét látja többé-kevésbé beteljesedettnek. Öröm volt látni és hallani, hogy majdnem mindegyik érdekvédő tudott sikerről beszámolni – akár konkrétan megmentett életek, vagy visszakapott pénz (a forintosításkor, például) formájában.

Heten vannak e könyvben.

Hámori Gábor

Devizaadósok Érdekvédelmi Szövetsége

„A pénzügyi rendszert nem érdekli a környezet, nem érdekli az egészség, nem érdekli a tragédia, ő egyet tud, önös érdekből, hogy profithoz jusson. Ez a rendszer, ez megérkezett Magyarországra, ahol olyan eredményesen tudta végrehajtani a tevékenységét, hogy áttételesen majdnem az ország fele érintett lett."

Nyílt, közvetlen, barátságos. Ütemérzéke, beszédstílusa – az interjú során – a legtökéletesebb alanyként támogatott bennünket. Precizitása szünetet tart a gondolatjelnél, rendszerezettsége hangsúlyt vált a vesszőnél. Az a fajta beszélgető partner, aki a legmesszemenőkig figyelembe veszi a másik kereteit, szándékait. A kérdés számára zsinórmérték, a választ tálcán nyújtja.

***

Kerékgyártó Katalin és Kerékgyártó László

Radikális Bankellenes Csoport

„Ha a károsultak belátják, hogy ők vannak sokkal többen, és egységben az erő, akkor megoldhatják ezt az ügyet. A tudatos tömegben hatalmas erő van és a mostani döntéshozókra nézve pedig nagy veszély. Egy békés, ámde határozott, tudattal megáldott tömegnek nincs ellenfele…"

Kati és Laci mindketten hatalmas szívvel rendelkeznek. Fáradhatatlan lendülettel keresik a megoldást, akár egymással ellenkező véleménnyel. Egymás komplementerei ők, ahol az egyikőjük a mondatot abbahagyja, onnan folytatja a másik.

Igazuk védelméért, ha kell, Brüsszelig mennek. ***

Lázár Dénes

Pénzügyi Ismeretterjesztő és Érdekképviseleti Egyesület

„Sose mondtam azt, hogy a pénzügyi szektor az az ördögtől való. Az is egy ugyanolyan vállalkozás, mint az összes többi.

A feltétele annak, hogy fair bank legyen, ne a pénzügyi kultúra, hanem a jogi kultúra változzon. Egy bank akkor lesz fair, ha rákényszeríti az igazságszolgáltatás, hogy fair legyen."

Dénes nyílt, őszinte, vehemens. Uralja és belengi a teret. Nem maradhat körülötte semmi sem érintetlenül, gyermeki frissességgel és természetességgel nyúl hozzá mindenhez. Olyan természetességgel tör át konvenciókat, hogy e tulajdonsága fantasztikus riportalannyá teszi.

Számtalan esetben gondolkodtam el a riport közben, hogy ezt „le merjem írni?, „biztosan azt szeretné, hogy ez szerepeljen benne?

***

Madari Tibor

Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője Egyesület

„Ha beindul valami, egy kis közösség, akkor ott mindig kellenek magemberek."

Tibor ügyvéd, érdekvédő.

Lényeglátása megkülönbözteti a hamisat a valóditól, az értékestől. Látja, hogy miből mi nő ki. Holisztikusan látja a világot, képes a magban meglátni a lehulló falevelet.

Csepp a tengerben, ugyanakkor Tibor ennek is lát bennünket. Óceánok mikrokozmoszai vagyunk szerinte,

akik homokszemenként bontjuk le az ellenállás falait, küzdünk, erodálunk, szabadulunk.

Minden esetben, amikor egy helyiségben tartózkodsz Tiborral,

azt tapasztalhatod, hogy legmélyebb lényegében tudja, hogy ott vagy. Figyel rád, egész testével érzékel. Látja a másik embert.

Nagy dolgok történnek ilyenkor.

***

Póka László

Nem adom a házamat mozgalom

„Ez csak valamilyen spekuláció, csalás. Nyilván szándékos lehetett, mert ugye volt már a történelemben sok ilyen és pont a svájci frankkal a legjobban nyomon követhető példa az ausztráliai, az, ami egyértelmű. Annak a banki szakembernek, aki ezt a terméket kifejlesztette – és az adott banknál, az adott bankra felépítette –, én azt gondolom, hogy szakmailag elvárható, hogy ő mondjuk egy ilyen nemzetközi szinten is nagy port kavart ügyet tudjon és ismerjen."

Kuriózum történt, mert vele így lehet beszélgetésre lehetőséget szerezni. Laci az interjú készítésének lehetőségét egyértelműen az utcai véleménynyilvánításhoz kötötte, de lehetőség szerint, első sorban Kövér László háza előtt kívánt velem videó interjút készíteni. Kérte, hogy személyének könyvbéli bemutatása is erről szóljon. Laci előzékenyen elém jött Szigetszentmiklósra érkezvén és ezután egyből Kövér László házához hajtottunk.

Aki ismeri közvetlenül, vagy tevékenységén – internetes oldalakon látható videóin – keresztül, tudhatja, Laci az utcában hisz. Ő azt mondja, hogy a cselekvésben, de – ahogyan az interjú alatt telt az idő –, egyre csak azt éreztem, hogy ez konkrétan az utcai cselekvést jelenti. Cselekvő demonstráció a bankokban, a Kúrián, és mostanában, legfőképpen, a politikusok háza előtt.

Miközben beszélgettünk, a kétharmad alkotmányba foglalta, hogy nem lehet politikusok háza előtt véleménynyilvánítást gyakorolni, szóval Laciék, pestiesen szólva, kiverték a biztosítékot.

Laci nagyon beszédes, nyíltan és kendőzetlenül beszél (ha a kedves olvasó a szövegben olyan kifejezésekkel találkozik, mint a dőlt betűtípussal szedett a rozmaringok, vagy az ajakos örökzöldek, desztillálás, akkor egészen biztos lehet benne, hogy a beszélgetésünk alatt Laci nem ezt mondta). Kommunikációs képességei mára teljességgel kifinomultak, nagyon tudatosan használja fel a körülötte zajló eseményeket, használja ki az élet adta lehetőségeket, gondolatai kifejezésére. Beszélgetés közben hihetetlenül flexibilis és merev egyszerre. Mindig engedte, hogy arról beszéljünk, ami a riporthoz szükséges, de közben mindig elmondta azt, amit el akart mondani. Újra és újra konkrét témák felé terelte a beszélgetést.

***

Szabó József

Hitelesmozgalom

„Egy diktatúrát rá lehet kényszeríteni egy társadalomra, egy országra. Demokráciát nem lehet rákényszeríteni.

Azt igényelni kell, azt életben kell tartani, azt működtetni kell. Azt követelni kell, és hogyha valahol érzem azt, hogy veszélyben van, akkor fel kell érte lázadni."

Józsi mérnökember.

Folyamatosan méri, elemzi, értékeli és dokumentálja a körülötte zajló eseményeket. Egyetlen állítás nem marad számolatlanul.

Játékosan demonstrál, megmér és prezentál. Romantikusan hisz a párbeszédben és a tények ütköztetésében.

Utat tör, ösztönöz és buzdít.

Baranyai Csaba:            Neked volt devizahiteled?

Milyen devizahitelben volt részed? Mekkora lett a túlfizetés, ha a 2015. februárban realizált „forintosítást" veszed alapul? A tőke 10-20%-a, 50%-a, 100%-a, 200%-a, ennél is magasabb?

Lázár Dénes:            Nekem nem volt.

Madari Tibor:            Nem voltam ebben a dologban érintett, a családomban sem volt – hála Istennek – érintett és a rokonságban sem volt. Ez még lehet, valahogy a paraszülőknek az óvatossága – hogy addig nyújtózz, míg a takaród ér,

vagy valami hasonló miatt –, de valahogy mindenki kikerülte ezt a csapdát. Ebből a szempontból nem voltam érintett.

Szabó József:            2007 tavaszán írtuk alá a devizás szerződést egy Erste bankfiókban. CHF elszámolás, 20 éves futamidő, 17 millió forintot utalt a bank, 5 éves türelmi idővel. Nagy nehezen tudtuk fizetni a havi törlesztő részleteket, mivel volt, hogy én, volt, hogy a feleségem volt munka és így jövedelem nélkül. A Bajnai féle áthidaló forintkölcsönt is igénybe kellett vennünk 2010-ben. Amikor már lejárt a türelmi idő, már a jövedelmünk nem tette lehetővé, hogy fizessük a megnövekedett törlesztő részleteket.

A 2015-ös forintosítás a törlesztő részletünket „nem érintette", mivel ekkor már nem volt élő szerződésünk, az Erste már korábban felmondta.

Kerékgyártó Katalin:      CHF-ben nyilvántartott kölcsönt kaptunk. Tulajdonképpen a felvett összeg felét visszafizettük 5,5 év alatt, és most a követelés a felvett összegnek majdnem 2,5-szerese, valamint a sok-sok millióra rúgó végrehajtói díj.

Póka László:            Igen, volt. 35 millió Ft összesen, két kölcsön volt. Tehát 35 millió Ft volt és erre mi visszafizettünk több, mint 20 milliót és 60 milliót szeretne még a bank.

Baranyai Csaba:      Az egy szép kerek szám.

Póka László:      Igen. Most már csak 50 valamennyi a forintosítással. Nagyon érdekes sztori volt ezzel kapcsolatban. Amikor Cinegébe (szerk.: Orván Viktor háza Budapesten) sátoroztunk egy hónapig, akkor valami német hírügynökség jött oda forgatni és tolmáccsal volt ugyanez a kérdés. Mondom, hogy igen 35 milliót kaptunk, 20-at visszafizettünk, 60-at kér a bank. A tolmács fordítja, és a kamera mögött álló ember mondja: Állj, állj, rossz a fordítás, ilyen nincs! Még egyszer! 35, 20, 60 a bank szerint. „Ez nem jó, még mindig nem jó a fordítás, nem létezik, hogy valaki visszafizet a tőkéből több, mint a felét és még sokkal többel, mint a duplájával tartozik, mint amit eredetileg fölvett. Ilyen nem létezik. Nyilván ebből látszik, hogy egy egyszerű ember, aki még nem Magyarországon él, az ezt el sem tudja képzelni, hogy ilyen egyáltalán bármilyen módon létezne, hogy te bármennyit visszafizettél a kölcsönödből, tehát visszafizettél éveken keresztül és abból több legyen.

Baranyai Csaba:      Teljesen más paradigmában létezik.

Póka László:      Tehát ez teljesen kizárt, ez csak valamilyen spekuláció, csalás. Nyilván szándékos lehetett, mert ugye volt már a történelemben sok ilyen és pont a svájci frankkal a legjobban nyomon követhető példa az ausztráliai, az, ami egyértelmű. Annak a banki szakembernek – nem az ügyintéző, aki ott ül a pultban, mert ő lehet, hogy nem ismerte a példát –, aki ezt a terméket kifejlesztette és az adott banknál, az adott bankra felépítette, én azt gondolom, hogy szakmailag elvárható, hogy ő mondjuk egy ilyen nemzetközi szinten is nagy port kavart ügyet tudjon és ismerjen.

Baranyai Csaba:      Ezek a bevált nemzetközi jó gyakorlatok és a rossz gyakorlatok. A szakma nyilván ismeri ezt.

Póka László:      Abszolút, tehát nyilván szándékos volt. Tehát én azt gondolom, hogy csak aki nem akarja, az nem hiszi el, hogy ez szándékos volt, hogy szándékosan csapták be az embert. Nem véletlen, hogy ezt ugye nem mondták el az ügyintézőknek, nem mondták el a hitelközvetítőknek, sőt nekik is azt mondták, hogy igen, ez egy nagyon jó dolog, beszéljétek rá az ügyfeleket. A bankokban konkrétan terveik voltak a hitelezéssel foglalkozó embereknek egyenként és a bankfiókoknak is, hogy hány devizakölcsönt, milyen volumenben kell kitenni hetente, havonta, évente. Tehát ez meg volt nekik adva, és mondjuk ötszörös jutalékot kapott az ügyintéző a devizakölcsönért, mint ugyanakkora forint összegért.

Baranyai Csaba:      Ötszörös jutalékot kapott?

Póka László:      Bizony. Sőt volt, hatszoros is. Tehát a Budapest Banknak a közvetítői 0,5 %-ot kaptak a forint kölcsönért és 3 %, vagy néha prémiummal még az fölött is kaptak, hogyha devizakölcsönt közvetítettek. És ez csak az egyszerű közvetítő, és amikor ilyen nagy ernyőszervezetek voltak, azoktól 6 % fölötti díjakat is kaptak.

Baranyai Csaba:      Ez elég beszédes akkor.

Póka László:      Hát persze, hogy az. Egyébként létezik egy ilyen filmem

⁵, elérhető, ahol erről részletesen beszámolok, hogy hogyan is voltak ezek.

Hámori Gábor:            Természetesen nekem is van devizahitelem, tehát azon érdekvédők népes táborába tartozom, akik érintettek és nem a part mellől kiabálnak be és osszák az észt, tehát én is ugyanúgy átéltem, hogy milyen érzés az, amikor valakihez becsönget a végrehajtó. A számokról azért nem tudok pontosan beszélni, mert egyszerűen elvesztettem a folyamatot és már nem is érdekelnek ezek a számok. Akkor, amikor arról beszélgetünk, hogy a szerződésnek melyik pontja miért rossz, akkor nem jó úton járunk. A helyes út az, hogy ezeket a szerződéseket nem szabad kinyitni és nem szabad beleolvasni. Ezeket a szerződéseket össze kell tépni és jelen pillanatban nagyon sok harcostársammal azon dolgozunk, hogy ez egyszer bekövetkezzen.

***

Baranyai Csaba:      A családodban, közvetlen környezetedben volt valakinek devizahitele? Családi és Ismerősi körödben hány embert érint ez közvetlenül és közvetetten?

Póka László:            Mondjuk szinte mindenkit, tehát testvéreket, barátokat, inkább az a kevesebb, akit nem érint. Vagy autókölcsön, lakáskölcsön, vagy személyi kölcsön, akkor 2004-től 2008-ig – én azt gondolom–, nagyon elenyésző volt az, aki nem devizakölcsönt vett fel. Nem biztos, hogy azért mert ő ezt akarta, hanem amikor bement a bankba, két dolog volt. Vagy meg se mondták neki, hogy van más, vagy, mert az ügyintézőnek ezt kellett eladni. Őneki erre kötelező terve volt, hogy ezt el kell adni, nyilván ezért nem is foglalkozott vele. Ideje sem volt, annyira nagy volt a dömping és a tömeg, hogy nem volt idő elmagyarázni részletesen, hogy ebből tudsz választani, ebből kiszámolni. Az ügyfél bement, nekem kölcsön kell, tessék, ez itt van, az ember megnézte, ki tudom fizetni, jó. Nagy része így volt. Aki már nagyon kukacoskodó volt és kérdezősködött - például én - kerek-perec elé tette az ember, hogy „figyelj! – azt mondta. – „Ha devizakölcsönt veszel fel, akkor milliónként 5000, 6000, 7000 Forint – már drágának számított – törlesztést számolunk ki milliónként. Forint kölcsönnél 10-12000 Ft. Volt, aki nem kérdezett ezután, hanem fölvette a devizakölcsönt, megint volt egy elég jelentős rész, aki megkérdezte, jó, de ez nem kockázatos, nem lesz ebből bajom? És akkor az ügyintézők sorra azt mondták, semmi probléma 5-10 %-ot változhat. Tehát ez volt nekik kiadva, ez az 5-10 %, volt a 15 %-os intervenció sáv. 156 körül volt azt hiszem, amikor fölvettük az első kölcsönt. Kérdeztem én is az ügyintézőt, „na, akkor most mond meg, hogy- mint gondolod ezt? „Figyelj, Lacikám, 165 fölé nem mehet a svájci frank. – És – mondom – mégis miért? „Figyelj, akkor összedől a gazdaság." Én azt gondolom, hogy mindenkinek bele tud férni egy ekkora összeg, mert ugye hát adott, hogy mennyire volt terhelhető a jövedelmed, tehát ekkora csúszás belefért. Nem is lett volna probléma belőle, szinte senkinek nem lett volna belőle problémája, ha max. 15 %-ig megyünk, tehát még 180-ig se, szerintem.

Amikor 200 fölé ment, akkor az gáz volt. Fölment 200 fölé a svájci frank, majd 2009 végére visszaesett 170 körülire. Tehát egész jelentősen visszaesett a svájci frank árfolyama és nem, hogy csökkent volna a törlesztés, hanem növekedett. Amikor én megkérdeztem a banktól, hogy gyerekek, de hát eddig azt mondtátok, hogy azért emelkedett a törlesztő, mert emelkedett az árfolyam, most miért nem csökken? Azt mondja, jaj, hát kamatot emeltünk! Nem kapta meg az értesítést? Hoppá, mondom. Tehát amikor meg így alakult, akkor meg kamatot emeltek.

Szabó József:            Több munkatársamról tudok, hogy van devizás kölcsöne. Volt, aki pereskedett, majd megegyezett a bankjával, a többség teljesen passzív. Rokonokról, szomszédokról nincs ilyen információm.

Kerékgyártó Katalin:      Van a családban, baráti körben is. Ahogy tapasztaltam bevásárlásaim és egyéb ügyintézéseim során, hogy az eladók, a vásárlók, az utca embere közül szinte mindenki tudja, ismeri és szenvedi ezt a borzalmat. Még a postásunknak és a villanyóra leolvasónak is van ilyen hitele.

Lázár Dénes:            Családomban volt devizahitel, a környezetemben volt devizahitel.

A családon belüli ügyeknek a többségét azt már végtörlesztettük, a legtöbb végtörlesztés az a kedvezményes végtörlesztés volt 2011-ben és volt egy hitel, ami a forintosítás után lett végtörlesztve.

Én nekem volt egy távoli ismerősöm, akivel egy évben mondjuk négyszer találkoztam. Láttam, hogy hogyan csúszik le valaki a társadalmi szociális ranglétrán a devizahitel miatt. Öngyilkos lett a devizahitele miatt. Szerencsére a családon belül senki nem került annyira rossz helyzetbe, hogy öngyilkos