Civil Vállalkozások: A szabadsághoz vezető út

By Márton Aichelburg

Ma sokan közülünk úgy tartják, hogy egy velejéig romlott politikai és szociális szolgáltató kultúra áldozatai vagyunk. És mégis ebben a kultúrában a közszolgáltatások rossz eredményének rutinszerűen védelmére kelnek azok szolgáltatói (vagy a szolgáltatás elmulasztói). Az egyéb elfogadható alternatíva híján lévő állampolgárok pedig rutinszerűen elfogadják a rossz eredményeket. A Civil Vállalkozások társalapítója, Aichelburg Márton legújabb tanulmányában a megoldást keresi legégetőbb közösségi gondjainkra. Ki kell lépni a politika dimenziójából, a mindenkori kormányok csupán olyanok, mint a focimérkőzéseken az eredménytábla.

Közel kétszáz évvel ezelőtt két barát, Széchenyi István és Wesselényi Miklós egy évig tartó útra ment Nyugat-Európába és Angliába. Visszatérésük után innovációs hullámok sorozatát indították el a tudomány, a kultúra, a vállalkozások és a politika területén. Mi történt volna, ha az Egyesült Királyság helyet Amerikába mentek volna?

A magyar reformkor vezetőinek nagy tehetsége volt szimbólumok alkotására, amelyek képesek voltak mások képzeletét lángra lobbantani, ahogy a Lánchíd felépítésével is, hidakat hoztak létre szükség és lehetőség között. Alkotásaikkal a szabadsághoz vezető utat keresték.

Hogyan érjük el a szabadságot? Mi a szabadsághoz vezető út Magyarország számára és a magyarok számára bárhol a világon? A válasz ahogy Bibó István megfogalmazta: megteremteni a bátor és nagylelkű cselekedetek lehetőségeit és mintáit, lekötni a barbárság erőit, lehetővé tenni az alkotó erők gazdag kiáradását.

Hogyan tudjuk elérni a magyar kultúra reneszánszát?

A XXI. századi megoldást négy koncepció, azaz applikácó alkalamzása jelenti: a társadalmi tőke, az antitörékenység, a szabad vállalkozás és a vállalkozás és filantrópia összekapcsolása.

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Jun 27, 2017
• ISBN: 9789631288988

Book preview

2001.

ELSŐ FEJEZET

A szabadsághoz vezető út – Bevezetés

* * *

K​özel kétszáz évvel ezelőtt két barát, Széchenyi István és Wesselényi Miklós egy évig tartó útra ment Nyugat-Európába és Angliába. Visszatérésük után innovációs hullámok sorozatát indították el a tudomány, a kultúra, a vállalkozások és a politika területén. Mi történt volna, ha az Egyesült Királyság helyett Amerikába mennek?

A magyar reformkor vezetőinek nagy tehetsége volt szimbólumok alkotására, amelyek képesek voltak mások képzeletét lángra lobbantani, ahogy a Lánchíd felépítésével is, hidakat hoztak létre szükség és lehetőség között. Alkotásaikkal a szabadsághoz vezető utat keresték.

Hogyan érjük el a szabadságot? Mi a szabadsághoz vezető út Magyarország számára és a magyarok számára bárhol a világon? A válasz ahogy Bibó István megfogalmazta: megteremteni a bátor és nagylelkű cselekedetek lehetőségeit és mintáit, lekötni a barbárság erőit, lehetővé tenni az alkotó erők gazdag kiáradását.³

Hogyan tudjuk elérni a magyar kultúra reneszánszát? Rendkívüli körülmények és események hatására a lángelmék – rendkívüli vezetők – nagy számban vannak jelen. Ilyen volt az angolok számára Erzsébet kora, a németeknél a Sturm und Drang korszaka és a magyaroknál a reformkor.⁴ Mi a siker kulcsa? Kölcsey Ferenc válasza erre három szó: Hass, alkoss, gyarapíts. Ez döntően a magánszektorban valósul meg és érezni, hogy Kölcsey a műgonddal alkotó emberek, azaz civil vállalkozók szerepvállalására számít a politikában is.

A civil vállalkozók közösségi hálózatokat hoznak létre a jó cél érdekében, a társadalom reflexpontjait célozzák meg és hatásuk futótűzként terjed.⁵ Jelen tanulmányban a civil vállalkozó kifejezést használom a társadalmi vállalkozó ​(social entrepreneur)​ helyett, hogy rámutassak nem csak a társadalmi vállalkozásoknál, hanem minden szektorban szükség van a polgári központú vezetői szerepre.

A társadalmi enterprenőr új korában a magánszektorban létrejövő innováció – bármennyire is csodálatra méltó – nem tud jelentőségteljes változást vinni a nagyobb közszférába és közéletbe. Az állami szektorban megvalósuló masszív közpénzi kiadások továbbra is olyan szolgáltatások megvalósítását finanszírozzák, amelyek nyilvánvalóan megbuktak legégetőbb társadalmi problémáink megoldásában. Ugyanakkor néhány közösségben magánszervezetek és állami intézmények vezetői sikeresen fogtak össze, hogy jelentős változás elérésére képes tervet hozzanak létre a közösségi problémákhoz való hozzáállásunkban, felhasználva a civil vállalkozókat hajtó legfontosabb ösztönzőket, és visszaállítva az állampolgárok és szomszédságok szerepét az önkormányzásban. Ma sokan közülünk úgy tartják, hogy egy velejéig romlott politikai és szociális szolgáltató kultúra áldozatai vagyunk. És mégis ebben a kultúrában a közszolgáltatások rossz eredményének rutinszerűen védelmére kelnek azok szolgáltatói (vagy a szolgáltatás elmulasztói). Az egyéb elfogadható alternatíva híján lévő állampolgárok pedig rutinszerűen elfogadják a rossz eredményeket.⁶

Stephen Goldsmith a társadalmi innováció erejéről szóló könyvében rámutat, hogy ennek ellenére mind a privát, mind pedig a közszférában vannak civil vállalkozók akik visszautasítják a status quo elfogadását, és sikerrel indítottak kihívást ellene a rombolva alkotás folyamatával.⁷ Goldsmith ezt az erőfeszítést nehéznek, bátornak és túlontúl gyakran hálátlan szerepnek írja le, noha erős a gyanúm, hogy legtöbbünknek a rombolva alkotás és az innovációra való nyitottság nem jön természetesen. A magyarok és az európaiak jobb, ha nem ülnek tétlenül abban a téves hitben, hogy a dolgok majd maguktól jóra fordulnak.

Jelen tanulmányban a legjobb magyar tradíciók újjáélesztéséhez szükséges elemek bemutatására teszek kísérletet. Az egyszerűség kedvéért négy pontban összegzem az alapelveket amelyek segítségével – civil vállalkozók közreműködésével – új és meglévő intézményeket építhetünk és a hozzájuk társítandó eszméket és magatartásokat fejleszthetjük.

1. Társadalmi tőke

2. Antitörékenység

3. Szabad vállalkozás

4. A vállalkozás és a filantrópia összekapcsolása

Hogy a mai divatos technológiai zsargont használjam ez a négy applikáció, amelyek a XXI. századi reformkor elérésének legfontosabb elemei. De mielőtt részletes fejtegetésekbe bocsátkoznék, kérem olvassák el a következő rövid definíciókat és összegzéseket:

1. Társadalmi tőke – a társadalomban a közösségi hálózatok értéke a tárgyi tőke és a humán tőke mellett

2. Antitörékenység – azon rendszerek tulajdonsága, amelyek növekszenek nyomás alatt, megrázkódtatások, volatilitás, zaj, hibák, hiányosságok, támadások vagy sikertelenségek hatására

3. Szabad vállalkozás – gazdasági rendszer, amelyben a magánvállalkozások versenyben működnek nagyrészt szabadon az állami kontrolltól

4. A vállalkozás és a filantrópia összekapcsolása – az emberek által szabadon felhalmozott vagyon a közösségbe történő befektetése a többiek lehetőségeinek növelésére

A tanulmány végén összegzem az elmúlt 10 éves munkám gyakorlati tapasztalatait, hogyan próbáltam a tanulmányban bemutatott absztrakt alapelveket konkrét lépésekre lebontani. Az általános alapelvek felől közelítek a Civil Vállalkozások Senior Mentor közösségi mozgalomban megvalósuló egyedi esetre.

A Civil Vállalkozások közhasznú szervezet Senior Mentor Programja új lehetőséget kínál az 55 év feletti magyarok számára, hogy a köz szolgálatába állítsák felhalmozott tudásukat. Ma 80 egyéni tag teljesít szolgálatot – oktatóként és mentorként – kihívásokkal küszködő általános iskolákban iskolai tanítás utáni programokban, hogy segítsék a gyerekeket az olvasás elsajátításában és magabiztosságuk növelésében, valamint azon készségek megszerzésében, melyek szükségesek a siker eléréséhez mind az iskolában mind pedig az életben.

2016 szeptemberére – a Senior Mentor Program kilencedik tanévének elindításakor – közel négyezer-ötszáz ember érdeklődött a mentor tagság iránt. Budapest nyolc kerületében, Sopronban, Szegeden, Pécelen, Érden és Salgótarjánban hoztunk létre stabilan működő mentorcsoportokat. Számos egyéb magyarországi és szlovákiai városban kísérleti projekteket indítottunk el: Debrecen, Miskolc,