Sedona-módszer a boldogságért

By Lester Levenson and Hale Dwoskin

„A boldogság arról szól, hogy emlékezz, ki is vagy valójában, és ha elfelejtetted, ez a könyv kitűnő emlékeztetőül szolgál.” – Deepak Chopra
Az önvizsgálathoz alkalmazott egyszerű, de hathatós kérdések és hatékony technikák képessé tesznek, hogy finoman elengedhesd mindazt, ami egy pillanattal korábban még megoldhatatlan problémának vagy nyomasztó érzelemnek tűnt – a haragtól és frusztrációtól kezdve a félelmen és szorongáson át a stresszig bármit. Megtanulod, hogyan alkalmazd az elengedés könnyen használható gyakorlatait – többek között a holisztikus elengedést és a Háromszoros üdvözlést –, hogy az életed minden területén nagyobb örömre és lelki békére lelj.
A neves tanítók, Lester Levenson és Hale Dwoskin minden fejezetben az életed megváltoztatására alkalmas lehetőséget kínálnak, hogy kiszabadulhass önként vállalt rabságodból és újra rátalálj a valódi, korlátlan önmagadra – és a végső boldogságra, mely születési jogodként megillet.
A felszabadító meglátások, az inspiráció és a mély elengedést hozó felfedezések kombinációja értékes útitárssá teszik ezt a könyvet mindazok számára, akik a mindennapi életünket nagyobb könnyedséggel, tisztánlátással és valódi céltudatossággal szeretnék megélni. A könyvet tekintsd lehetőségnek, hogy felfedezhesd a valódi természetedet, és feltárhasd a veled született boldogságot, békét és örömöt. E könyv akkor is a hasznodra válik, ha csak beleolvasol alkalmanként. Ha azonban elkötelezed magadat amellett, hogy a lehető legteljesebb mértékben hasznosítsd, az elérhető eredményektől le fog esni az állad.
A kezedben tartott egyedülálló kötet, a Lester Levenson által írt, több évtizedes tanításaiból merített szavait és meglátásait tartalmazó egyetlen könyvéből (Keys to the Ultimate Freedom), és minden fejezet végén a Hale Dwoskin által adott gyakorlati elengedés technikákból áll. Lester Levenson tanításainak és módszereinek legjavát kapod meg ebben a könyvből, ha a szabadságot és az örömöt keresed. A könyv mély meglátásokkal és gyakorlati eszközökkel (pl. Háromszoros üdvözlés, Ötödik út/Szabad módszer) van tele, melyek utat mutatnak, hogy elengedhesd a fájdalmas érzéseket, nemkívánatos gondolatokat és negatív töltetű történeteket, valamint természetes módon megnyílhass az ebben a pillanatban is benned rejlő boldogság és korlátlan lehetőségek számára. És ez könnyebb, mint gondolnád.

„Ha a szenvedés a külvilágra irányuló ragaszkodásban gyökerezik, a valódi öröm gyökerei csakis belül fellelhetőek. Ez a könyv feltérképezi a mélységes béke állapotához vezető utakat.” – James Redfield, A mennyei prófécia szerzője

• Language: Magyar
• Publisher: Good Life Books
• Release date: Mar 19, 2024
• ISBN: 9789636301118

Book preview

cover.jpg

Lester Levenson

és Hale Dwoskin

SEDONA-MÓDSZER

a boldogságért

img3.jpg

AZ ELENGEDÉS MŰVÉSZETE

Könnyebb, mint gondolnád!

img1.jpg

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Lester Levenson & Hale Dwoskin / HAPPINESS IS FREE

Sedona Press, USA, 2020

www.Sedona.com

The Sedona Method® is a registered trademark owned by

Sedona Training Associates

Fordította

Kovács Melinda

Szecskó Emese

Szerkesztette

Barsi Nikoletta

Copyright © Hale Dwoskin, 2020

Hungarian translation © Kovács Melinda, Szecskó Emese, 2024

Hungarian edition © GLB Könyvkiadó Kft., 2024

Cover design © GLB Könyvkiadó Kft., 2024

Minden jog fenntartva.

A könyv – a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

A könyvben olvasható információk csupán tájékoztató jellegűek, nem pótolják egyetlen egészségügyi probléma diagnózisát, kezelését sem. Nem helyettesíthetik a képzett egészségügyi szakemberrel folytatott konzultációt. E könyv tartalma csupán segítséget nyújt egy egészségügyi szakember által előírt észszerű és felelős kezelési programhoz. A szerző és a kiadó semmiféle felelősséget nem vállal a könyv tartalmának félreértelmezéséért vagy téves alkalmazásáért.

GOOD LIFE BOOKS, BUDAPEST

Felelős kiadó Eitner Noémi és Melher Viktor igazgatók

Műszaki vezető Horányi Laura

Főszerkesztő Melher Viktor

Tipográfia Madarász György

Borítót készítette Tóth Attila

Elektronikus változat

Békyné Kiss Adrien

EPUB ISBN 9789636301118

MOBI ISBN 9789636301125

img2.jpg

Lester Levenson szeretetteljes emlékére,

a végső boldogság minden keresőjének és megtalálójának mindenhol,

valamint a Sedona-módszer elsajátítóinak világszerte.

Tartalom

Köszönetnyilvánítás

Rhonda Byrne előszava

Bevezetés: Mi a boldogság?

Lester nyelvezetéről

Lester története

1. fejezet Az alapvető cél és az ahhoz vezető utak

2. fejezet Problémák és megoldásuk

3. fejezet Spirituális fejlődés

4. fejezet Boldogság

5. fejezet Szeretet

6. fejezet Felismerés

7. fejezet Szeretet, adakozás és a krisztusi Tudatosság

8. fejezet Ego

9. fejezet Az elme és az anyag uralása

10. fejezet Elme

11. fejezet Meditáció küldetéssel

12. fejezet Vágyakozás

13. fejezet Mi vagyok?

14. fejezet Az állandó boldogság kulcsa

15. fejezet Test

16. fejezet Attitűd és cselekvés

17. fejezet Guruk és mesterek

18. fejezet Vállalj teljes felelősséget

19. fejezet Segíteni másoknak

20. fejezet Gyógyítás

21. fejezet Világ

22. fejezet Tökéletes test

23. fejezet A növekedés mindennapos lehet

24. fejezet Családi kapcsolatok

25. fejezet Van különbség a világiasság és a spiritualitás között?

26. fejezet Mindent a szeretetről

27. fejezet Karma

28. fejezet Növekedés és befogadókészség

29. fejezet A Létezés csendes, meditatív állapota

30. fejezet Meditáció

31. fejezet Játszma

32. fejezet Vesd el a tudattalant, és juss el a felismeréshez

33. fejezet Miért ne mennél végig?

34. fejezet Te vagy az

35. fejezet Önvaló (az Önvalód)

A következő lépések

A szerzőkről

Köszönetnyilvánítás

Hale Dwoskin tollából

A következő személyeknek szeretném megköszönni, hogy lehetővé tették a könyv létrejöttét: szerető feleségemnek, Amy Edwardsnak; a Sedona-módszer elsajátítóinak világszerte; minden tanítónak, aki hatással volt a munkánkra, többek között Ramana Maharsinak, Nisargadatta Maharadzsnak és Robert Adamsnek; és a Sedona-képzés összes munkatársának.

Előszó

A legnagyobb szeretettel és hálával

a legendás Lester Levensonnak

Lester Levenson olyan férfi volt, aki felfedezte a mindnyájunk számára elérhető végső boldogságot. Utazása 1952-ben kezdődött, mikor az orvosa közölte vele, hogy beteg szíve miatt nagyon kevés ideje van hátra. És nem csak Lester szíve volt az egyetlen gond; számos egészségügyi problémával élt együtt, többek között depresszióval, migrénes fejfájással, gyomor-bélrendszeri zavarokkal, sárgasággal, májmegnagyobbodással, vesekővel, lépproblémával, savtúltengéssel, és fekélyekkel, amelyek átlyukasztották a gyomrát és sebeket hoztak létre. Az orvosi hír hallatán, miszerint bármelyik nap meghalhat, Lester hazament. Az első napokban rettegett a haláltól. Később úgy döntött, hogy ha már meghal, legalább végiggondolja az életét, és megfejti, miért csak ritkán volt boldog. Ezzel kezdetét vette a folyamat, mely később életútjává vált.

Lester visszakeresett az életéből minden emléket, és olyan időszakok után kutatott, amikor valóban a legboldogabb volt. Meglepetésére azt találta, hogy nem akkor volt boldog, amikor őt szerették. Akkor volt a legboldogabb, amikor ő szeretett. Ezzel a felfedezéssel Lester fogta a boldogtalan emlékeit, és egyenként megszerette őket, amivel az emlékkel kapcsolatos összes elfojtott negatív érzelem feloldódott. Lester felfedezte, hogy minden egyes felszabadult érzelemmel egyszerre több száz, több ezer, több tízezer vagy akár még több százezer negatív gondolatot is elengedett. Ezt a folyamatot követve és számos más mélyreható felismerésből eredően minden negativitás távozott a testéből, a szívbetegsége spontán módon, magától szertefoszlott, és a testében lévő összes betegség és bántalom is egyesével eltűnt. Ami még a testében lévő összes kór meggyógyulásánál is csodálatosabb, Lester megvilágosodott. És mindez csupán három hónap alatt történt!

Lester további negyvenkét évet élt állandó békében és örömben. Élő bizonyítéka volt annak, hogy mi játszódik le egy beteg testben, amikor átjárja az Igazság fénye. Lester sokszor mondta, hogy „a testben lévő betegség az elmében lévő betegség".

Lester több ezer ember számára jelentett inspirációt, és tanításai még jóval az 1994-ben bekövetkezett halála után is sokakat inspirálnak és szabadítanak fel a szenvedés alól. Lester a negatív érzelmeket elengedő gyakorlatát Sedona-módszernek nevezte el. Az 1990-es évek elején Lester a tanításait egyik diákjának, Hale Dwoskinnek adta tovább, aki A Titok és A legnagyobb Titok című művekben is közreműködött.

Az egyik legbecsesebb könyv számomra, amely megváltoztatta az életemet, Lester Keys to the Ultimate Freedom című. műve. Lester több évtizedes tanításaiból merített szavait és meglátásait tartalmazza, és ez az egyetlen könyv, amit az éjjeliszekrényemen tartok. Sajnos a könyv kiadása már régóta szünetel, Hale Dwoskin azonban fogta Lester összes tanítását a Keys to the Ultimate Freedomból és a Sedona-módszer számos elengedéstechnikájával együtt ebben a könyvben rendezte össze. Lester tanításainak és módszereinek legjavát kapod ebben a könyvben, és teljes szívemből ajánlom, ha a szabadságot és az örömöt keresed. Egy tízéves időszak során alkalmi jelleggel használtam a Sedona-módszert, és rendkívüli nyereségekre tettem szert általa. Később, négy évvel ezelőtt, a tanítómmal való találkozásom során – aki Lester Levenson mentoráltja volt –, Lester elengedéstechnikái a mindennapjaim és ébredésem elengedhetetlen részévé váltak.

Gyakran emlékeztetem magamat arra, hogy Lester ugyanolyan ember volt, mint te és én, mégis három hónap alatt felfedezte az igazi Önvalóját, és teljesen megvilágosodott. Az ébredéshez nem volt szüksége emberöltőkre, de még évtizedekre sem, így története egyszerűen nem lehet más, csak inspiráló. Azt jelenti, hogy Lester nyomdokaiba léphetünk, és nagyon rövid időn belül teljesen szabaddá válhatunk minden szenvedéstől, és állandó örömben és boldogságban élhetünk. Mondjunk erre „igent"!

Rhonda Byrne

A Titok és A legnagyobb Titok szerzője

BEVEZETÉS

img3.jpg

Mi a boldogság?

Hale Dwoskin

A boldogság a természetes állapotod. Teljesen független attól, hogy mivel rendelkezel, mi vagy, vagy mit teszel, és mégis javít minden tapasztalatodon. Mindent élvezetesebbé, értékesebbé és könnyebbé tesz. A boldogság valójában az, ami vagy, és ezt magad is átélheted, ha nyíltan és őszintén ránézel a saját közvetlen megtapasztalásaidra.

Rendben van, ha kételkedsz abban, hogy ez számodra is lehetséges. Arra biztatlak, hogy semmit ne higgy el, amit ebben a könyvben olvasol, amíg magadnak be nem tudod bizonyítani. Azt azonban megígérhetem neked, hogy az, amire e könyv rámutat, valóban lehetséges számodra. Abszolút meg vagyok győződve arról, hogy képes vagy feltárni és minden pillanatban megélni a végső boldogságot. Ez a meggyőződésem a saját közvetlen megtapasztalásomon alapul, melyet barátom, mentorom és e könyv társszerzője, a néhai Lester Levenson tanításaival való több mint négy évtizedes munkám során, majd pedig azzal, hogy világszerte több százezer emberrel megosztottam a tanításait.

Egyszerűen fogalmazva a boldogság az, amikor önmagad vagy. Nem az a korlátozott önmagad, amit az idő legnagyobb részében színlelsz, hanem a korlátlan Önvalód, ami vagy és mindig is voltál. Ez az az Önvaló, ami mindig erőfeszítés nélkül, könnyedén jelen van minden más előtt, közben és után, ami feltűnik a megtapasztalásodban. Te a ragyogó és mégis változatlan háttér vagy, ami lehetővé teszi, hogy minden más létezzen, még egy zajos, rendetlen világban is.

A legtöbben nem ezt tapasztaljuk az életünkben. Ezzel ellentétes gondolatokkal, érzésekkel és hiedelmekkel fedtük el a Létezésünket. Most pedig időnk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy a magunk számára megteremtett illúziót bizonygatjuk, nagyon kevés időt hagyva a belső tükörkép számára, ami felszabadíthatna bennünket ettől a teljesen önként vállalt és mesterkélt korlátozottságérzéstől.

Rengeteg energia kell ahhoz, hogy fenntartsuk annak illúzióját, hogy a korlátlan Létezés valóban arra a bizonyos test-elmére korlátozódik, amit önmagadnak hívsz. Nem csoda, hogy az idő legnagyobb részében kimerültek vagyunk. Végtelen mennyiségű energia áll a rendelkezésünkre, azonban ahelyett, hogy ezt az energiát jóra használnánk vagy arra, hogy felfedezzük, kik is vagyunk valójában, inkább arra fordítjuk, hogy meggyőzzük magunkat és a környezetünkben lévőket arról, hogy korlátozottak vagyunk – hogy személyes problémáink vannak.

Lester azt szokta mondani, hogy abból a helyzetből, amiben mindnyájan benne vagyunk, „egyszerű vagy lehetetlen" kiszabadulni. Egyszerű, ha megengedjük neki, hogy könnyű legyen. Megengedhetjük az energiánknak, hogy befelé áramoljon az önfelfedezés és annak szeretetteljes elfogadása felé, ami van. Lehetetlen, amikor arra kényszerítjük az energiánkat, hogy kifelé áradjon. Harcolunk a saját magunk által teremtett világ ellen, és bizonyítani próbáljuk mindenkinek, beleértve magunkat is, hogy a világunk és annak problémái mind valósak.

Készen állsz arra, hogy ezt leegyszerűsítsd? Valószínűleg igen, ha vonzott, hogy elolvasd ezt a könyvet. E könyv célja, hogy a tapasztalati úton vezetve, a valódi korlátlan önmagad leleplezésével újra felfedezd a végső boldogságot.

A könyv olvasása és az anyaggal folytatott munka során közvetlen tapasztalatot szerzel Lester tanítási stílusáról. Ennek azért van jelentősége, mert ez olyasvalami, amit csak kevés embernek volt szerencséje megtapasztalni életének utolsó húsz évében.

E könyv harmincöt „ülést" tartalmaz Lesterrel, amiket heti leckék formájában küldtek ki még a Sedona-módszer születése előtt. Ezek segítették a tanulókat, hogy még mélyebbre merülhessenek a tanításaiban.

Egyéni és kis létszámú csoportos foglalkozásokon dolgozott az emberekkel, és olyan tanító jellegű üléseket tartott, amelyek nagyon hasonlítottak ahhoz, amit ebben a könyvben olvasni fogsz. Néhány hozzá közelebb álló tanítványa segítségével 1974 környékén egyfajta „csináld magad" rendszerben foglalta össze a tanításait, amit ma Sedona-módszernek hívunk, és a technikára elengedésként hivatkozunk. Ezt azért tette, hogy kivonja magát a tanításból. Mindegy volt, hogy milyen gyakran tiltakozott ellene, tanítványai mégis neki tulajdonították a nyereségeiket és felismeréseiket, mivel annyira emelkedetten érezték magukat a jelenlétében. Azt akarta, hogy mindenki tudja, egyedül, külső tanító nélkül is képes felfedezni azt, amivel ő rendelkezett.

Mielőtt meghalt, Lester engem kért fel, hogy folytassam a munkásságát, és további módokat találjak az elengedés élményének erőteljesebbé, közvetlenebbé és könnyebben elérhetővé tételére. Amikor rám hagyományozta a tanításait, az elengedésnek csak egy módja létezett – a döntés, hogy magunk mögött hagyjuk az érzést. Az emberekkel folytatott munkám során további négy módszer alakult ki. Annak üdvözlése, ami van; belemerülni a magba, a középpontba; az egymással szemben álló polaritások üdvözlése és az Éberségalapú kérdéscsoport, amit Ötödik útnak vagy Szabad módszernek hívunk. Mindegyik fejezet végéhez hozzátettem egy Útmutató az elengedéshez című részt, hogy megismertessük veled az általunk tanított összes elengedésmódszert. Remélem, hogy felszabadítónak, megvilágosítónak és még akár szórakoztatónak is találod majd ezeket.

Lester üléseit először 1993-ban adták ki Keys to the Ultimate Freedom: Thoughts and Talks on Personal Transformation címmel, 2001-ben pedig ötrészes könyvsorozatként Happiness Is Free: And It’s Easier Than You Think címmel. Ez mindösszesen két elengedéstechnikát tartalmazott, mivel akkoriban ez volt a két legfőbb módszer, amivel tanítottuk az elengedést. Az elengedés egyéb módszerei még gyerekcipőben jártak. Úgy döntöttünk, hogy Rhonda Byrne A legnagyobb Titok című művének ünnepléseként az összes elengedésmódszerrel naprakésszé tesszük és újra kiadjuk a könyvet.

Arra buzdítalak, hogy a könyvet tekintsd lehetőségnek, hogy felfedezhesd a valódi természetedet, és feltárhasd a veled született boldogságot, békét és örömöt. E könyv akkor is a hasznodra válik, ha csak beleolvasol alkalmanként. Ha azonban elkötelezed magadat amellett, hogy a lehető legteljesebb mértékben hasznosítsd, az elérhető eredményektől le fog esni az állad.

Lester nyelvezetéről

Hale Dwoskin

Lester egyedi módon használta az angol nyelvet. Szándékosan megőriztem kommunikációs stílusát, mivel megfigyeltem, hogy amikor valamilyen tanítót a saját hazai nyelvváltozatát használva hallgatsz vagy olvasol, a szavak sokkal kifejezőbbek, mint amikor sokat szerkesztették őket. Az a szándékom, hogy megadjam neked azt az érzést, mintha jelen lennél Lester előadásai során, hogy amennyire csak tudsz, nyitott lehess legmélyebb üzeneteire is.

Lester több okból kifolyólag jutott egyedi kommunikációs stílusához. Felismerése gyorsan és spontán módon érkezett anélkül, hogy bármilyen konkrét tanítót vagy diszciplínát követett volna, vagy akár olvasott volna ennek módjáról, vagy tanulmányozta volna azt. Tehát nem volt olyan nyelv birtokában, ami megfelelően kifejezte volna, amit megtapasztalt, vagy amit meg akart osztani másokkal. Következésképpen már létező, keletről és nyugatról egyaránt származó spirituális könyveket nézegetett, hogy megpróbáljon alkalmas nyelvezetet találni bámulatos felfedezéseinek legjobb kommunikálásához. Kelet felől Ramana Maharsi és Paramahansza Jógánanda tanításaihoz és írásaihoz vonzódott. Nyugat irányából a Biblia, különösen az Újszövetség vonzotta. Valószínűleg észre fogod venni a hatásukat az írásaiban. Esetenként még óangolba is átcsúszik, hogy kifejezze magát.

A könyvben szereplő legtöbb Lester-anyag 1960-as és 1970-es években tartott beszédeiből származik. Emiatt gyakran olyan nyelvváltozatot használ, amely annak a korszaknak volt a sajátja. Észre fogod venni, hogy a jelenlegi eseményekre és statisztikákra vonatkozó utalásai, mint például a népességi adatok, szintén ezt az időszakot tükrözik vissza.

Lesternek ezenfelül az is nehézséget okozott, hogy elhelyezze magát az időben. Az időt önként vállalt korlátozásnak vagy pusztán elképzelésnek tekintette. Olyan dolgokra, melyek tíz vagy húsz évvel korábban történtek, úgy hivatkozott, mintha tegnap estek volna meg, és a meg nem történtekre úgy, mintha már lettek volna. A tényeket tekintve mindig pontosnak tűnt, gyakran mégsem tudta a megfelelő időszakba helyezni észleléseit.

Lester a tér korlátozásában sem hitt, ezért az itt és az ott szavak sok esetben ugyanazzal a jelentéssel bírtak számára. Gyakran az „odajutás szóval utalt a Létezésre, miközben az „itt jelentését értette alatta. Vagy a „kiszabadulás szót használta, miközben tudta, hogy nincs hová menni. Azért is használta a nyelvet így, mert ott akart kommunikálni az emberekkel, ahol azok voltak. Legtöbben azt hiszik, hogy a Létezés távol van attól, ahol most vannak; emiatt keresni kezdik. Az az „ott, amire Lester beszéd közben hivatkozott, közelebb van, mint a lélegzeted.

Lester a tanítási stílusát is egy ilyen régi iskolában sajátította el, ami gyakran használja a felszólító módot. Sűrűn alkalmazta az erős érzelmi töltéssel bíró kellene, kell, muszáj és csakis szavakat. Lester azért ezeket a szavakat használta, hogy egy kevés plusz erőt alkalmazva felébressze az embereket. Normális, ha úgy veszed észre, hogy ezek a szavak ellenállást keltenek benned. E szavak a legtöbbünkben hajlamosak ezt tenni. Engedd meg magadnak, hogy elengedd ezt az ellenállást, amennyire csak tudod, és nyitott legyél a mögöttük rejtőző üzenetre.

Ő is az Igazságot ünneplő szurkolóként tekintett magára, ezért hajlamos volt olyan nyelvezetet használni, amely célja szerint nagyobb elkötelezettségre inspirál és motivál bennünket a felfedezés és elengedés felé.

Lester mindenkit Létezésként látott és nem testként. Lester nyelvezete mindemellett tükrözte az 1960-as évekre jellemző nyelvhasználat részrehajlását, és Istent és az urat „férfiként" írta le, annak ellenére is, hogy nem látott különbséget az angol személyes névmás hím- (he) és nőnemű (she) alakja között.

Nagyon szerettem Lesterrel lenni, és nagyon szerencsésnek és áldottnak éreztem magam, amiért megkaptam ezt az ajándékot. Nemcsak a szavai inspiráltak, hanem az élő jelenléte, valamint rendíthetetlen békéje és öröme is. Kérlek, engedd meg magadnak, hogy a lehető legjobban ráhangolódj a szavak közötti csendre, hogy az Éberségnek ez a jelenléte lehess, amiben mindnyájan osztozunk.

Kérlek, a fejezetek olvasása közben tartsd észben ezeket a szempontokat, így megengedve magadnak, hogy annyira nyitott maradj Lester üzenetére, amennyire csak lehetséges anélkül, hogy elvesznél abban, ahogyan azt átadta.

Lester története

Hale Dwoskin

Lester Levensonnal 1976-ban találkoztam. Lelkes, ám összezavarodott kereső voltam, és már számos olyan képzésen és tanfolyamon jártam, melyeket Keletről és Nyugatról származó tanítók tartottak. Sokféle testközpontú tudományt tanulmányoztam, többek között jógát, tajcsit és shiatsut. Kurzusok aktív résztvevője voltam, úgymint Erhard Seminars Training (EST), Actualism, Theta Healing és újraszületés. Számos kellemes emléket szereztem ezeken, és sok hasznos elképzelést hallottam és értettem meg – legalábbis intellektuálisan. De úgy éreztem, valami hiányzik. Arra vágytam, hogy egyszerű, mégis hathatós választ kapjak néhány olyan fontos, ám nyugtalanító kérdésre, mint például: „Mi az életem célja?, „Mi az Igazság? és „Ki vagyok én?".

Sok minden, amit hallottam és tapasztaltam, csak még több kérdést vetett fel. Úgy tűnt, hogy senki nem rendelkezik igazán megnyugtató válaszokkal, és senki nem tudja biztosan, hogy mi a valódi természete, vagy mi a végső Igazság. Jelen volt ugyanakkor egy erős, szinte egyetemes hiedelem, miszerint a növekedés kemény munka, mely megköveteli, hogy feltárd a lelked, valamint újra átéld a fájdalmas, megoldatlan problémákat. Viszont egy rendkívüli férfival való szerencsés találkozás során mindez megváltozott.

Lesterrel egy olyan tanfolyamon ismerkedtem meg, amit egy jól ismert előadónak szerveztem, amelyen Lester a szemináriumvezető vendégeként vett részt. Azon a napon a résztvevők egy kisebb csoportja közösen ment ki ebédelni, Lester jelenlétében pedig azonnal valami különlegesre bukkantam. Teljes békében volt, egyenlő félként bánt velünk, és kellemesen érezte magát. Szerény volt, könnyen lehetett vele beszélgetni és mindenkit a barátjaként kezelt – még engem is, holott teljesen idegen voltam számára. Nyilvánvaló volt, hogy ő már feltárta azokat a válaszokat, melyeket kerestem, és ezzel a kutatás végére ért. Tudtam, hogy több mindent kell megtudnom.

Amikor a tevékenységéről kérdeztem, Lester meghívott egy tanfolyamra, melyet a következő hétvégén tartott. Mindössze annyit árult el nekem, hogy „egy csapat ül egy asztal körül és elengedéseket végez". Nem tudtam biztosan, hogy ez mit is jelent, azt viszont tudtam, ha irányt mutat azon minőségek felé, melyeknek élő megtestesítője volt, akkor határozottan akarom. Bizalmat szavaztam neki, és ott helyben regisztráltam.

Szinte egyik napról a másikra tudtam, hogy megtaláltam, amit kerestem. Mélyen legbelül tudtam, arra születtem, hogy az elengedés módszerét és Lester tanításait gyakoroljam és osszam meg a világgal.

1994-es halála előtt Lester minden tanítását és szerzői jogát átadta nekem, és megkért, hogy folytassam munkásságát és álmát, hogy segítsünk utat találni a világnak, hogy megszabadulhasson a szenvedéstől. Lester elmondta nekem, hogy ki fogom bővíteni a munkáját, könnyebbé és hathatósabbá teszem, és mind a mai napig nem vesztettem a lelkesedésemből.

Most pedig meg szeretném osztani veled Lester történetét. A saját szavait olvashatod.

Nagyon félénk emberként születtem egy középosztálybeli családba 1909. július 19-én a New Jersey-beli, Elizabethben. Próbáltam úgy tenni a dolgokat, ahogy azt kell – a helyes dolgot cselekedni, jó oktatásban részesülni, és a legjobb lenni a saját szakterületemen. Természetemnél fogva fogékony voltam a tudományok, különösen a világ és magának az embernek a tudománya iránt. Fizikusként végeztem 1931-ben a Rutgers Egyetemen, utána pedig huszonvalahány évet a fizikában és mérnöki pályán dolgoztam. A fizikában a mérőműszerek és az automata vezérlés kutatásával és a fejlesztésével foglalkoztam a Brown Instrument Co. nevű céggel társulva, mely később a Honeywell leányvállalatává vált. Mérnöki területen pedig gépész-, villamos-, építész-, fűtési és szellőztetési, valamint tengerészmérnökként dolgoztam – valójában tizennégy különböző szférában dolgoztam.

Több különböző vállalkozásba is belefogtam, melyek összefonódtak a mérnöki munkával, a pénzkereséssel, a világban való érvényesüléssel, mint például a vendéglátó-, építő-, fűrészáru- és olajipar. Akkoriban nem tudtam, amit most tudok – hogy valójában magára az életre kerestem a válaszokat. Semmilyen munka nem adta meg a választ, és az évek múlásával a depresszió és a betegségek miatt egyre jobban kimerültem.

1952-re már folyamatosan beteg voltam – évente három vagy több alkalommal még sárgaságtól is szenvedtem. Májmegnagyobbodásom, veseköveim, lépproblémám, túlsavasodásom és kevés gyomorsavam volt, fekélyeim, melyek perforálódtak és sebeket hoztak létre, és mindennek a tetejébe már legalább tíz éve migrénes fejfájásokkal éltem. Mindez 1952-ben érte el a csúcspontját, amikor átmentem a második koszorúér-trombózison.

A második szívinfarktus után azt mondták, hogy már nem fogok sokáig élni – bármelyik nap meghalhatok, és egy lépéssel sem kellene megerőltetnem magam, hacsak nem feltétlenül muszáj. Rettenetesen féltem a haláltól, de azt mondtam magamnak: „Még mindig lélegzel, Lester – még mindig van esély." Így hát leültem, és éjjel-nappal gondolkodtam. Körülbelül negyvenkét évet leélve, boldogság és egészség nélkül a végéhez érve ráeszméltem, hogy minden felhalmozott tudásom hiábavaló. Az 1930-as években Watson behaviorizmusát, a ’30-as évek végén és a ’40-es évek elején pedig Freudot tanulmányoztam. Tanulmányoztam a filozófiákat. Tanulmányoztam a logikát. Tanulmányoztam a közgazdaság-tudományt. Az összes főbb tudományágat megvizsgáltam, és ott álltam az út végén ezzel a sok tudással. Ez ráébresztett arra, hogy az emberiség összes tudása hiábavaló.

Ennélfogva úgy döntöttem, hogy elölről kezdem. Elfelejtek minden tudást. Kezdd a nulláról, és nézd meg, mit tudsz összeszedni. Tehát feltettem a következő kérdéseket: „Mi vagyok én?, „Mi ez a világ?, „Milyen vele a kapcsolatom?, „Mi az elme?, „Mi az intelligencia?, „Mi a boldogság?

Azzal kezdtem, hogy feltettem magamnak a kérdést: „Mit szeretnék az élettől?" És a válasz a boldogság volt. Tovább vizsgálódva belementem abba a pillanatba, amikor a legboldogabbnak éreztem magam. Olyasmit fedeztem fel, ami akkoriban megdöbbentő volt számomra. Akkor voltam a legboldogabb, amikor szerettem. Ez a boldogság nem azzal volt egyenlő, hogy engem szeretnek, hanem inkább azzal a képességemmel, hogy tudok szeretni. Ez volt a kiindulópont.

Minden gondolatomat és érzésemet ebbe az irányba kezdtem igazítani, onnan indulva, hogy azt akartam, hogy engem szeressenek, abba az irányba, hogy én szeressek. És e folyamat során egy újabb jelentős felfedezésre jutottam, ami némileg sokkolt. Ráláttam, hogy az egész világot meg akarom változtatni, és ez okozta a fekélyeimet – vagy az egyik legfőbb okuk volt. Ráeszmélve, mennyire meg akarom változtatni a dolgokat a világon, megláttam, hogy ez hogyan tett a világ rabszolgájává, és úgy döntöttem, hogy ezt megfordítom. És e két irány végigjárása során – valójában az ezekre irányuló összes tudat alatti elképzelést és nyomást lerakva – felfedeztem, hogy egyre boldogabb, szabadabb, könnyedebb vagyok és általánosságban jobban érzem magam.

Mivel láttam, hogy jó az irány, úgy döntöttem, hogy ha egy szelet pite ennyire finom, az egész pitét akarom. És eldöntöttem, hogy addig nem engedem el ezt az irányt, amíg meg nem kapom az egész boldogságpitét, és vele együtt a válaszokat a „Mi vagyok én? Mi ez az élet és milyen vele a kapcsolatom? kérdésekre. Ez a döntés lehetővé tette, úgy, ahogy mondom, hogy mindössze három hónap alatt választ kapjak magára az életre. Hiszem, ha én meg tudom csinálni, bárki képes rá, ha van benne annyi „akarás.

A fizikai testemben lévő összes betegség meggyógyult abban a három hónapos időszakban. Minden nyomorúságom eltűnt. És egy olyan helyen kötöttem ki, ahol szomorkodás nélkül állandóan boldog voltam. Nem mintha a világ nem feszült volna továbbra is ellenem, ez folytatódott – én azonban olyan helyen voltam, ahol szinte azonnal szét tudtam oszlatni a dolgokat. A negatív félelmeket és minden negatív „képtelen vagyok rá"-t kitisztítva minden problémánál egyből a válaszra koncentráltam, és nagyon gyorsan megkaptam. Röviddel ezután az egész életem a feje tetejére állt, a depresszió és betegség után állandóan boldog voltam, és folyamatosan tökéletes egészségnek örvendtem.

Az egyik dolog, ami a folyamat során történt, a másokkal való azonosulásom volt. Megláttam, hogy mindnyájan kapcsolatban, összeköttetésben állunk egymással, minden egyes elme olyan, mint egy adást közvetítő és fogadó rádióállomás; hogy tudattalanul mindnyájan egymásra vagyunk hangolva – csak nem vagyunk tisztában vele. Amikor rengeteg elfojtott energia szabadul ki, ez nyilvánvalóvá válik számunkra, és amint mindenki mással azonosultunk, nagyon természetes lesz, hogy azt akarjuk, mindenki más is jusson arra a felfedezésre, amire mi eljutottunk. Hogy az életnek szépnek kell lennie… folyton boldognak kell lennie mindenféle szomorkodás nélkül. És tökéletesen egészségesnek kell lennünk. És a megértésnek ezt a csúcspontját 1952-ben elérve másoknak is segíteni akartam, hogy felfedezhessék, amit én is felfedeztem.

Mélyen megindított Lester története, mert reményt kínált mindnyájunk számára, akiknek nem volt olyan jó szerencsénk, hogy ideális életet éljünk. Lester viszonylag rövid időn belül és rendkívüli viszontagságok ellenére is képes volt felfedezni a valódi természetét. Ha ő meg tudta csinálni, tudtam, hogy én is meg tudom.

A következő szakaszban Lester bővebben kifejti valódi felismerését.

Fogytán volt az erőm. Azt mondták, hogy egy lépést sem tehetek, hacsak abszolút nem muszáj, mivel fennáll a lehetősége, hogy bármelyik pillanatban holtan esem össze.

Rettenetes, sokkoló dolog volt, egyszer csak azt mondják, hogy nem tevékenykedhetek tovább, pedig egész életemben nagyon aktív voltam. Borzalmas dolog volt. Erős halálfélelem lett úrrá rajtam, a félelem, hogy bármelyik percben holtan eshetek össze. Ez napokig velem maradt. Egy igazán szörnyű, mély, felkavaró időszakon mentem keresztül akkoriban, a halálfélelem vagy a nyomorékká válás – hogy nem leszek többé cselekvőképes – miatt érzett erős félelem szorításában. Úgy éreztem, hogy nem érdemes tovább élni.

Ez arra késztetett, hogy elszántan levonjam a következtetést: „Vagy megkapom a válaszokat, vagy eltüntetem magamat a föld színéről. Egy szívroham sem fog velem végezni!" Már volt rá egy barátságosan könnyű módszerem is. Volt nálam morfium, amit az orvosok a veseköves rohamokra adtak.

Az erős halálfélelemben töltött néhány nap után hirtelen ráeszméltem: „Nos, még mindig élek. Amíg életben vagyok, van remény. Amíg életben vagyok, talán ki tudok ebből keveredni. Mit kell tennem?"

Mindig is okos fiú voltam, mindig bekerültem az elismert emberek közé. Versenyvizsgákon keresztül még egy négyéves ösztöndíjat is szereztem magamnak a Rutgers Egyetemen akkoriban, amikor az ösztöndíjak nagyon ritkák voltak. De segített ez nekem bármiben is? Nem, semmiben! Itt vagyok ezzel az éles elmével, olyan nyomorultan és ijedten, amennyire csak lehet.

Ezek után azt mondtam: „Lester, nemcsak nem voltál okos, hanem egyenesen ostoba voltál! Ostoba! Ostoba! Valami baj van az eszeddel. Az összes tudásoddal ide jutottál. Hagyj el minden tudást, amit a filozófiáról, pszichológiáról, társadalomtudományokról és közgzdaság-tudományról szorgalmasan összeszedtél! Hiábavaló! Kezdd a legelejéről. Kezdj mindent elölről és keresd a válaszokat."

És végső kétségbeesésemben és intenzív kiszállni akarásomban – nem akartam meghalni – kérdezni kezdtem: „Mi vagyok én? Mi ez a világ? Milyen a hozzá fűződő kapcsolatom? Mit akarok tőle?"

„Boldogságot."

„Nos, mi a boldogság?"

„Ha szeretnek."

„De engem szeretnek. Több olyan kívánatos, szép, bájos és eszes lányt ismerek, aki engem akar. És a barátaim megbecsülését is élvezem. Mégis boldogtalan vagyok!"

Azt éreztem, hogy a boldogsághoz legközelebb álló dolog a szeretet. Ezért hozzáfogtam, hogy számba vegyem és újraéljem a korábbi szerelmi kapcsolataimat, azokat a helyzeteket vizsgálva, ahol az a kevés boldogság volt, amiben akkor részesültem. Elővettem és elemezni kezdtem az összes szerelemmel töltött nagy pillanatot. Hirtelen támadt egy olyan sejtésem, hogy akkor voltam a legboldogabb, amikor én szerettem!

Eszembe jutott az egyik este, egy gyönyörű balzsamos este a hegyekben, amikor a barátnőmmel sátoroztam. Mindketten a fűben feküdtünk, az eget néztük, és ő a karjaimban feküdt. Ott volt a nirvána, a legnagyobb boldogság tökéletessége. Éreztem, hogy milyen hatalmas a barátnőm iránt érzett szeretetem! Milyen csodálatos dolog megismerni a természetet! Milyen tökéletes ez a helyszín!

Ezután megláttam, hogy a boldogság oka az volt, hogy szerettem őt! Nem a helyszín szépsége vagy az, hogy a barátnőmmel voltam.

Ezt követően azonnal a másik oldalra fordultam. Egek, milyen nagyszerű volt, amikor ő szeretett engem! Emlékszem a pillanatra, amikor ez a gyönyörű, bájos lány kinyilvánította a világnak, hogy elfogadja Lestert, szereti Lestert – és éreztem az elfogadás, jóváhagyás kellemes érzését. Viszont azt éreztem, hogy ez nem volt olyan nagyszerű, mint amit épp felfedeztem. Nem volt hosszan tartó érzés. A pillanatnak szólt. Azért, hogy folyamatosan azt érezzem, folyamatosan mondogatnia kellett.

Tehát ez a pillanatnyi egojóváhagyás nem volt olyan nagyszerű, mint az érzés, hogy szeretem őt! Amíg szerettem őt, nagyon boldognak éreztem magam. Azonban amikor ő szeretett engem, csak akkor voltak boldog pillanataim, amikor ő jóváhagyást adott.

A további töprengéssel töltött napok fokozatosan feltárták előttem, hogy ez pontosan így volt! Boldogabb voltam, amikor én szerettem őt, mint amikor pillanatnyi egokielégülést kaptam tőle, amikor ő szeretett engem. Az irántam érzett szeretete pillanatnyi öröm volt, amely folyamatos kinyilvánítást és bizonygatást igényelt az ő részéről, miközben az én szeretetem iránta a folyamatos boldogság volt mindaddig, amíg szerettem őt.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a boldogságom egyenlő a szeretetemmel! Ha tudom fokozni a szeretetemet, tudom fokozni a boldogságomat! Ez volt az első sejtésem azzal kapcsolatban, hogy mi hozza el a boldogságot. Óriási dolog volt, mivel nem voltam boldog. És azt mondtam: „Jé, ha ez a boldogság kulcsa, akkor nekem a legjobb!" Még az a remény is hatalmas érzés volt, hogy egyre nagyobb boldogságra tehetek szert, mivel ez, a boldogság volt az első számú dolog, amit szerettem volna.

Ez arra sarkallt, hogy heteket töltsek a korábbi szerelmi kapcsolataim vizsgálatával. Egymás után szedtem elő az olyan eseteket, amikor azt hittem, hogy szeretetteljes vagyok, és rájöttem, hogy azért voltam kedves a barátnőimmel, mert próbáltam elérni, hogy szeressenek, és ez önzőség volt. Nem volt igazi szeretet. Csak az egómat akartam megerősíteni.

Tovább vizsgáltam a korábbi eseteket, és ahol megláttam, hogy nem voltam szeretetteljes, ott az érzést arra változtattam, hogy szeretem azt a személyt. Azt az akarást, hogy ők tegyenek értem valamit, arra változtattam, hogy inkább én akarjak tenni valamit értük. Ezt mindaddig folytattam, amíg már nem találtam több olyan eseményt, amin dolgozhattam.

Ez a szeretetbe való bepillantás, hogy megláttam, a boldogságot a szeretetre való képességem határozza meg, óriási felismerés volt. Elkezdett felszabadítani, és amikor elgyötört az ember, bármilyen pici szabadság jólesik. Tudtam, hogy jó irányba haladok. Megragadtam a boldogság láncának egyik szemét, és eltökéltem, hogy addig nem engedem el, amíg az egész láncot meg nem szerzem.

Nagyobb szabadságot éreztem. Emiatt könnyebben tudott az elmém összpontosítani. És elkezdtem jobban megfigyelni az elmémet. Mi az elmém? Mi az intelligencia?

Hirtelen bevillant egy kép egy vidámpark dodzsemeiről, amiket nehéz kormányozni, ezért folyamatosan egymásnak ütköznek. Az összes kocsi az autók feletti dróthálóról kapja az elektromos energiát egy rúdon keresztül.

A fenti erő a mindenre kiterjedő intelligencia és az univerzum energiájának szimbóluma volt, ami a rúdon keresztül ér el hozzám és mindenki máshoz. Ezt használjuk olyan mértékben, ahogyan a gázt nyomjuk? Az autókban minden sofőr annyi energiát és intelligenciát vesz el a drótból, amennyit akar, viszont vakon vezeti az autóját, nekimegy a többi kocsinak, és állandóan összeütköznek. Láttam, hogy ha ezt választom, még többet kaphatok a mindenre kiterjedő intelligenciából.

Így hát beleástam magam. Elkezdtem vizsgálni a gondolkodást és annak kapcsolatát azzal, ami történik. És feltárult, hogy minden történés mögött volt egy azt megelőző gondolat, és a kettő közötti időtényező miatt korábban soha nem kapcsoltam össze a gondolatot és a történteket.

Amikor megláttam, hogy minden olyan dolog előtt, ami megtörtént velem, volt róla egy gondolat, rájöttem, ha ezt meg tudom ragadni, akkor képes leszek tudatosan dönteni arról, hogy mi történjen velem!

És legelsősorban azt értettem meg, hogy mindenért én vagyok a felelős, ami régebben történt velem, pedig korábban azt hittem, hogy a világ bánt! Megértettem, hogy az egész addigi életem és minden erőfeszítésem, hogy hatalmas pénzeket keressek, a végül bekövetkező kudarccal együtt, csakis a gondolkodásomnak volt köszönhető!

Hatalmas szabadságot adott az a gondolat, hogy nem az áldozata vagyok ennek a világnak, és hatalmamban áll úgy rendezni, ahogy akarom. Ahelyett, hogy a következménye lennék, most én lehetek az oka, és úgy igazíthatom, ahogyan szeretném!

Ez hatalmas felismerés volt, a szabadság hatalmas érzése!

Nagyon beteg voltam, amikor belevágtam a kutatásba; fél lábbal a sírban álltam. És amikor megértettem, hogy a gondolkodásom volt az oka annak, ami velem történt, azonnal tökéletesnek láttam a testemet a lábujjamtól a fejem búbjáig. És rögtön tudtam, hogy hibátlan! Tudtam, hogy a perforálódott fekélyeim következtében a beleimben kialakult léziók és összenövések megsemmisültek. Tudtam, hogy belül minden tökéletesen rendben van.

És úgy is volt.

Az a felfedezés, hogy a boldogságom egyenlő a szeretetemmel, és hogy a gondolkodásom volt az oka azoknak a dolgoknak, amik az életemben történtek, egyre nagyobb szabadságot adott. Szabadságot olyan tudattalan kényszerektől, hogy dolgoznom kell, pénzt keresnem, és kell, hogy legyenek barátnőim. Szabadságot abban, hogy már képes vagyok meghatározni a sorsomat, irányítani a világomat, és úgy rendezni a környezetemet, hogy az a kedvemre legyen. Ez az újfajta szabadság olyannyira megkönnyítette a belső terheimet, hogy úgy éreztem, semmit sem kell csinálnom.

Ezenfelül olyan nagyszerű volt az újfajta boldogság, amit tapasztaltam! Olyan örömöt éltem át, aminek korábban a Létezéséről sem tudtam. Sosem álmodtam arról, hogy a boldogság ennyire hatalmas lehet.

Elhatároztam, „Ha ez ennyire hatalmas, nem fogom elengedni, amíg a végére nem járok!". Fogalmam sem volt róla, mennyire lehet örömteli egy ember.

Így hát elkezdtem mélyebbre ásni abban, hogyan lehet kiterjeszteni ezt az örömöt. Tovább folytattam a szeretethez való hozzáállásom megváltoztatását. Elképzeltem azt a lányt, akit a barátaim közül a legjobban feleségül akartam venni, vagy azt a fiút, akihez a legkevésbé szerettem volna, hogy hozzámenjen, és aztán élveztem, hogy jól érzik magukat együtt. Számomra ez a szeretet végső foka volt, és ha ezt el tudtam érni, az még többet adott abból a csodálatos dologból, amit megtapasztaltam.

És így dolgoztam rajta. Fogtam egy bizonyos Burl nevű fickót és egy bizonyos lányt, és egészen addig nem engedtem el őket, amíg nem éreztem annak örömét, hogy jól érzik magukat együtt.

Akkor