Holló Hístóriák

By Sukály Judit

Ez egy novella gyüjtemény. Az igazi magyar mentalitásról. Vigyázat rászokhatsz!

• Language: Magyar
• Publisher: Sukály Judit
• Release date: Dec 7, 2023
• ISBN: 9798223435310

Book preview

Holló históriák

Kis Béláné Terike

Őt a pálinka menti meg.

„Nem tudom az életemet hol rontottam én el", rikácsolta, hangosan. Kis Béláné Terike. Útban hazafelé a hideg csendben. Rá csodálkozott a körülötte szállingózó hópihékre. A lámpák fénye vakító fehérre varázsolták a havat.

 Kis Béláné Terike vígan énekelt rekedt hangján, a kihalt utcákon keresztül. Ha valaki kiszólt neki, Elintézte egy. Mi a franc, lelt? Miért nem hagyod pihenni a népeket. varjúszerű krákogással, és már haladt is tovább. Részeg volt amennyire pénze engedte. Ám minden nap csurrant annyi, hogy berúghasson, enni, hát akkor evett, ha valaki megsajnálta. Alacsony volt, ötven éves elmúlt, százhatvan centi magas. Régen barna haja, szürkén tapadt a fejéhez.

Ruhái kopottak szakadtak, egy férfi kabát takarta el sovány testét. A nadrágja lassan megdermedt a belefolyó vizelettől.

 Kis Béláné Terike ebben a pillanatban egy befagyott tócsán akkorát esett, hogy nyekkent. Kis ideig figyelte, ahogyan esik a hó felette. Talán pont ilyen hideg téli napon, ment el a Béla. Nem nagyon emlékezett rá, az azt követő napokra a temetésre. Csak halovány derengés maradt meg belőle. Csupán arra emlékezett, hogy el kell nyomnia azt a bénító fájdalmat. Ekkor kezdett el inni.

 Nagy nehezen oldalára fordult, halkan motyogva, elátkozva azt, aki oda öntötte a vizet. Így most tiszta havas lett. Fel akart állni, letette a kezét, de akkorát felkiáltott ijedtében, mert valami szőrös került a tenyere alá. Riadtan bámult maga elé. Ám kíváncsi lett. Felemelte. A hótól teljesen kihűlt apró fehér állat, alig élt már. Halkan nyávogott a fogdosásra, A hátsó lábán seb éktelenkedett. Ám a vér már ráfagyott a szerencsétlen kis jószágra. Kíváncsian néztek egymásra a fehér kismacska, és Kis Béláné Terike. –  Veled meg mi történt te kis nyavalyás? Kérdezte tőle, lesett rá, mint aki válaszra várna, de csak elgyötört halk nyávogást kapott.

Tudod mit, haza viszlek. Jelentette ki. – nálam is hideg van, de majd összebújjunk, ha már így összeismerkedtünk. – Bedugta a kabátja alá új szerzeményét.

Pálinkának foglak hívni, – döntötte el, – mert azt nagyon szeretem.

 Most már halkan ballagott tovább, mintha attól félne, elveszik tőle, azt a kis életet, amit az előbb kapott. Otthon bedugta a dunyha alá, és a kezével itatta meg. Kiment a leharcolt konyhába, bár fázott, de néhány falat kenyérből és vízből ételt varázsolt, miután bekötötte a sebét a kiscicának. Bebújt mellé és elaludt. Reggel nyávogásra ébredt, s valaki smirglivel simogatja az arcát. Kinyitotta a szemét, bele bámult a cica érdeklődő szemébe, néhány pillanat múlva értelem szállt eltompult agyába.

Nocsak! Pálinka így kell felébreszteni a gazdit? – kérdezte, majd kikászálódott az ágyból. A kismacska utána botorkált hangos nyávogással.

 –Éhes vagy mi? Én meg szomjas, de most együtt vagyunk bajba. Várj! Kitalálok valamit.

Kis Béláné Terike felvette rongyait, s át ment a szomszédba.

Marii! – ordította, – Adj má’ valami ételt, mert éhes a Pálinka.

Korán reggel már a pálinkán jár az eszed. – Oda lökött neki két tikkadt zsömlét, meg pár napos párizsit, – Nesze ne égjen a beled! Kikapart a tárcájából pár száz forintot is a markába nyomta.

Kis Béláné Terike máskor hosszan elsorolta volna Mari felmenőit, és milyen betegségben távozzanak el ebből a világból. Ám most csak gyorsan megköszönte. Aztán elsietett. A szomszédasszony értetlenkedő szeme láttára. A házába érve gyorsan kicsomagolva a párizsit letette a cica elé, az egyik zsömlével, a másikat megette ő. Gondolta a macska már evett. Elmegy, a boltba vesz egy tüskét. Neki is legyen valami öröme. El is indult. Beért a boltba, ott meg gondolta magát, és féldeci helyet, párizsit, és egy hipót vett. Mert szégyellte a macska előtt a szagot, ami a házban terjengett. Hazaérve takarítani kezdett, söpört, pakolt, felmosott. Még az ágyneműt is lecserélte. Aztán kiment gallyakat tört, behordta és begyújtott. A másik szomszéd átjött, mert látta a füstöt a kéményen.   – Te! Teri, felgyújtottad tán a házat? – Nyitott be a házba, hanem az álla majdnem leesett attól, amit látott. Mert Teri serényen takarított. – Mi lelt téged? Ilyenkor már a kocsmákat járod?

Szégyelltem má’ a Pálinka előtt, mi van itt. – látva az asszony értetlenkedő tekintetét. A macska felé intett a fejével, aki békésen aludt a kályha mellett. A szomszédasszony a fejét ingatva ott hagyta. Ám kis idő múlva visszatért, és egy

 Kosár, fát hozott, tisztítószert, némi lisztet, étolajat. Pár tojást és kettő darab virslit. Kis kenyeret egy fél liter tejet. Teri csodálkozva nézett rá.

A macskának, ne fázzon meg ennie is kell, ennyit tudok adni. – Tette le a küszöbre. Estére egészen megváltozott a ház hangulata. Rend lett, vígan lobogott a tűz, rotyogott rajta a rántott leves. Kis Béláné Terike megfürdette a Pálinkát. Mivel ő is vizes lett, így ő is megfürdött. Hullafáradtan a cica mellé bújt, még félálomban eszébe jutott, ma nem is ivott semmit.

Egyre többen hoztak a macskának, ezt-azt. Amitől mind a ketten gömbölyödtek. El is terjedt a faluban, hogy Kis Béláné Terike, bizony megjavult a Pálinkától. Már az önkormányzat is besegített, dicsérték milyen szépen rendbe tartja a macskát. Akadtak azért napok mikor Terike vissza eset, de annyira szégyellte magát. Így ez egyre ritkábban fordult elő. Azonban féléves évfordulójukon már Kis Béláné Terike tiszta volt. Büszkén járt már immáron az utcán.

 Egyik délután kint sétált az utcán a Pálinka. Az ajtó előtt kint ült a gazdija, pihent. Most jött haza a munkából. Az önkormányzatnál kapott munkát. Amit becsülettel el is végzet. Hallotta valaki autóval befordult a sarkon, néhány másodperc múlva, csikorgott a fék...  Sírt mikor felvette a földről Pálinka élettelen testét. Akkor is potyogtak a könnyei mikor eltemette a kertbe. Azután is mikor virágot szedett a sírjára. Szomorúan hozta fel az ásót. Közben arra gondolt elmegy, a kocsmába iszik egy pálinkát az emlékére, lehet, jól be is rúg. Nincs már neki Pálinkája, akiért érdemes volt meg változni. Berakta a szerszámot a helyére. Valami halk hangra lett figyelmes. Fülelni kezdett.

 Hátulról a fészerből, ahova a régi rongyai voltak bedobva, két kismacska mászott elő kacsázva. Az anyjukat keresték. Érdeklődve simultak a lábához.

Szinte emberi hangon sírva nyávogtak.

 – Kicsi Pálinkák! – Kiáltott fel, letörülte a könnyeit, felvette őket, és bevitte a házba.

Kis Béláné Terike, mindig mondogatta, őt a Pálinka mentette meg.

 Átkozott élet

Biztosan hideg a víz.

 A nevem Míra. Néztem az alattam hömpölygő folyó vizét, a hídról. Régóta terveztem, egyszer eljövök ide, és megnézem a Dunát. Mindig szerettem a folyókat. Azóta nem jöttem ki, mióta beköltöztünk ide a városba. Mert Lóri elhozott magával.

Mindenkinek van egy élete, amiben általában vannak buktatók, csakhogy valakit döntései mélyebbre húznak le, mint ennek a folyónak a medre. Kinek a