TrollFoci

By Rekop György

Bár a Trollfoci-adminok ezúttal sem fedik fel arcukat, azért a könyvből fény derül egy sor más rejtélyre. Például, hogy miként vált egy poénnak induló Facebook-oldal napjaink magyar labdarúgásának legnagyobb hatású - és létszámú - szurkolói közösségévé. Vagy hogy mit gondolnak az elmúlt harminc évről azok, akik miatt nem járnak meccsre a családok. Aki eddig nem követte a Trollfoci munkásságát, az választ kaphat olyan kínzó kérdésre, mint hogy mit csinálnak az ismerősei, amikor tipszmikszűnek, devecseringelnek netán liptákingolnak. Az olvasók által gyűjtött Mennyei történetek a megyei bajnokságok hamis igazolásokkal, felesekkel és futballra alkalmatlan pályákkal teli világának állítanak méltó emléket. Van itt minden: kommentátori bakik, óda az MB1-hez, megmondóemberek - még maguk az érintettek, azaz a játékosok is megszólalnak. Sőt: megtudjuk, melyik admin rúgta le egyszer Torghelle Sándort. Páros lábbal - ahogy egy vérbeli trollhoz illik, a BDSRSTNT! *Ajánlás ,,Nem érdekel" - Bajner Bálint ,,Asszem, mindenféleképpen ajánlom" - Lipcsei Péter ,,Utoljára a Biblia megjelenését vártam ennyire!" - Dombi Tibor ,,Takarodjál megvenni, vagy levágom a fejed!" - Urbán Flórián ,,Remélem, hamarosan megjelenik románul is" - Guzmics Richárd ,,Nem megyek haza elolvasni!" - Huszti Szabolcs ,,Senki sem kérte, hogy megírjátok!" - Pintér Attila ,,Az öngólomat leszámítva jó könyv..." - Devecseri Szilárd ,,Vi vill báj disz búúk. Dö búúk is better then frí penaltíz!" - José Gomes ,,Tökéletes olvasmány egy fázós estén!" - Ricardo Moniz ,,Kétmillió okot mondok, hogy elolvasd..." - Csányi Sándor *Egy tökéletes trollvilágban így ajánlanának ők.

• Language: Magyar
• Publisher: Twister Media Kft.
• Release date: Oct 21, 2014
• ISBN: 9786158010306

Book preview

cover.jpg

TROLLFOCI

img1.jpgimg2.jpg

Rekop György és az adminok: TrollFoci

Copyright © Rekop György, TWISTER MEDIA Kft., 2014

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

Kiadja a TWISTER MEDIA Kft.

1184 Budapest, Építő utca 13/C

Postacím: 1680 Budapest, Pf. 43.

[e-mail]

www.twistermedia.hu

Felelős kiadó: Értékes Christos

Szerkesztő: Csepelyi Adrienn

Kontrollszerkesztő: L. Pap István

Műszaki szerkesztő: Tóth András László

Korrektorok: Hujber Áron

Kovács Gergely

Belív fotók: TrollFoci

Elektronikus verzió: Takács Gábor

ISBN 978-615-80103-0-6

TARTALOM

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

ELŐSZÓ, INTELMEK, JÓTANÁCSOK

1. FEJEZET ELADTUK A LELKÜNKET

2. FEJEZET A KEZDETEK

3. FEJEZET AZ ADMINOK

4. FEJEZET MAGYAR FOCIKÖRKÉP - AHOGYAN MI, SZURKOLÓK LÁTJUK

5. FEJEZET SZALAI ÁDÁM ESETE A BILIVEL

6. FEJEZET JÖN! JÖN! JÖN!

7. FEJEZET EGY NÉMILEG HOSSZÚRA NYÚLTINTERMEZZO

8. FEJEZET A TROLLFOCI MINT SZUBKULTÚRA?

9. FEJEZET PINTÉR-EGERVÁRI EGYVÉEGY

10. FEJEZET SZEX, GÓL ÉS ROCK & TROLL

11. FEJEZET NYÓCEGY?

12. FEJEZET OKAFOGYOTT

13. FEJEZET Ó, KAPITÁNY, KAPITÁNYUNK!

14. FEJEZET EZEK VAGYTOK TI

15. FEJEZET TOVÁBBI MÉMHŐSÖK, PLUSZ EGY KIS GYAKADÉMIA

16. FEJEZET MÉRFÖLDKÖVEK

17. FEJEZET NO BAJNER, NO PARTY!

18. FEJEZET A FORDULÓ LEGJOBBJA: SZALAI ÁDÁM

19. FEJEZET TROLL KÖLTŐK TÁRSASÁGA

20. FEJEZET EGERVÁRI SÁNDOR

21. FEJEZET MECCSEK, ULTRÁK, TROLLOK, AVAGY A TROLLFOCI NŐI SZEMMEL

22. FEJEZET X-FAKTROLL AMIKOR DALBAN MONDJÁTOK EL

23. FEJEZET MÉSZÖLY KÁLMÁN

24. FEJEZET ITALLAP

25. FEJEZET AMIKOR A TROLLOKAT AKASZTJÁK

A TROLLFOCI ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁRA

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönet Neumann Jánosnak a számítógépért. Köszönet John Internetnek, hogy feltalálta az internetet. Köszönjük Zuckerbergnek, hogy összelopta a Facebookot. Köszönet az irapuatói 6–0-ért és a megkérdőjelezhetetlen előrelépésért. Köszönjük a diósgyőri bácsinak a FAF-ot, Rósa Dénesnek a SZLAMB-ot, a Jóistennek, hogy megteremtette Mészöly Kálmánt, Détári Lajost és Dombi Tibort! Köszönjük Csabának a kis videót, amelyben Milinte a szemét. Köszönet Liptáknak, Dzsudzsáknak, Devecserinek és Guzmicsnak, hogy miattuk több pólót adtunk el. Köszönet a szép, új stadionokért, és köszönjük, hogy miattunk nem járhatnak a családok meccsre! Köszönjük Kassai Viktor vb-szereplését. Ja, azt nem köszönjük. Mindenkinek köszönünk mindent!

Köszönjük, hogy köszönetet mondhatunk! Ezzel is telnek a lapok, és mivel még 279 oldalt kell írnunk (ennyire szerződtünk), ezért itt üresen hagyok egy csomó helyet, hogy te is beírhasd, hogy kinek mit köszönsz. Bár a helyedben nem firkálnám össze a könyvet, mert leszurkoltál érte három és fél gurigát. De tudod, mit? Firkáld! Köszönj meg szépen te is valakinek valamit:

Köszönjük továbbá az MLSZ-nek a következő intézkedéseket, amikkel az elmúlt húsz évben segítették a magyar labdarúgás fejlődését:

Hát, ennyi. Reméljük, nem hagytunk ki semmit. Köszönjük!

És végül köszönjük neked, hogy megvetted a könyvünket, ezzel is támogatva a májunk leépülését.

ELŐSZÓ, INTELMEK, JÓTANÁCSOK

Ha érzékeny lelkületű vagy, kérlek, tedd le a könyvet. Meg se vedd! Na jó, vedd meg, mert az nekünk pénz, csak ne olvasd el. Ajándékozd el, vagy tedd be az asztal lába alá, hogy ne billegjen, és így anyád sem fog rinyálni többet. Ha nem érted a poént, kérlek, olvasd vissza az előző mondatot, és fogadd meg! Ha meg akarod mondani az igazat – mert te jobban tudod –, kérlek, írd meg nekünk, a [e-mail] címre! Ha Messit és Ronaldót keresed a könyvben, akkor el kell, hogy keserítselek, ugyanis sem kancsókkal, sem kerti törpékkel nem foglalkozunk.

RÓLUNK ÍRTÁK

A magyar labdarúgás népszerűsítésében az elmúlt hónapokban elvitathatatlan érdemeket szerzett a már sokak által jól ismert és kedvelt TrollFoci, egy hazánk labdarúgása elé pikáns humorral fűszerezett görbe tükröt tartó Facebook-oldal. A két fiatal fiú által alapított, folyamatosan növekvő internetes közösség szüntelenül termeli a kizárólag magyar futballal foglalkozó humoros képeket, mémeket, az oldal látogatása immáron tízezrek mindennapos szórakozásává vált.

nso.hu 2013. június 28.

Most, hogy ezeket tisztáztuk, elkezdem az előszót. Sokat gondolkodtam, hogy mi a tökömért kell egy könyv elejére előszó. Különben is, oda oldalakat szoktak írni, közben csak egy szót ígérnek. Nevetséges. Mint a honi labdarúgás…

Szóval a mi előszavunk a BDSRSTNT! Kész, ebben benne van minden, ami jellemzi társadalmunkat a 6–0-tól a 8–1-ig.

Ó igen a 8–1… Nem véletlen, hogy a TrollFoci-könyv ezen a napon jelenik meg. Épp egy éve történt a gyalázatos amszterdami zakó. Az előrelépést itt kérdőjeleztük meg először, ugye, Egervári úr?

Mindezt persze majd szépen kifejtjük, van rá majd’ háromszáz oldalunk. Senki se várja tőlünk, hogy megváltsuk a világot. Nem fogjuk. Nem megoldási javaslatokat gyártunk majd, mert az nem a mi feladatunk. A nép egyszerű, futballszerető gyermekei vagyunk, akiket sokszor arcon köptek már bundázó játékosok, a töketlen vezetők és a páváskodó klubtulajdonosok. Ebből lett elegünk, és ezért született meg a TrollFoci. Egy oldal, amely úgy trollkodik, hogy közben görbe tükröt tart a labdarúgás szereplői elé. Egy oldal, amely a humor fegyverével újra élvezhetővé és népszerűvé tette a Mennyei Bajnokságot, vagyis az MB1-et. Ha TrollFoci-fan vagy, akkor imádni fogod a könyvet. Ha (még) nem vagy az, akkor egy teljesen más szemszögből fogod látni a magyar focit. Sokak véleménye szerint kevesebb mint másfél év alatt többet tettünk a hazai labdarúgás népszerűsítéséért, mint az MLSZ az elmúlt húsz évben. Nem tagadom, lehet, hogy van ebben valami, a legfontosabb talán mégis az, hogy mindezt nulla forintból tettük. Hangsúlyozom: nulla forintért. Mi is el tudtuk volna költeni azt a pár milliárdot, amit a szövetség, és még Kabát Peti tankolásaira is futotta volna.

Ezt a könyvet még azoknak is ajánljuk, akik nem szeretik, sőt: utálják a focit: hátha tesznek vele egy lépést eme csodálatos sportág felé. Továbbá azoknak is, akik nem tudnak olvasni, mert sok kép is lesz benne, amiket nagyon jó lesz nézegetni!

AMI A MENNYEIT ILLETI

A Mennyei Megyei életérzést csak az érti, akinek volt már benne része, akit megérintett. Ez egy külön világ. Itt teljesen mindegy, hogy milyen név és fénykép van az igazolásodon. A rendező a legrészegebb, a legjámborabb kinézetű szurkoló a legfanatikusabb, a játékvezető a legkiszolgáltatottabb. Minden egyes meccs anyák napjára esik, a sporttársak édesanyja már természetesnek veszi, hogy minden hétvégén kilencven percen át csuklik. Az öltözőben annak jut meleg víz, akit kiállítanak a meccs vége előtt, aki pedig lesérül, azt egy hordágynak csúfolt ajtólapon viszik le. A pálya két vége között nem ritka a méteres szintkülönbség, a vonalazásban pedig csak véletlenül alakul ki néhol egy-egy derékszögű vagy párhuzamos mészformáció. A zöld-sárga hosszanti csíkos szigszalag a Kineziotape, mindent gyógyít a szóda, kivéve persze a vérző sérülést, mert ahhoz már a Leukoplast is kell. Minden héten háború, férfias küzdelem, semmi tiki-taka. Na, ez az igazi Hungarikum. A Mennyei Megyeit még nem rontotta meg a modern futball, itt még valódi sportemberek lépnek pályára, magáért a játékért, a futballért, nem pedig dívák a gázsijukért és a másnapi címlapért. A lelátókon a korlát mellett a szurkoló is szíve szerint buzdíthatja kedvenceit, nincs kártya, nincs szkenner, csak egy jegy, ami kinézete alapján a búcsúból megmaradt tombolaszelvény is lehetne.

A Mennyei Megyei bajnokságok világában akad néhány örök klasszikus mondat, amely helytől és időtől független, a mindenkori megyei szurkolói kollektív tudat nélkülözhetetlen alkotóeleme. Aki volt már Mennyei Megyei meccsen, az biztos hallott már ezek közül néhányat. Ezek azok, amelyek miatt érdemes kilátogatni egy-egy ilyen meccsre. Képzeljük el az alábbiakat a korlátot támasztó vagy görbe végű botját lengető, 80 felé közelítő, micisapkás öregúr hangján:

„Mititété, te tetü?! Átátá?!"

„Mit fütyülsz? Anyádat tán cinege b*szta?"

„Ma te vagy feketében, holnap anyád lesz!"

„Spori! Csak szaladgálsz, mint apáca a pingvinek között!"

„Inkább áramot vezessé’, ne meccset!"

„Mit lengetel, teee? Csípnek a szúnyogok?"

„Öreganyám két cekkerrel berúgta volna!"

A TrollFoci a bartóki és kodályi úton előrehaladva, a világháló előnyeit kihasználva, a közel kétszázezer fős közösség segítségével összegyűjtött egy jó adagot a legjobb amatőrfocis történetekből, amelyek most – hiánypótló jelleggel – a méltó helyükre kerülnek, hogy örökül maradjanak az utókorra.

Bízunk abban, hogy a könyvben olvasható „Mennyei történetek" sokakat megérintenek, és talán arra is rávesznek majd, hogy kilátogassanak a közelben lévő alsóbb osztályú csapat soron következő meccseire. A helyi csapatnak szurkolni a világ legtermészetesebb dolga, teljesen mindegy, hogy a szeretett alakulat milyen bajnokságban, hányadik osztályban kergeti a labdát. Merjünk lokálpatrióták lenni, szurkolni a helyi csapatnak, és megmutatni egy derbin a szomszéd falubeli köcsögöknek, hogy ki a fasza gyerek!

MENNYEI TÖRTÉNETEK 1.

Somogy megye. Edző üvölt a játékosával:

– Fiam! Azt kéne felakasztani, aki téged idehozott!

– Lajos bá’, hát maga volt az!

– Na... [hatásszünet] Takarodjál edzeni!

(Krisztián)

g

Mennyei Megye I

Meccs előtti párbeszéd a 9-es számú játékos és a spori között:

– 9-es, maga a földhivatalban dolgozik, ugye?

– Igen.

– Holnap lesz ügyfélfogadás?

– Nem, hétfőn soha sincs.

0–0-s állásnál, az utolsó percben a szóban forgó játékos „nagyot esik" a tizenhatoson belül

9-es a sporinak:

– Jöjjön holnap fél nyolcra!

És a bíró a büntető ítél…

(József)

l

Idézném Tibi bá’-nak az ifiben, szezonkezdet előtti első edzésen elmondott lelkesítő beszédét:

„Gyerekek! Aki sz*r, g*ci, az még most elmehet!"

(László)

g

Csongrád megyei serdülőbajnokságban történt. Vesztésre álltunk, az edzőnk annyira mérges volt, hogy kiabálni kezdett az egyik csapattársunkkal:

– Balázs, szedd össze magad, különben lecseréllek a fenébe!

– De hát nincs is cserénk!

– Szarom le, akkor játszunk tízen!

Mennyei Megye I, Békés megyében, a hazai játékos az edzőjének:

– Van egy kis gondom, fáj a mellkasom.

– Mi a baj? A szíved vagy a szívbillentyűk?

Erre bekiabál egy vendégszurkoló:

– Mi vagy te, b*szdmeg, kardiológus?

(Ákos)

l

Megye II, Borsod, Közép-csoport. Szájkarate a tizenhatoson belül egy büntető megítélése után:

– Hogy beszélsz velem? Én egy kétdiplomás tanár vagyok!

– Én meg fültől fülig vágom a torkod, te köcsög…

(Tamás)

g

„Ferikeee! Lépjé’ má’ oda jobban, há’ a pöcsöm most, itt a helyszínen, hetvenhárom évesen keményebb, mint te vagy, b*zmeg!"

l

Mennyei Megyei ifibajnokság, szezon utolsó meccse, idegenben játszik a csapat. Éppen, hogy megvagyunk csere nélkül, 11 emberből 10 feketén játszik. Az ellenfél az első félidő végén már 8–1-re vezet, a csatáruk a gólja után odament a kapusunkhoz flegmán, hogy milyen égők vagytok. A kapusunk persze kontrázott: „Nem mi, hanem ti vagytok az égők! Más csapat ilyenkor már húszat szokott rúgni!"

(Bubu)

g

Hajóson a Mennyei Megyei serdülőligában történt a kétezres évek elején. Egy srác szólt az edzőnek, hogy sajnos nem tudta elhozni a sípcsontvédőjét. A tréner megkérdezte: miért nem? Erre azt felelte játékosunk:

– Mert elvitte anyu paprikát szedni.

– De hát minek, fiam?

– Mert azon térdel!

(Zoli)

l

Legendásak voltak még a mérkőzés előtti igazoltatások. Egyik esetnél a bíró kérdi:

– Anyja neve?

– Ööö…

– Nem játszhat.

(Csaba)

g

Somogy megyében történt, Mennyei II ifimeccsen. A spori nem igazoltatott meccs előtt, amelyen történt egy kiállítás. Utána be akarta írni a jegyzőkönyvbe a piros lapot, névvel együtt. Ahogy megnézte az igazolását a kiállított játékosnak, elbizonytalanodott:

– Kiállítottam a körösztfiamat? Nem is játszott…

l

Néhány éve Bükkábrányban, a Mennyei Megye I egyik ifimeccsén egy Puskának hívott srác a kapu előtt kapott egy komolyabb rúgást. A gyerek a földön feküdt, szinte remegett a fájdalomtól, úgy görcsölt a combja, amikor felnézett a kispadról Pista (a mesteredző munkásbakancsban), és felordított:

– Puska! Ha az összes szotyit összeszedted a kapu előtt, gyere ide, itt is van még!

(Csaba)

g

Edzői instrukció:

„Józsííí! Menjél már jobban a 8-assal! Hadd ne kelljen csúnyán kérnem…, b*sszalak meg!"

(Áron)

Edző a sérülten fekvő játékosának a pályára:

– Mi van, Kiskelemen, vigyem a szódát?

– Áhh mester, szerintem szakadt a szalag, k*rvára fáj!

– Jól van, na, mondom, hogy viszem a szódát!

(Gergő)

l

Hajdú-Bihar megye, Mennyei II. A hazaiak 9-es számú játékosának már volt egy sárga lapja. Odajön hozzám:

– Spori, adjon már egy sárgát, mert jövő héten nem akarok játszani!

– Mire fel adjak? Nem csinált semmit…

Öt perc múlva az ellenfél bedobást végzett el, mire a 9-es számú játékos:

– Spori! Elmész te a kurva anyádba, hát mi dobunk!

Azonnali piros lappal kiállítottam!

A FEB 4 mérkőzésre tiltotta el…

(Lajos)

g

„Fiam, te leszel a kulcsjátékos a mai meccsen! Ha a csapat kiment a pályára, akkor te zárod az ajtót!"

(József)

l

Békés megye, U16. Hat éve történt eset, az utolsó helyezetthez látogattunk. Elég görcsösen kezdtünk, az 5. percben már 1–0-ra vezettek a hazaiak. A hátralevő 85 percben sikeresen összeszedtük magunkat, levetkőztük a hihetetlen nagy pszichikai nyomást, és berámoltunk 39 gólt az ellenfél kapujába.

(Norbi)

1. FEJEZET

ELADTUK A LELKÜNKET

„Naponta több mint 100 új like-oló!!!

800. tagunk Rácz Milán!!!

Az 1000. like-nál kisorsoljuk Rudolf Gergely gólprémiumát!!!"

(2012. október 13.)

„Divatoldal lettetek, TrollFoci!"

Nos, erre mit lehet mondani? Köszönjük szépen! Ha a magyar labdarúgást divattá tudtuk tenni, akkor az nekünk elég nagy dicséret. Az elmúlt másfél évben rengeteg pozitív és elenyésző számú negatív kritikát kaptunk a munkánkkal kapcsolatban. Jómagam két mondattól tudok falra mászni: „Ezért szar a magyar foci, illetve „Ezért tart itt az ország!. Szerintem ezeket olyan emberek ismételgetik, akik nem tudnak már magukkal mit kezdeni, sem a munkájukban előrelépni, sem az egzisztenciájukon javítani. Hogy miképpen jön ide ez a TrollFoci nevezetű, magyar labdarúgással foglalkozó oldalhoz? Bevallom, engem ezek a negatív emberek inspirálnak, ők adják meg mindig azt a lökést, amitől nem ragadok le egy adott helyben, hanem továbbra is török változatlanul előre. Mert ez az egész egy sikertörténet. Egy olyan sztori, amelyik sokaknak nem tetszik, és ennek hangot is adnak, írásaikból csak úgy fröcsög a gyűlölettel átitatott irigység. Kurvára nem értem, hogy miért…

Nem ismernek minket, semmit sem tudnak rólunk, de napról napra követnek, és folyamatosan megtalálnak, belekötnek mindenbe, ami él és mozog. Emlékszem, amikor felkértek minket az első tévés interjúra. Mocskosul be voltunk szarva, szóltunk is Gyurinak, hogy jöjjön már, ha már a pofázás a szakmája, és húzzon ki minket a szarból, mert ahogy megláttuk a kamerákat, belénk fagyott a szó. Megcsináltuk, fasza lett. Alig vártam, hogy kiposztolhassuk az oldalra, óránként zaklattam az operatőr Tomit, hogy piszkáljon már össze valamit, mert tűkön ülünk. Végre elküldte, mi kitettük az oldalra, várva a hozzászólásokat. Az első kommentet sohasem fogom elfelejteni: „Gratulálok TrollFoci! Kinőttétek magatokat, innentől kezdve törlöm az oldalt, ez az egész már nem az, amit anno elkezdtetek és csináltatok, mocskos férgek." Bámultam a monitort, átolvastam még vagy hússzor, nem akartam hinni a szememnek.

Ötvenezer like a hátunk mögött, életünkben először szerepelünk egy kurva kamera előtt, ez meg töröl minket? Kinőttük magunkat? Ez nem az, amit elkezdtünk? Miért? Mit kezdtünk el anno, ami bejött ennek az embernek, és most már nem pálya neki? Rohadtul kiakadtam. Visszakerestem az első bejegyzéseket, hogy mire gondolhatott, aztán rákattintottam a profiljára. Szerencsére nem sokat törődött az adatvédelmi beállításokkal, és nyitott könyv lett az „élete számomra. Egy megkeseredett embert láttam, akinek az életfilozófiája körülbelül abban merült ki, hogy: „A jó kurva anyját mindenkinek, akinek kicsit is jobb, mint nekem!. Fogtam a kamuprofilomat, és küldtem egy üzenetet ennek a fószernek, hogy mondja már el, mi baja van. Akkoriban még elég komolyan vettem ezeket az arcokat, mára már egy gombnyomás, és le vannak tiltva, nincs idő velük veszekedni, végighallgatni, ahogy kitépik a belünket, és azzal lógatnak fel valamelyik focipálya kapufájára. Na, emberünk vissza is írt, a stílust nem részletezném, csak a szokásos:

– Azért ti faszszopók, mert lehúzzátok a szegény embereket!

– Mivaaan? Mivel? Adtál pénzt nekem ember?

– Nem, de az mindegy, dögöljetek meg!

Ennyi. Itt véget ért a kis párbeszédünk. Nem is erőltettem tovább, mert rájöttem, hogy ő is egy „Ezért szar a magyar foci. Ezért tart itt az ország! ember. Félre ne értsen senki, ezt most nem lenézésből írom, csak vannak ilyen arcok, akiknek fizikai fájdalmat okoz, ha valaki valami jót, valami eredetit csinál. Ahogy jöttek a további felkérések, úgy nőtt ezeknek az embereknek a száma. Interjúk, tévés szereplések, újságcikkek, na és a Betclic. A „lelkünk eladása, az eszméink, elveink sárba tiprása és az emberek szembeköpése… Pff.

Majd akkor adjuk el a lelkünket, ha csak akkor látnátok a tartalmainkat, miután fizettek érte. Addig befetéma van.

2. FEJEZET

A KEZDETEK

„Többen kértetek évértékelőt tőlünk. Nos, egy rém unalmas szeptemberi napon, amikor még a Sanyi által előszeretettel ajánlott dologhoz sem volt kedvünk, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ha már a magyar futball szerelmesei vagyunk, akkor az angol és német »trollfocis« oldalak mintájára mi is csináljunk egy oldalt a hazai labdarúgásról. Eleinte ez nem ment zökkenőmentesen, hiszen az első néhány hónapban alig pár száz tagja volt az oldalunknak. csakhogy aztán – hála nektek – folyamatosan szaporodunk és sokasodunk, fiatal barátaink.

Magunkról annyit mondanánk el, hogy mindannyian (hárman) ugyanannak a nem NB I-es csapatnak a szurkolói vagyunk, jó páran személyesen is ismernek bennünket, de továbbra sem szeretnénk felfedni a kilétünket.

Ahogy a névjegyünkben is le van írva: a humor és az intelligenciaszint minden bizonnyal szoros kapcsolatban áll egymással, sajnos azonban a képek alatti kommenteknél több esetben ennek ellenkezője bizonyosodik be.

Apropó, kommentelők! Külön szeretném kiemelni Lord uraságot, aki lavinát indított el az István utcai hentesüzlettel. Köszönjük Kornélnak, hogy megtudhattuk: a kézilabdában nincs les, eskü, hülyén haltunk volna meg…

Minden egyes hozzászólást köszönünk, mert rengeteg képhez adtok ötletet és a beküldött anyagokat is nagyon köszönjük. Ha esetleg nem kerül ki a képed, ne csüggedj, küldj be másikat! Minden bizonnyal azért nem kerül ki, mert szar! Ha a mai karácsonyi rohanás engedi, akkor pár képet még posztolunk, csinálhatunk egy best of TrollFoci montázst is.

Köszönünk szépen mindent nektek, a TrollFoci TI VAGYTOK!!!

Most befejezzük az érzelgős buzulást, mindenki menjen és verje ki, a BDSRSTNT!!!

Kellemes ünnepeket!"

(2012. december 24., „évértékelő")

RÓLUNK ÍRTÁK

NINCS KEGYELEM: MINDENKIT KIFIGURÁZ A TROLLFOCI

Óriási népszerűségre tett szert a Facebookon a TrollFoci elnevezésű mémgyár. A hazai futball szereplőit kifigurázó oldal idei legviccesebb bejegyzéseiből szemezgettünk.

Borsonline, 2013. december 31.

MENNYEI TÖRTÉNETEK 2.

Mennyei Megyei serdülőben 1–5-ös állásnál a vesztésre álló csapat játékosainak egyike kérdezi csapattársától a második félidő derekán:

– Mennyi az állás?

– 1–5…

– Kinek?

(András)

g

Körülbelül öt éve történt az eset, a szezon első meccsén, amikor a hajdúnánási serdülőcsapatban fociztam. A friss igazolásokat természetesen mindenki aláírta már korábban – kivéve az egyik csapattársamat. Az igazoltatás közben a játékvezető szólt a játékosnak, akinek hiányossága volt, hogy lenne egy kis aláírnivaló, majd az igazoltatás végén a csapattársam odalépett, elkérte a tollat a bírótól, aki mutatta, hogy „a labdarúgó aláírása szöveg felett írja alá. Már javában melegítettünk, amikor odajött hozzánk a játékvezető, és közölte, hogy újra alá kellene írni, mert a játékosunk a saját neve helyett azt írta oda, hogy: „LABDARÚGÓ.

(Sándor)

l

A legnagyobb sikerem a Mennyei Megyei serdülőben, hogy hamis igazolással gólkirály lettem. Az „eredeti" játékos pályára sem lépett a szezonban.

(Kristóf)

g

Körülbelül 16-17 évesek voltunk, ötven körüli edzővel (aki régen MB1-es játékos volt).

Csapattársam kiment a kispadhoz meccs közben.

– Peti bá!’ Nem látok a jobb szememre!

– A balra látsz?

– Igen.

– Akkor takarodj vissza a pályára!

(Zoli)

l

Én 13 éves voltam, mikor a Mennyei Megyeiben megkezdtem a pályafutásomat az ificsapatban, természetesen igazolás nélkül, mindig valakinek az adatait betanulva játszottam. Hét ember születési adatait a mai napig még mindig fejből tudom…

(Róbert)

g

Körülbelül 15 éve történt a következő eset Mennyei Megye II-ben, a ságújfalusi ifimeccs elején.

Tehát: kezdősíp, labda elindul. Még egy síp, egyperces gyászszünet. Emberünk, aki nagyon együtt élt a játékkal, valószínű még nem volt ilyenben része, végigszlalomozott az ellenfél mozdulatlan játékosai között, és bevágta a labdát a kapuba.

Így lett a gyászszünetből nagy röhögés…

(Gyula)

l

Volt egy idős edzőnk. Sosem felejtem el a dekázás közbeni beszólását: „Akinek a labdája leesik, az egy b*zi!"

U9-esek voltunk…

(H. J.)

g

Barátom mesélte, hogy az MB3 serdülőben volt egy meccsük, ahol 11 kezdőjátékos plusz egy csere volt nevezve. Az edző félidőben elküldte melegíteni a cserejátékost, de amikor a második félidőben be akarta állítani, nem találta. Kiderült, hogy a cserejátékos önkényesen beállt tizenkettediknek. Sajnos még így is csúfosan kikaptak.

(Timi)

„Gyerekek, szezon első meccs, vigyünk egy kis taktikát is a focinkba! Kicsit engedjük magunkra őket, aztán letámadunk, és kiugratjuk a csatárokat!"

Szünetre 6–0. Nem nekünk…

„F*szom a taktikába!!! Rugdossátok előre, oszt’ majd lesz valami!"

(Alex)

l

Mennyei Megye 1-es bajnokin második félidő közepén becserélnek egy játékost. A játékvezető kb. egy perc múlva kiszúrja, hogy a srác bal kezén van egy karkötő. Leküldi azzal, hogy vegye le a karkötőt, mert abban nem játszhat. A játékos lejön, az edző kérdezi, hogy mi az, mire a játékos közli, hogy Sziget-belépő,