Kafirisztán királya

By Rudyard Kipling

Afganisztán a birodalmak temetője - tartja a fanyar mondás. És lehet is benne valami, hiszen nem ismerünk a történelemből egyetlen nagy nemzetet/birodalmat/hatalmat sem, amely képes lett volna elfoglalni és uralma alá hajtani ezt a vad országot. Kipling kisregénye művészi igénnyel, egyetlen ember történetébe sűrítve meséli el, hogy mi történik azzal (a birodalommal), aki akár csak egy aprócska területre is igényt tart Afganisztánban. Tanulságos, megrázó és elgondolkodtató elbeszélés.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Aug 26, 2019
• ISBN: 9789634748342

Rudyard Kipling

Rudyard Kipling (1865-1936) was an English author and poet who began writing in India and shortly found his work celebrated in England. An extravagantly popular, but critically polarizing, figure even in his own lifetime, the author wrote several books for adults and children that have become classics, Kim, The Jungle Book, Just So Stories, Captains Courageous and others. Although taken to task by some critics for his frequently imperialistic stance, the author’s best work rises above his era’s politics. Kipling refused offers of both knighthood and the position of Poet Laureate, but was the first English author to receive the Nobel prize.

Book preview

Rudyard Kipling

KAFIRISZTÁN KIRÁLYA

INDIAI KATONATÖRTÉNET

fordította

Elek Arthur

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-834-2 EPUB

ISBN 978-963-474-835-9 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

a mű eredeti címe:

The men who would be king

első kiadás: 1888

kiadásunk az 1902. évi magyar kiadás alapján készült

a borító dr. James Atkinson (1780 - 1852)

The Wild Pass of Siri-Kajoor (Afghanistan)

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

„Testvére légy a fejedelemnek,    

barátja a koldusnak, ha méltó rá."

Szép ez a jelige, csak bajos követni. Koldusnak barátja voltam én nem egyszer, de lehetetlen volt eligazodni, hogy méltó volt-e reá. Fejedelem testvére csak ezután kell, hogy legyek, jóllehet közel kerültem már olyan emberrel, aki nem sokon múlt, hogy igazi király lett; sőt úgy is alakulhatott volna a dolog, hogy utódai uralkodni fognak az országon, lesz hadseregük, lesznek törvényszékeik, az adóból jövedelmük, rendőrségük, szóval mindenük, amire szükségük van. De most már félek nagyon, hogy oda az én királyom s ha koronára fáj a fogam, üthetem magam a nyomát.

A történet a nihov-ajmiri vasút mentén kezdődött.

Pénzügyi állapotomban rések jelentkeztek s ez a körülmény rávett, hogy ne második osztályon utazzam, hanem a harmadikon, az úgynevezett intermediate-n, a mi azután csakugyan átkozott egy hely.

Az intermediate-n ismeretlen fogalom a vánkos, utasai eurázsiaiak, vagy bennszülöttek, akik éjszakára nem éppen kellemes útitársak, vagy pedig csavargók, akik ugyan mulatságos alakok, csakhogy rendszerint részegek.

Az intermediate utasai nem tartoznak a vasúti vendéglők fogyasztó közönsége közé. Keszkenőbe csavarva, csajkában viszik magukkal elemózsiájukat, édességeket az indus cukorkufároktól vásárolnak s víznek az átmenti pocsolya vizét isszák. Érthető ilyenformán, hogy forró napokon nem egy utas kerül le holtan az intermediate-ról s nemcsak forró, de akármilyen napokon is megérdemlik, hogy lenézze őket az ember.

Az én szakaszom véletlenül egész Naszibarad-ig néptelen volt, ott egy megtermett, ingujjra vetkőzött ember szállott be, aki úgy töltötte el a napot, mint ahogy az intermediate utasai szokták.

Csak olyan csavargó volt ő is, mint én, éppen, hogy jobban szerette, többet is értett a whiskyhez nálam. Elmondta sorra, mit látott, mit művelt, elbeszélte, merre járt, hol fordult meg, szólt kalandjairól, amelyekben egy kis elemózsiáért életét tette kockára.

- Ha csupa olyan ember laknék Indiában, mint mi ketten, akik épp oly kevéssé tudják, mikor és hol lesz ebédjük, akár a hollók, nem hetven, hanem kétszázmillió volna jövedelme ennek az országnak.

Mikor ránéztem a szájára és rátekintettem állára, elhittem, amit mondott.

A politika is szóba került, de csak amolyan csavargó-politika, amely visszáját nézi a dolgoknak; beszéltünk postai állapotokról is, mert útitársam táviratot akart küldeni a legközelebbi állomásról Ajmiz-ba, ami elágazási állomás a mhow-bombay-i vonalon nyugat felé.

Társamnak 8 anna¹ volt az egész vagyona, amiből éppen kifutotta az ebéd; nekem egy garasom sem volt, hiszen említettem a rést, a mely pénzügyi helyzetemben jelentkezett. Utam célja azután egy pusztaság volt, ahol távíró bizonyára nem akadt, jóllehet a kincstárral érintkezésbe kellett lépnem. Ezért hát sehogy sem segíthettem rajta.

- Hiszen ráijeszthetnénk valamelyik állomásfőnökre, az azután tovább adná hitelbe a táviratot,