Nőrablás

By Clement Roy

Egy újságíró több évtizedes családi viszályt lezáró szörnyű gyilkossággal ismerkedvén indul az eset nyomába, és ismerkedik meg egy gyönyörű, titokzatos hölggyel. Nem is sejti, hogy itt minden mindennel összefügg: a hölgy, a gyilkosság, és az ő szerepe mind-mind egy örvény felé rántja a résztvevőket. Kinek-kinek mást jelent ez az örvény: derék újságírónknak a szerelem örvényét, míg imádott hölgyének a veszélyek örvényét, mely mindkettejüket elemésztéssel fenyegeti. Vajon ki nyer? A szerelemes ifjú, vagy a fiatal hölgy életére törő rejtélyes erők?

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: May 22, 2019
• ISBN: 9789634746751

Book preview

Clement Roy

NŐRABLÁS

fordította:

ismeretlen

BUDAÖRS, 2019

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-675-1 EPUB

ISBN 978-963-474-676-8 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2019

Első magyar kiadás: 1920 körül

a borító ismeretlen festő Glamis Castle-t ábrázoló

akvarellje (1850 táján) részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

I.

December hetedikén, délután fél négykor, egy keddi napon, Kendal George, szakács és inas Hume Roger szolgálatában, a konyhában ült a fiatal Henry sofőr társaságában; kedélyesen kávéztak. Ez a két úr, különben Mr. Hume teljes szolgaszemélyzete, már nagyon jól ismerte egymást és nem igen beszélgettek egymással. Régóta szolgáltak ebben a csöndes házban, Kendal harminc esztendeje és Henry majdnem tíz esztendeje, ilyen módon tehát már nem maradt sok mondanivalójuk egymás számára. De ha aztán valamelyikük tett egy megjegyzést, az tisztára fölösleges volt.

Megitták a kávét mélységes csöndben s most ugyanilyen föltételek mellett fognának hozzá a második csésze elfogyasztásához, amikor hirtelen megszólalt a csengő.

Mind a ketten fölpillantottak a jelzőtáblára.

- Az úri szobában csöngettek, - mondta a sofőr.

- Látom, - felelte az inas s letette a csészét, hogy kövesse ura szólítását.

Amikor belépett az úr szobájába, látta, hogy Mr. Hume az íróasztala előtt ül a széken és lámpájának fénye megvilágítja erősen. Kendal később a kihallgatás alkalmával azt vallotta, hogy úgy látta, mintha a jól ismert arcon szokatlan belső felindulás fejeződött volna ki.

Mr. Hume egy darabig ránézett inasára, a sok gondolkodástól súlyos, fáradt szemmel s Kendal végül is úgy vélte, hogy ez a szempár nem is néz reá. Jelenlétét épp egy ildomos köhécseléssel akarta jelezni, amikor az ura hirtelen kérdezte, hány óra.

- Öt perccel múlt fél négy, sir.

Hume erre átadott neki egy levelet azzal az utasítással, hogy vigye Thorne ügyvéd úrhoz, akitől néhány írást fog kapni, ezeket viszont rögtön juttassa el Robertsnek, a „Hume Kereskedelmi Társaság" első igazgatójának; üzenet nem jár vele. De mert Thorne ügyvéd úr csak négy óra után található és Mr. Hume, mint rendesen, hat órakor kívánt ebédelni, Kendal vitesse magát Henryvel autón, hogy idejében visszajöhessen.

A kihallgatás alkalmával megkérdeztek Henryt, miért nem végezte ő egyúttal az iratok átadását; Kendal, azonban kijelentette, hogy Mr. Hume a „fiatal embernek, aki még „nemrég áll szolgálatában, nem adott fontosabb megbízást soha.

Amikor Kendal George átvette volt a levelet s az ajtóhoz ment, ura visszaszólította s elrendelte, hogy hagyja nyitva a külső ajtót, mert látogatót vár és nem akar csúzos lábbal kimenni ajtót nyitni; az, akit vár, tudja az utat.

Erre Kendal lement a konyhába s néhány szóval tájékoztatta a sofőrt, hogy mi a tennivalója.

TÍZ perccel négy óra előtt - a sofőr épp fölállt, hogy kimenjen s előkészítse az autót - másodszor csengettek. Mind a ketten fölpillantottak a jelzőtáblára.

- A kapunál csöngetnek, - mondta Henry.

- Látom, - mormogta Kendal s kiment ajtót nyitni.

Előtte állt Méard Thomas.

- Ön az, Mr. Thomas, - mondta Kendal. - Ritka vendég ebben a házban.

- Bizony, George; de remélem, ezután ez már jobb lesz-Kendal megrázta vén fejét.

- Ezt remélte az ön apja is, amikor ezelőtt két esztendővel itt járt utoljára; csakhogy Mr. Hume konok öregúr.

- Itthon van, nemde?

- Itthon. Bejelentsem?

- Nem, mert akkor talán nem akar engem fogadni. Megtalálom az utat magam.

Kendal George fejcsóválva ment vissza a konyhába s miközben magára öltötte köpenyét, lelkében azt óhajtotta: bár csak sikerülne ezúttal a fiatal Thomas urnák s létre tudná hozni a kibékülést, melyet apja olyan sokáig hasztalan igyekezett elérni. Kendal ismerte a Méard-család és Hume Roger között fennálló ellenségeskedésnek teljes történetét. Azzal kezdődött, hogy de Saint Méard Armand ezelőtt huszonöt esztendővel Hume Roger határozott tiltakozása ellenére feleségül vette a tizenhét esztendős Hume May kisasszonyt.

De Saint Méard Armand akkoriban vagyontalan fiatalember volt, aki csupán rátermettségével befolyásos állást ért el a „Hume Kereskedelmi Társaságinál. Ha a cég megalapítója, Hume Jules, akkor még él, bizonyára szívesen adja beleegyezését ehhez a házassághoz. Sőt feltétlenül az öreg úr ízlése szerint való lett volna, vélte Kendal. De amikor Roger apja halála után hatalomra jutott, bosszút állt azon az emberen, akit az apja mindig példaképpen állított eléje, ami a kereskedői rátermettséget illeti, s akinek, fiát mellőzve, átengedte a legnehezebb és legmegtisztelőbb feladatokat.

Roger tehát vonakodott s nem adta beleegyezését a házassághoz, de amikor ez mégis csak létrejött, elküldte állásából de Saint Méard Armandot és megszakította húgával az érintkezést. Ha a francia-kanadai arisztokrata most szegénységbe, bajba jutott volna, akkor bizonyára Hume Roger bosszúvágya kielégülést nyer s kibékült volna vele és a húgával. Csakhogy ez másképpen alakult.

De Saint Méard Armand konkurens vállalatot alapított, mely gyorsan fejlődött hatalomban és gazdagságban, sőt csakhamar túltett „Hume Kereskedelmi Társaságán". S ez volt az akadálya a kibékülésnek.

A szakítás december hetedikén történt s az első esztendőtől kezdve de Saint Méard Armand ezen a napon rendesen megkísérelte újra meg újra, hogy kibékítse sógorát. Eleinte ő maga jött; azután hosszú ideig felesége, a szép May asszony volt az, aki bátyját december hetedikén fölkereste. Néhányszor a fiú, Thomas, is itt járt; de valamennyien mindig ugyanazzal az eredménnyel. És mindezek ellenére még sem hagyták abba, ámbár annál kilátástalanabb lett a helyzet, minél jobban fejlődött Méard vállalata s Hume-é egyre jobban lemaradt. Ezúttal is hiába minden, gondolta Kendal s rázta ősz fejét, amikor pár perc múlva távozása előtt elment az úri szoba ajtaja előtt s hallotta Hume metsző, elkeseredett hangját:

- Menj a pokolba! Nem akarok tudni rólad, sem apádról, erről a gaz csalóról!

Kemény szavak voltak ezek s Kéndal nem csodálkozott, amikor Thomas hangja is erősen és elkeseredetten csengett:

- Vigyázz, bátyám, mert elérheted és elfeledkezem arról, hogy öregember vagy. Miért vagy olyan haragos? Mindig csak kemény szavakkal válaszolsz.

Thomas most halkított hangján, s a hű szolga kénytelen volt fülét a kulcslyukra szorítani, hogy megérthesse.

- Hiszen mi nem akarunk mást, a barátaid akarunk lenni. Miért is nem tudod elfelejteni ezt a buta ellenségeskedést s miért nem jössz hozzánk? Mi majd... szüleim most már öreg emberek és te is öreg vagy és magános. Egészen egyedül akarsz meghalni?

Kendal George nem ért rá tovább hallgatózni; négy óra elmúlt már két perccel. Gyorsan lement a várakozó automobilhoz és Henry elrobogott vele Thorne ügyvédhez.

Nyitva hagyta a külső ajtót; azt hitte ugyan, hogy a várt látogatás éppen Méard Thomas volt; de ebben mégsem volt egészen bizonyos és lelkiismeretes inas létére különben sem engedte meg magának soha, hogy ura parancsainak teljesítését a tulajdon gondolataival módosítsa.

Amikor Kendal George röviddel öt óra előtt visszatért, az úri szoba ajtaja nyitva állt s benn feküdt a padlón, az Íróasztal közelében Hume Roger holtan.

Zavartan s elhűlve állt Kendal hosszú ideig némán a holttest mellett.

- Szegény Thomas, - mormogta végül; - de mégis csak telefonálnom kell a rendőrségnek.

A „Daily Mail" tudósítója és rajzolója, Addington Arthur ennek a gyilkosságnak sem szánt több figyelmet, mint bármely másnak, melyről újságját tudósítania kell. Talán még kevesebbet is - mert hiszen az egész ügyben nem volt semmi titokzatos. Egészen tiszta dolog. S igen helyénvalónak találta, amikor hallotta, hogy Méard Thomas bűnösnek vallotta magát emberölés bűntettében s ezért elítélték tizenkét esztendei kényszermunkára. Az aránylag enyhe Ítéletet bizonyos fokig Kendal George tanúvallomására, mely ura durva, gonoszkodó viselkedésére vonatkozott és Méard Thomas fiatalságára való tekintettel hozták, a fiatalember még csak huszonegy éves