Játék a havason

By Pál Forró

Forró Pál lubickol a saját maga teremtette, finom erotikával és női praktikákkal vegyített sűrű levegőben. Az alaptörténet egyszerű, évszázadok (!) óta működik: végy egy jóképű síoktatót, helyezd lételemébe, fel, a hegyre, adj hozzájuk csinos, és mindenféle jellemű nőket, kiknek célja a hódítás (nem is annak tárgya, inkább annak hatása vetélytársaira...) és spékeld meg egy viharral. És innen pörög a valódi bonyodalom. A négy nő harca a férfiért, majd a döbbenet: a síoktató férjezett... És ebből a helyzetből egyáltalán nem banális, de annál megnyugtatót végkifejlet felé száguld a történet. Ismerjék meg, fedezzék fel Forró Pált és ezen remek regényét.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633649268

Book preview

Forró Pál

JÁTÉK A HAVASON

GYULA, 2014

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-364-926-8 EPUB

ISBN 978-963-364-927-5 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2014,

© Bujtor László, 2014

A borító Bujtor László az Alpes Maritimes (Franciaország) hegységben készített felvételének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

A szereplők bemutatkoznak

Első rész: Négy nő összeesküszik

Második rész: Játék a havason

A szereplők bemutatkoznak

Nem szeretek olyan társaságba járni, melynek tagjait nem ismerem; Érthetetlen neveket mormogunk egymásnak, és senki sem sejti; hogy ki az, akire mosolyog, és akivel hősies erőlködéssel próbál diskurálni, nem is sejtve, hogy melyik pillanatban esik láthatatlan kelepcébe legártatlanabb megjegyzéseivel is. Például a tűrhetetlen hőséget szidja egy úr előtt, akiről nem tudja, hogy fagylaltárus, vagy azt kérdezi valakitől, hogy kellemesen nyaralt-e, mert senki sem világosította fel, hogy az illető óriási botrányok közepette utazott el a Lídóról; ahol feleségét tetten érte egy jazzdobossal.

A világ legrégibb komédiásai, a bábjátékosok már sejtették az igazságot, hogy világosan és határozottan be kell mutatni a szereplőket. Én vagyok Vitéz János! - mondja a dorongot szorongató hős, és nyomban közli is velünk élete legfőbb programját: mindenkit agyonverek, aki utamba kerül!

A közönség megtapsolja, mert tetszik neki Vitéz János, és kíváncsian várja, hogy csakugyan sikerül-e mindenkit agyonverni. Rokonszenves fickónak tartják, mert lelke mélyén mindenki Vitéz János szeretne lenni, aki egyszerűen főbe kólintja azt, aki eléje áll.

A színdarabírók közül néhányán már szintén kísérleteztek a bemutatkozás rendszerével, és az előadás megkezdése előtt függöny elé állították a darab szereplőit, akik röviden és tömören megmondták, hogy miféle emberek, és milyen komédiát szándékoznak eljátszani.

Miért ne tehetné ugyanezt a regényíró is? Miért kényszerítsük az olvasót, hogy ismeretlen urak és hölgyek számára előlegezze érdeklődését. Mennyivel egyszerűbb és becsületesebb, ha a regény szereplői még a történet megkezdése; előtt bemutatkoznak az olvasóknak, és őszinte nyíltsággal feltárják életük legizgalmasabb titkait, gyötrelmes és megoldásra váró problémáikat. Ezek a problémák a regény magvai. Így azután az olvasó maga döntheti el, kíváncsi-e azokra a virágokra, melyek ezekből a magvakból sarjadhatnak.

Nem is érvelek tovább. Máris átadom a szót a gyönyörű Trontheim Gusztávnénak.¹ Remek, világoskék alapú empriméruhája van, - igen jól van- kozmetikázva, úgy látszik, ötórai teára siet. De lehet, hogy csak az Önök tiszteletére vette fel új ruháját.

*

- Nevem Olga, férjezett Trontheim Gusztávné. Korom huszonhat. Igazán nem tagadtam le többet két évnél; hiszen a szerző megígérte, hogy őszinte leszek. u:

Hat év előtt lettem Trontheim Gusztáv nagykereskedő felesége; Férjem több mint egy éve csal barátnőmmel, Littan Lilivel. Ezt egyszerűen nem értem. Hiszen Guszti tökéletesen fantáziátlan, halvérű ember. Minek neki barátnő? Egészen bizonyos, hogy Lili csábította el. Lili közönséges, anyagias teremtés, képzelem mennyi pénzébe kerül Gusztinak. Megjegyzem, én sokkal szebb vagyok, mint Lili. Nem képzelődésből mondom, hiszen nyomban meg fogják őt ismerni, módjukban lesz bennünket összehasonlítani. De hát Guszti sohasem értett nőkhöz, őt tökéletesen kielégíti, büszkévé teszi a gondolat, hogy regényhős, titkos Don Juan. Fájdalom, kénytelen vagyok tűrni a viszonyt, mert az ember rengeteget tűr és nyel nyugalomért, és hogy elkerülje a botrányt. Pedig csak a jóisten tudja, hogy mennyit szenvedek. Hiszen fiatal, szép és szenvedélyes vagyok. Szerelemre vágyok! De Gusztit csak az üzlet érdekli. Kényelmes, kissé hízásnak indult nyárspolgár. Képzelem, milyen büszke, hogy barátnője is van. Érzem, hogyan savanyodom el. Ostobának és céltalannak tartom az életemet, és halálosan unom a társaságot, amelyben élek. A sport jelenti számomra az egyetlen komoly örömet, főleg a síelés és hegymászás. Kint a havas mezőkön érzem, mennyi nagyszerű fiatalság, boldogság utáni vágy feszül bennem. Ilyenkor találkozom néha Geyermann Péterrel; a síbajnokkal. A hegyek ördögével. Micsoda nagyszerű ember! A fogai fehérek, mint a jegesmedvéi. Arca barnára sült, a teste acél. Mintha egy másik világból szakadt volna ide. Az egészség és boldogság világából. Az a gyanúm', hogy Péter nem is tud bridzselni!

*

- Trontheim Gusztáv nagykereskedő vagyok. Negyvenkét éves, nős. A feleségem nagyon csinos, derék asszony, de sajnos, kissé múlt századbeli fogalmai vannak csókról, szerelemről. Nem érti, hogy a férj többet is követelhet feleségétől egyszerű, izgalommentes csóknál, hogy a hitvesi ölelésbe is szabad némi temperamentumot, elmésséget, életörömet vinni. Olga nem is sejti, hogy bennem micsoda vulkánok lobognak, milyen ínyence vagyok a szerelmi harcoknak. Sohasem mertem előtte igazi mivoltomban megmutatkozni, mert kíméltem szemérmét. De azt hiszem, ezt nem is értené, hiszen örül, ha békében hagyom. A barátnőm, Littan Lili, imád, és Jakabnak becéz, mert Casanovát is Jakabnak hívták. Én egy kicsit unom már, mert mióta megismertem Previn Irént, az operettszínház táncos szubrettjét, majdnem megőrülök érte. A város valamennyi férfia érte őrjöng. És az idegenek is, akik ide jönnek téli sportokra. Tegnap Irén bejött a boltomba, és egy sportruhát vásárolt. Fele áron adtam, mint amennyibe magamnak került. Úgy mosolygott rám, olyan furcsa, érzéki mosollyal, ahogyan csak Greta Garbó tud. Délután Lili boldog elámulással vette tudomásul, milyen követelődző és szenvedélyes vagyok.

Most már elhiszem, hogy imádsz! - mondotta meghatva. Nem sejtette, hogy Irénre gondolok.

*

- Littan Lili vagyok, elvált, harminckét éves. Gyűlölöm a férfiakat, de talán legjobban Trontheim Gusztávot, ezt a beképzelt majmot, aki azt hiszi, hogy szeretem. Majdnem a szívem szakad meg, hogy Olgát, ezt a drága angyalt csalom vele. Olga igazán a legjobb barátnőm. Egyedül az vigasztal, hogy úgy is tudom, Olga nem szerelmes az urába,mert ezt a disznót nem is lehet szeretni. Sajnos, túlságosan nagy fiút csináltam Gusztávból, elhitettem vele, hogy nőhódító, és most Previn Irénnel kezd flörtölni. Istenem, milyen más embernek képzeltem én el az ideálomat! A múltkor részt vettem egy síversenyen, és láttam Geyermannt. Hát ilyen az ideális ősember. A ragadozó, gyönyörű hím! Irigylem Hildát, a kis unokahúgomat, ezt az: édes diáklányt, akinek még illúziói vannak, aki még nem tudja, hogy a nő szerelme csupa megalkuvás, megalázkodás. Egy kicsit fulladoztam az utálkozástól. Sokáig ez így nem mehet. Valaminek történnie kell, ami gyökeres változást hoz életembe. Minden idegszálammal érzem: valami lóg a levegőben! Tegnap este kártyán is kivetették: nagy események küszöbén állok!

*

- Jó napot, hölgyeim és uraim! Nagyon szomorú dolog, hogy nekem is be kell mutatkoznom, holott igazság szerint éppen úgy kellene már ismerniök a filmről, akár Marlene Dietrichet vagy Hepburn Katalint. Egyelőre azonban még az odinheimi operettszínház szubrettje vagyok: Previn Irén. A hajam valódi szőke. Amint látják, remekül öltözködöm, és igazán nem vagyok idősebb, mint amennyinek gondolnak. Mióta az eszemet bírom, bolondulnak utánam a férfiak, és már annyi protektorom volt, hogy saját gyáramnak kellene lenni Hollywoodban; Ennek ellenére még mindig Odinheimben játszom, világos bizonyítékául annak, hogy a férfiak egyformán hazudnak, és kivétel nélkül csirkefogók. Most egy helybeli nagykereskedő, bizonyos Trontheim Gusztáv csapja a szelet körülöttem, de engem nem érdekel. Két nap óta itt van a fürdőtelepen Cooper Dávid, a nagy amerikai filmproducer. Ha ő felfedezne! Akkor végre megindulhatna a karrierem. De hát ez nem könnyei dolog. Cooper egy elkényeztetett dög. Neki már egy nő sem imponál. Őt csak úgy főzhetném meg, ha valami rendkívüli dologgal blöffölném. De mi legyen az? Még nem tudom, de… valami történni fog! Valami egészen különös és rendkívüli…

*

- Kérem, parancsoljanak, itt az érettségi bizonyítványom, ebből megállapíthatják, hogy csakugyan nem vagyok több tizenkilenc esztendősnél, és hogy jelesem volt a latinból meg fizikából, pedig ez a két legnehezebb tárgy. Osztályfőnököm mondotta is: Hayder Hilda, te még viszed valamire! És mire vittem? Szerelmes vagyok, mint egy borjú, és az illető érdekelt ezt nem is. sejti. Egyetlen ember tudja, hogy szerelmes vagyok, Frieder János, a prémkereskedő. Neki becsületesen megmondtam, hogy ne udvaroljon nekem, mert mást szeretek. De János makacs. Azt hiszem a kopasz, pápaszemes emberek mind makacsok. Olyan alázatos, csendes, szomorú ember, hogy nem merem végsőkig feszíteni a húrokat. Még valami bolondot követne el, ha egyszerűen faképnél hagynám. Istenem, mennyit szenvedek! Bár tudnék olyan könnyelmű lenni, mint az unokanővérem, Littan Lili, akiről nagyon furcsa dolgokat tudok. De én becsületes, jól nevelt úrilány vagyok; aki csak egy embert tudok szeretni. Geyermann Pétert. Borzasztó lenne, ha Péter mást venne feleségül. Az a nagy baj, hogy Péter azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Sürgősen tennem kell valamit. Valami történni fog! Mondják,hogy nemcsak a barométer érzi meg az időváltozást, hanem az emberi idegrendszer is kifinomulhat annyira, hogy, előre jelzi bizonyos események eljövetelét: Ilyen különös és sorsdöntő események eljövetelét érzem minden idegszálamban…

*

- Köszönöm a tapsokat, a lelkes éljenzést, mellyel fogadnak. Hiába; a sport népszerű, és meg sem kellett neveznem magam, hogy rám ismerjenek. Igen, Geyermann Péter vagyok, a síbajnok és alpinista. Síiskolámnak ez évben kétszáz növendéké volt, főleg hölgyek. Unom és nevetségesnek tartom a mondén hölgyeket, akik divatrevüvé alacsonyítják a legnemesebb sportot, és valamennyien szerelmeskedni akarnak velem. A'múlt évben is egy ilyen, ügy miatt vesztettem el a világbajnokságot. Teljesen tönkretették a kondíciómat. No de ezentúl az ilyesmi kizárt dolog. Feleségül veszem Dörner Annát, Dörner Tamás leányát a szomszéd faluból. Csuda egy. nőszemély! Nem cserélném ki Stockholm, Berlin vagy Párizs kikent-kifent; erőszakkal lesoványított dámáival. Micsoda remek teremtés! Szép, mint egy havasi rózsa, izmos, formás. Fél tucat legényt kellett félholtra öklöznöm, amíg végre magam maradtam mellette. Hála az Égnek, megkaptam az újonnan épült óriáshegyi menedékhely gondnoki állását. Úgy fogunk ott élni Annával, mint a galambok… Jövő héten esküszünk!

*

- Bocsánat, hogy kissé zavarban vagyok. Havasok között élő falusi lány létemre feszélyezettnek érzem magam ennyi elegáns és művelt hölgy és úr előtt. De azért akár-hogyan páváskodnak New Yorkban-meg Londonban készült sportruháikban az Odinheimbe ránduló dámák, Geyermann Péter mégis engem, Dörner Annát választott menyasszonyának. Imádom Pétert, és gyönyörű gyerekeket fogok neki szülni. Valamennyiből hegymászóbajnok lesz, akik puszta kézzel fogják el a zergéket, és megkergetik a medvéket. Tudok szépen énekelni, egy kicsit harmonikázom is, de nem olyan gyönyörűen, mint Péter. Az író úr, aki városi ember, inkább a városi nőket ismeri, és nem is tudja, hogy én milyen sok mindenhez értek. Félek, hogy velem nem fog annyit törődni, mint többi hölgyszereplőivel. Hát én nem bánom, miattam akár a fejük tetejére is állhatnak a dámák, csak Pétert hagyják békében, különben baj lesz! Örülök, hogy esküvőnk után felmegyünk az Óriás-hegyre, ott legalább békében leszünk tőlük. Jó ez így, mert akármennyire szeret is Péter, mégiscsak férfi, márpedig a férfi mind csirkefogó. Péter kalandjairól is hallottam egyet-mást, pirulok, ha rájuk gondolok. De ne beszéljünk erről! Péter megesküdött, hogy ennek mindörökre vége. Hát hiszen szeretném is látni azt a nőszemélyt, aki hozzá mer nyúlni az én emberemhez! Letörném a derekát! Le én! Úgy tessék vigyázni!

*

A bemutatkozás véget ért. Szereplőim visszavonultak a kéziratpapír kulisszák mögé, és máris játszani kezdik különös, bizarr történetüket.

ELSŐ RÉSZ

Négy nő összeesküszik

- Szívem - mondotta Littan Lili Charlotte kisasszonynak, a Nárcisz kozmetikai szalon tulajdonosának meg kell mondanom; hogy maguk gyalázatos szélhámosok...

- A nagyságos asszony ma nagyon ideges...

- Ne csodálja, fiam, ne csodálja! Az embert csupa fenevad veszi körül. Csalók, képmutatók… És most a tetejébe, mikor már úgyis majdnem megfulladok a dühtől, maga sebet éget a lábszáramba hajszál eltávolítás közben...

- Két hét múlva nyoma sem lesz...

- És addig mit csináljak a lábammal? Talán halfarkat ragasszak a derekamra, mint a szirének?

- A nagyságos asszony így is gusztusos és gyönyörű! Még eddig minden vendégünk megkérdezte: ki ez a bájos asszony?

- Ne főzzön, Charlotte! Úgyis tudom, hogy hazudik.

- Esküszöm...!

- Na és mondja, ha így is lenne! Kint vagyok a vízből! Azért az a nyomorult… De ez nem tartozik magára!

- A többi hölgynek is baja van az urukkal... Tetszik tudni, minden férfira rájön, hogy hencegni akar. Megmutatja, hogy kicsoda. De azután megint kicsik lesznek. Ujjé, de mennyire… Csak ne tessék hagyni magát!

- Téved, Charlotte. Én nem a férfiakat utálom, hanem magamat. Tudja, gyakran gondoltam már arra, hogy talán azért járok olyan sűrűn ide, azért akarok minden percben átalakulni, és változtatom a hajszínemet, szemöldökömet, púderemet, testsúlyomat, mert legszívesebben egészen kicserélném magamat. Mi célja van ennek az egész komédiának? Valamikor azt hittem, hogy a legnagyobb élmény, a legforróbb regény, ha az embernek barátja van. Mennyit vártam egy ilyen titkos szerelemtől! Azt hittem csupa láz, remegés, eksztázis. És tudja, micsoda? A legszánandóbb és leggyűlöletesebb vesszőfutás. Sehol sem lehet a nőt annyira megalázni, mint az úgynevezett szabad szerelemben. Az ember azt hiszi, hogy kényszermentes, őszinte érzéseket kap, és már az első odaadás után megkezdődik a remegés, a kijózanodás, a férfi kíméletlen és megszégyenítő visszavonulása. És tudja, mi a legszörnyűbb? Hogy nem csak a férfi ábrándul ki, hanem mi is!

- Igen, a többi hölgy is panaszkodik!

Lili elnevette magát.

- Nagy gazember maga, Charlotte. Tüzes vassal éget bennünket, és úgy szedi ki titkainkat, mint az inkvizítorok.

Chárlotte nem válaszolt. A telefonfülke felé mutatott.

- Parancsolja a telefont, asszonyom?

Lili csodálkozva nézett Charlotte-ra.

- Miért mondja ezt?

- A hölgyek:az ilyen nagy indulatkitörés után mindig telefonálni szoktak valakinek!

Lili elpirult.

- Igen... csakugyan - mormogta -, telefonálni szeretnék!

Charlotte bólintott.

- Természetes! Az nem elég, ha nékem tetszik mindezt megmondani. Most „O" következik. A hölgyek először kidühöngik magukat; és rám zúdítják minden keserűségüket, azután újra mézet termelnek, és sietnek ezt az édességet telefonon továbbítani.

Lili megdöbbenve nézett Charlotte-ra.

Charlotte - mondotta -, bocsásson meg, hogy én magát hülyének gondoltam. Maga lángész!

- Ah, kérem, ez is túlzás. Az én szakmámban az ember többet foglalkozik lélektannal, mint a mesterségével. Én sohasem veszem komolyan, ha engem szidnak. Tudom, hogy az nem nekem szól. Ez csak áthárítás kérem, amint a pszichoanalízisben mondják.

- Maga ehhez is ért?

- Jártam kérem Friborg doktorhoz, és végigmentem két analízisen. Ugyanis kényszereszmék gyötörtek. Az az érzésem volt,