52 ÁLOM

By Zabary Kata

A könyvben fellelhető gondolatok egy elhunyt édesapa elvesztését követő időszakot mutatják be, rövidebb és hosszabb álmok megjelenítésével. Néhol szinte csak egy-egy pillanatképet felvillantóan, máskor részlet gazdag történet leírásával bontakozik ki az olvasó előtt ez az időszak.
Ahogy haladunk előre az időben és álmokban, jól tükröződik, hogy hol tart a gyászfolyamat.
Az elhunyt édesapa üzenetei konkrétak és világosak. Egyrészt nyugtatja az itt maradott élőket, másrészt egyértelművé teszi, hogy nekik még maradniuk kell. 
A közlés módjában is visszatükröződik az elhunyt személyisége (pl. igen-nem, fekete-fehér), kedves vagy keményebb reakciókkal találkozhatunk. 
A vissza-visszatérő elemek, mint az idősödő édesanyáról való gondoskodás, az új élettér keresése, mind a gyászoló és az önmagát, a helyét kereső lélek gyógyulásának útját mutatja be. 
Idővel elérkezünk a bizonyosságot adó álmokhoz, amelyek megnyugtatóak és pozitívak. 
Az első álom az édesapa elvesztését követő ötödik hónapban jelentkezik és azt ezt követő két évet felölelő időszaknak lehetünk a tanúi a további álmok írott formában való megismerésével.
A könyvet Ladócsy Lujza letisztult sziluett rajzai kísérik végig.

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Jul 27, 2021
• ISBN: 9789635740574

Book preview

52 ÁLOM

Zabary Kata

2021

Underground Kiadó Kft.

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Ladócsy Lujza illusztrációival

Korrektúra: Dr Szaszúr Szabrina

„Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten."

Ady Endre

Köszönöm a szabadságot, a türelmet

és a végtelen szerelmet.

„vándor voltam és befogadtatok…"

(Mt 25, 35)

Intro

Puhán libbenek az üres padlón, miközben lágy szellő suhan át a hosszú szobán.

Csupasz talpam szinte nem is érinti a földet, apró macskatappancsaimmal lendülettel igyekezek a nyitott óriási üvegajtó felé.

Fehér tüllruhám felkapja testem ritmusát, rakoncátlan hajam, mint mindig most is szerteszét.

Megállok a függöny előtt és elmerengek.

Mit álmodtam már megint?

Bal kezem az ajtókereten pihen, hátra nézek és Rád mosolygok, hiszen itt vagy velem.

Egy – A telefon

Ülök az ágy szélén.

A júniusi meleg nap körbe világítja a tábori szobát, amely egy amerikai cserkésztáborra hajaz.

Velem van.

Együtt vagyunk.

Ránézek és tudom, hogy minden a legnagyobb rendben van annak ellenére, hogy fogalmam sincs, mit keresünk mi ketten egy táborban, egy szálloda helyett.

Mosolyog, kisimít az arcomból egy rakoncátlan hajszálat.

Megcsörren egy telefon.

Másodpercek múlnak el, mire ráeszmélek, hogy ez egy régi hagyományos vonalas telefon berregése.

Mégsem zavar.

Megpillantok egy éjjeli szekrényt, rajta a fehér telefonkészülék.

Felveszem.

Apám rögtön beleszól.

„Minden rendben van bogaram, anyáddal jól vagyunk, vigyázz magadra.

De apu, honnan tudod ezt a számot?

És egyáltalán hol vagyok? Én nem tudom... apu...

Minden a legnagyobb rendben van.

Mi is jól vagyunk..."

Mosolygok.

Nyugodt vagyok.

Süt a nap.

Krémesen teríti be a szobát.

Minden a legnagyobb rendben van.

*

**

Kinyitom a szemem.

Fekszek a sötétben és peregnek a könnyeim.

Apám meghalt.

Hat hónappal ezelőtt.

Kettő – Itt van

Tudom, hogy menni kell.

***

Megy egy nő az utcán.

Felülről nézek le rá, lassan ereszkedek lefele és közben felismerem, hogy én vagyok.

Nem az én ruhám, nem az én cuccaim, de mégis én vagyok.

Látom és nézem magamat kívülről.

Elegáns, szürkéskék, háromnegyedes kabátom lazán körbe ölel és vigyáz rám.

Száraz hideg van, az irodaház épületének fényes szürke köveihez húzódva szedem lépteimet.

Pedig ez nem jellemző rám.

Középen szeretek haladni, bátran, lendületesen, vezetve a többieket.

Hirtelen, megtorpanás nélkül zuhanni kezdek.

Még lépek talán, de realizálom, hogy most van az a perc, amikor menni kell.

Még mindig kívül állok.

Látom, ahogy imádkozni kezdek.

Búcsúzok.

„Istenem, vigyázz anyámra és Rá."

Érzem, hogy mennem kell...

„Itthagyok rájuk mindent, amivel meg kell birkózniuk..."

Nincsenek perceim, másodperceim se.

Úristen... vége... ennyi volt.

*

**

Kinyitom a szemem.

Meghaltam.

Ledermedek.

Ennyire közel lenne, hogy már álmomban is vonzom?