Mesék, melyek megtanítottak boldognak lenni

By Jorge Bucay

Életünk mekkora része az, amit igazán életnek nevezhetünk? Meg tudjuk-e jósolni a jövőt, s elkerülhetjük-e a tragédiát, mely látszólag elkerülhetetlen? Hogyan szabadulhatunk meg kínzó gondolatainktól? Mekkora áldozatot vállaljunk szerelmünkért?
A világhírű argentin pszichoterapeuta, Jorge Bucay nem ad egyértelmű választ ezekre és a hasonló kérdésekre, hanem csak történeteket mesél... Meséket, melyek megtanítanak gondolkodni.
Azt vallja , hogy minden útmutatást konkrét helyzethez kell kötni. Az általános szép szavak nem sokat segítenek, s ha ömlesztve az emberre zúdítják a sok bölcs tanítást, nem ér annyit, mint az, ha életünk valamely problémájával egy megragadó képben, mesében szembesülünk.
Meséi segítenek jobban megismerni önmagunkat, kapcsolatainkat, félelmeinket. És segítenek megtalálni a boldogságot.
Jorge Bucay könyvei több mint 1o millió példányban fogytak el világszerte, könyveivel, tanításaival megszámlálhatatlan embert segített hozzá egy teljesebb, boldogabb élethez.
A regény korábban Elgondolkodtató történetek címmel jelent meg.

• Language: Magyar
• Publisher: Ulpius Baráti Kör
• Release date: Nov 23, 2020
• ISBN: 9786156186102

Book preview

cover.jpg

Jorge Bucay

Mesék,

melyek megtanítottak

boldognak lenni

Ulpius Baráti Kör

Budapest

A mű eredeti címe: Cuentos Para Pensar

Fordította: Pávainé Patak Márta

Copyright © 1999, Jorge Bucay

Hungarian Translation © Pávainé Patak Márta, 2000

© Művelt Nép Könyvkiadó, 2020

ISBN 9786156186102

Az e-book formátumot előállította:

img1.png

www.bookandwalk.hu

Feleségemnek, Perlának, szeretettel és hálával

Előszó

Buenos Aires, 1997. március 27.

Fura módon ez a harmadik könyvem, és mégsem a harmadik.

Már több mint húsz éve is annak, hogy még csak játszadoztam az írás gondolatával, és kínoztam akkori pácienseimet az agyrémeimmel, mit sem sejtve arról, hogy olyik-másik egyszer még könyv alakban is megjelenik, jobban mondva nem is egy könyv lesz belőlük.

A Levelek Claudiának és az Életmesék is egy közös tőről fakad: a kockás jegyzetfüzeteimből, melybe a merész (és jóval fiatalabb!) Jorge Bucay 1978 és 1989 között a feljegyzéseit körmölte szorgalmasan.

Ezeket aztán legépeltük, fénymásoltuk, majd összefűztük, és barátaim, pácienseim amolyan „házi használatra" szánt könyvként kezdték olvasgatni, és elgondolkodtató történetek címmel adogatták egymásnak kölcsön.

Jóllehet, számos rövid történet az én fejemből pattant ki, a legtöbb azonban mégsem „történet" volt. A technikai feljegyzésekkel tarkított füzetlapokon irányított álmok, személyiségelemzések voltak nagy összevisszaságban; rímtelen szabadversek, s végül néhány, pácienseimnek szánt írás, levélformában, melybe személyiségük épülésére szolgáló elemeket próbáltam belecsempészni.{1}

Szóval volt ott minden, de a cél közös: emlékeztessem magam a dolgok ilyen és olyan látásmódjára.

1991-ben jelent meg az Életmesék – a második könyvem –, és én előszedtem hozzá a régi jegyzetfüzetemből két történetet, a Joroska meg A szárnyak repülésre szolgálnak címűt. A könyv utolsó lapjain betűrendes bibliográfiában megjelölöm az egyes írások forrását. Természetesen e két történet címe után az áll, hogy Jorge Bucay: Elgondolkodtató történetek…

És akkor valami szokatlan történt: az olvasók mentek a könyvesboltba, és keresték az előző könyvemet.

Az eladók nemigen ismerték a nevemet, az Elgondolkodtató történetek című könyvvel sem találkoztak, úgyhogy felhívták a kiadómat, hogy rendeljenek belőle…

A kiadó pedig rajtam kereste a nem létező könyv kéziratát, hogy újra kiadhassák (?)…

Én meg… Én meg… nem akartam hinni a fülemnek!!

Úgyhogy ez a könyv, amit most a kezedben tartasz, az első kereskedelmi forgalomban megjelent változata az Elgondolkodtató történetek{2} címmel emlegetett szövegeknek, de néhány korábbi írást is belevettem, mert nem volt szívem kihagyni.

Szeretném elmondani, nem kis ellenállást váltott ki bennem, hogy kiadjuk ezt a könyvet.

Leginkább azért, mert kicsit szégyellek olyasmit kiadni a kezemből, amit réges-régen írt az a Jorge Bucay, aki már nem én vagyok.

Másrészt pedig a legjobban az zavart, hogy van ezekben a szövegekben néhány bekezdés (például

A halálozási jegyzőkönyv is), amelyről úgy gondoltam sose szánom rá magam, hogy bárkinek is megmutassam.

S végül azért, mert ezek a történetek nem az idők homályából származnak, mint az Életmesék történetei… szinte mindet én írtam, és ezért még ma is rengeteg bennem a kétség, hogy tényleg érnek-e valamit, jók-e egyáltalán valamire.

Az ellenállást végül az törte meg bennem, hogy az olvasók keresik az Elgondolkodtató történeteket…

Ez a könyv tehát nem azért létezik, mert én megírtam, hanem leginkább annak köszönhetően van itt, mert közületek valakiben elég erős volt vágy, hogy megszülethessen.

A Levelek Claudiának előszava ezzel a mondattal zárul:

„…ha idáig elolvastad, akkor már te is része vagy ennek a könyvnek, és nekem számít a véleményed…"

Ma a következőképpen zárom neked szánt előszót:

Ha válaszoltál a biztatásomra, hogy írjál, s mint oly sokan mások, te is írtál,

…ha gondoltál rá, de még nem szántad el magad,

…ha idáig elolvastad, és úgy érezted, neked szól, amit írtam,

szeretném, ha tudnád,

hogy hálás vagyok, amiért nagymértékben hozzájárultál, hogy az lehessek, aki ma vagyok

... és hogy a véleményed

továbbra is számít nekem!

Dr. Jorge M. Bucay

Tucumán 2430 4. J.

Postai Irányítószám: 1052

Buenos Aires, Argentína

E-mail: [e-mail]

Megjegyzés a jelen kiadáshoz:

Még egy kívánság. Szeretném, ha küldenél nekem egy rövid mesét, amit te írtál, vagy mástól hallottál.

Ki tudja, talán egyszer együtt is kiadhatnánk.

Bevezetés

(a három igazság)

Mindannyian, akik úgy éljük az életünket, hogy az igazságot keressük, utunk során számos olyan csábító gondolattal találkoztunk, amelyek elég erősen éltek bennünk ahhoz, hogy felfogásunkat meghatározzák.

Mindazonáltal, ahogy telt-múlt az idő, sok igazságot elvetettünk, vagy azért, mert nem állták ki a belső érvek és ellenérvek próbáját, vagy mert egy újabb, velük össze nem egyeztethető igazság versengett bennünk a helyéért, vagy mert egyszerűen csak elvesztették igazságtartalmukat.

Bárhogy volt is, a hajdan hivatkozási pontnak tekintett fogalmainkat többé már nem tekinthettük annak, és egyszer csak azt vettük észre, hogy sodródni kezd velünk a hajó. Kezünket a kormányon tartottuk, tisztában voltunk a lehetőségeinkkel, mégsem tudtunk megbízható útirányt választani.

Miközben ezt írom, hirtelen eszembe jut a Kis herceg Antoine de Saint-Exupérytől:

– Mi ez a nagy könyv? – kérdezte a kis herceg. – Mit csinál itt uraságod?

– Geográfus vagyok – felelte az öregúr.

– Mi az, hogy geográfus?

– Tudós, aki tudja, hol vannak a tengerek, folyamok, városok, hegyek és sivatagok.

– Ó, ez nagyon érdekes – mondta a kis herceg. – Végre egy igazi mesterség!

Körülpillantott a geográfus bolygóján. Ilyen fölséges bolygót még sosem látott. (…)

Hirtelen izgalom vett erőt a geográfuson.

– De te, te nagyon messziről jöttél! Te kutató vagy! Írd le nekem a bolygódat!

Azzal fölütötte lajstromkönyvét, és