Maró bűntudat – 5. fejezet

By Inger Gammelgaard Madsen

Liv Løkkét a robbanás óta rémálmok gyötrik, és nyugtalan, mióta a múltja ismét utolérte. Aztán Anne Larsen kapcsolatba lép vele. A riporternő a testvérét már felkereste, és mivel Liv tudni szeretné, mit akart tőle, végül beleegyezik, hogy találkozzanak Randersben egy kávézóban. Ám annyira feldühíti, amit ott hall, hogy végül tajtékozva faképnél hagyja a nőt. Ekkor megakad a szeme egy újságcikken, amely szerint Johan Boje fia látta a gyilkost, ezért az elhunyt férfi házához megy, hogy találkozzon a fiúval.-

• Language: Magyar
• Publisher: SAGA Egmont
• Release date: Sep 2, 2019
• ISBN: 9788726230437

Book preview

Inger Gammelgaard Madsen

Maró bűntudat

5. fejezet

SAGA

Maró bűntudat – 5. fejezet

Original title:

Brændende skyld: Afsnit 5

Copyright © 2017, 2019 Inger Gammelgaard Madsen and SAGA Egmont, Copenhagen

All rights reserved

ISBN: 9788726230437

1. E-book edition, 2019

Format: EPUB 2.0

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means without the prior written permission of the publisher, nor, be otherwise circulated in any form of binding or cover other than in which it is published and without a similar condition being imposed on the subsequent purchaser.

Maró bűntudat

5. fejezet

A forróság elviselhetetlen volt. A bőrén fájdalmas hólyagok nőttek, amelyek váladékozni kezdtek. Égett a szeme, de a kezére nézett, és látta, hogy lassan leolvad az inakról és a csontokról a bőr. Hallotta, hogy az anyja felsikolt; a hang kitörölhetetlenül beleivódott az agyába. Képtelen volt mozogni, mintha a földbe gyökerezett volna a lába. Aztán meglátta a bátyját.

Villads. A fiú lassan, határozottan besétált a lángok közé, mintha nem lennének hatással rá. Liv kiáltani akart neki, hogy menjen onnan, menjen vissza Koppenhágába, és maradjon ott, de a torkát fojtogatta a tűz. Hang helyett lángok jöttek ki a szájából, mint valami sárkánynak. Hirtelen elnyelte őt a pokoli tűz. Próbált küzdeni ellene, dobálta magát, de nem volt körülötte semmi, amiben megkapaszkodhatott volna. Hívta a bátyját, hívta az anyját, de mostanra egyedül maradt a tűzben, amely átalakult egy vörös, lángoló óriássá, amelynek szeme izzott a gonoszságtól, szájából pedig lángnyelvek csaptak fel. A szörny tüze nyaldosta, és szép lassan elkezdte élve elégetni. Liv felsikoltott.

Ekkor hirtelen felriadt. A sikoly felébresztette. Folyt az izzadság a homlokán, és mikor letörölte, a tenyere is teljesen nedves lett tőle.

Odakint sötét volt. A digitális ébresztőóra hajnali egy óra harmincöt percet mutatott. Lassan helyreállt a légzése. Csak álom volt, még ha valóságosnak tűnt is.

Visszatértek a rémálmok, és ez Johan Boje hibája. Liv visszadőlt az átizzadt lepedőre. A takarója a földön hevert, de nem vette