A hétköznapi erényekről

By Doncsev Toso

Bulgária közel ötvenezres zsidósága a második világháború alatt kétszer is elkerülte a deportálást. Megmentésében a legfontosabb szerepet a bolgár pravoszláv egyház játszotta.
A remélt revízió Bulgáriát is a hitleri Németország karjaiba taszította. A megvalósult területi gyarapodás kötelezvényeként a bolgár parlament 1940-ben a nürnbergi faji törvények mintájára súlyos jogfosztásokat és diszkriminációt vezetett be a zsidó lakossággal szemben. A bolgár pravoszláv egyház szinódusa ezt kezdettől fogva elítélte.
Március 10–11-i céldátummal 1943 elejére elkészült a deportálások titkos forgatókönyve, de már a macedóniai és trákiai zsidók koncentrációs táborokba történő hurcolása is felrázta a bolgár zsidó közösséget és a bolgár közvéleményt, és kormányzó párti képviselők tiltakozására III. Borisz cár március 9-én leállíttatta a szerelvényeket. Ennek ellenére Plovdivban március 10-én reggel összeszedtek néhány száz zsidót bevagonírozásra. Kiril plovdivi metropolita kinyilvánította, hogy velük tart. Tiltakoztak a pravoszláv egyház képviselői Szlivenben, Sumenben, Pazardzsikben, Haszkovóban és Szamokovban is. Végül délig mindenhova eljutott a halasztó parancs.
A bolgár társadalmat 500 évnyi török uralom után nem jellemezték polgári tradíciók és szilárd demokratikus értékrendszer, a holokauszt idején mégis képes volt a nagy cselekedetre. Doncsev Toso, akinek Magyarországi bolgárként egyformán van rálátása mindkét ország, mindkét nép történetére, ennek a páratlan történetnek a nyitját keresi hiánypótló tanulmányában, hitelesen.
Klein András
Magyarország szófiai nagykövete

• Language: Magyar
• Publisher: Napkút Kiadó
• Release date: Apr 30, 2021
• ISBN: 9789632639147

Book preview

a_hetkoznapi_erenyekrol_cover.jpg

Doncsev Toso

A hétköznapi erényekről

Kísérlet a holokauszt idején tanúsított

egyedülálló bolgár magatartás magyarázatára

Impresszum

Napkút Kiadó Kft.

1027 Budapest, Fazekas u. 10–14.

Telefon: [phone]

Mobil: (70) 617-8231

E-mail: [e-mail]

Honlap: www.napkut.hu

Szöveggondozó: Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő: Szondi Bence

A címlapon az Alekszandar Nevszki-székesegyház

(Bahget Iskander felvétele)

© Doncsev Toso, 2020

© Bahget Iskander (borítófotó), 2020

© Napkút Kiadó, 2020

ISBN 978 963 263 914 7

Támogatónk

A kötet megjelenését az IHRA

(International Holocaust Remembrance Alliance)

Magyar Elnöksége támogatta.

Apám emlékének ajánlom,

aki toleranciára tanított.

Előszó – Bulgáriai „zsidómentés"

Emlékszem, 2014 márciusában, a szokásos március 15-ével összefüggő magyar diplomáciai road show idején Doncsev Tosóval, a szófiai Magyar Kulturális Intézet akkori igazgatójával Vidin városából Csiprovci városkájába tartottunk, hogy koszorút helyezzünk el Kossuth Lajos bánsági bolgár katonája, Dunyov István előző évben felavatott szobránál. Mivel volt időnk, megálltunk egy kávéra Belogradcsikban, a Balkán-hegység szerbiai határhoz közeli részének tövében. Akkor a beszélgetésünk ráterelődött az 1943–1944-es bulgáriai, zsidósággal kapcsolatos történésekre. Jómagam ekkor ismertem meg először Doncsev Toso nézőpontját. Egy dolgot mondtam neki: „Jó lenne, ha ezeket leírnád." Szerencsére az International Holocaust Remembrance Association (IHRA) magyar elnökségének a támogatásával ez meg is történt, amiért külön köszönet jár Takács Szabolcs államtitkárnak és Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkárnak.

Az akkori események Bulgáriában, illetve a téma szakértőinek körében jól ismertek. Mivel azonban Bulgária hagyományosan gyenge érdekérvényesítő állam, a történet szélesebb körökben alig köztudott, ellentétben például a dániai eseményekkel vagy éppenséggel Oskar Schindler történetével. Éppen ezért szeretném nagyon röviden, kronológiai sorrendben ismertetni az eseményeket.

Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy a bulgáriai „zsidómentés" alatt azt a tényt értjük, hogy a második világháború során a náci Németországgal szövetséges Bulgária bolgár állampolgársággal rendelkező, közel 50 000-es zsidósága két alkalommal, az utolsó pillanatban és szinte a csodával határos módon elkerülte a deportálást. Ennek következményeként Bulgária az egyetlen olyan európai állam, melynek zsidó lakossága a háború végén nagyobb létszámú, mint annak kezdetekor. Azonban fontos rögzíteni, hogy kizárólag a bolgár állampolgárságú zsidóságról van szó, ugyanis a történet része az is, hogy a közigazgatásilag a németek által Bulgáriának átengedett, ám nem annektált Macedónia és égei-tengeri Trákia közel 12 ezres, bolgár állampolgársággal nem rendelkező zsidóságát a bolgár hatóságok segítségével, még 1943-ban deportálják. Mivel esetükben a holokauszt egy korai szakaszáról van szó, alig pár túlélő maradt. A bolgár történetírás és hivatalos politika becsületére válik, hogy az általuk ekkor katonailag megszállt területeken viselt felelősségükkel ma, 2015-ben már egyre őszintébben néznek szembe, amivel áttételesen azt is elérik, hogy az úgynevezett Ó-Bulgáriában, vagyis a mai Bulgáriában történt zsidómentés hőseinek szerepét még jobban felértékelik.

A második világháború előestéjén, némi hezitálás után, Bulgária a hitleri Németország szövetségesévé vált. Ez logikus következménye annak, hogy a bolgár felfogás szerint igazságtalan első világháborús békét követő európai rend revízióját követelték. Azt a tényt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az időszakban az ország életében meghatározó mezőgazdasági kivitel 80%-a Németországba irányult. A jutalom hamarosan megérkezett: Bulgária először visszakapta és annektálta az amúgy is bolgár többségű Dél-Dobrudzsát Romániától (igaz, ezt a fejleményt III. Borisz cár elismerteti a Szovjetunióval és Nagy-Britanniával is, aminek következtében Dél-Dobrudzsa a háborút követően Bulgária része maradhatott), illetve a balkáni német katonai sikerek következtében adminisztrálásra megkapja a mai bolgár–szerb határ Szerbiában fekvő sávját, az úgynevezett Nyugati Végeket, Macedóniát és Görögországtól Trákia déli részeit. Azonban ezeket a területeket nem annektálhatta, ezekről végleges döntést a – német szándékok szerint – sikeres háborút követően kellett volna meghozni. (Mint már említettük, ez a közjogi helyzet végzetesnek bizonyult az ottani zsidóság szempontjából.) Szófiában ekkor teljes volt az eufória, és erős hálát éreztek Hitler iránt. Ezt bizonyítandó, a bolgár parlament, külső nyomás nélkül, 1940. december 24-én elfogadta a Nemzet Védelméről Szóló Törvényt, mely súlyos jogfosztásokat és diszkriminációt vezetett be a zsidó lakossággal szemben, s melynek modellje a nürnbergi faji törvények voltak. A törvénnyel kapcsolatos viták során először a