A felnőttek

By Caroline Hulse

Matt és Claire kizárólag a lányuk, Scarlett érdekeit tartották szem előtt, amikor a közös karácsonyi víkendről döntöttek. Hiszen melyik épeszű ember akarna öt teljes napot együtt tölteni a volt és a jelenlegi szerelmével? Egy hétévesnek viszont bizonyára nagy öröm, ha együtt mókázhat a szüleivel, anya teljesítménykényszeres pasijával és apu kicsit flúgos, tudós barátnőjével, aki talán még állatokon is kísérletezik. Különösen jó hír ez akkor, ha Scarlett aktuális legjobb barátja, a többiek számára láthatatlan nyúl, Posey is velük tart a kiruccanásra.
A Vidám Vadonban pedig minden adott, hogy a díszes társaság igazán jól érezze magát. Mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb elfoglaltságot, hiszen programlehetőségben és italban igazán nincs hiány. A kényszerű nosztalgiázás, azonban próba elé állítja az egykori és az aktuális párokat.

• Language: Magyar
• Publisher: General Press Könyvkiadó
• Release date: Oct 13, 2020
• ISBN: 9789634521907

Book preview

cover.jpg

CAROLINE HULSE

A FELNŐTTEK

CAROLINE HULSE

A FELNŐTTEK

img1.jpg

A mű eredeti címe

The Adults

Copyright © Caroline Hulse 2018

Hungarian translation © Ács Eleonóra

© General Press Könyvkiadó, 2018

Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás.

A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is.

A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. Az e-könyvet a letöltő kizárólag saját célra jogosult használni. Az e-könyv engedély nélküli másolását, jogtalan terjesztését a törvény bünteti.

Fordította

ÁCS ELEONÓRA

A borítót

KISS GERGELY

tervezte

ISBN 978 963 452 190 7

Kiadja a GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ

1086 Budapest, Dankó utca 4–8.

Telefon: [phone]

www.generalpress.hu

[e-mail]

Felelős kiadó KOLOSI BEÁTA

Műszaki szerkesztő DANZIGER DÁNIEL

Felelős szerkesztő HORVÁTH ANNAMÁRIA

Az e-könyv konvertálását az eKönyv Magyarország Kft. végezte

www.ekonyv.hu

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ez a könyv nem született volna meg nagyszerű ügynököm, Caroline Hardman nélkül. Caroline, nagyon hálás vagyok a támogatásodért és az őszinteségedért, és örülök, hogy végig mellettem voltál e földöntúli tapasztalat során. Köszönet Therèse Coennek is az irántam való kitartó lelkesedéséért, és a többi kitűnő embernek a Hardman & Swainsonnál – imádom, hogy ilyen jó kezekben és ilyen szenzációs társaságban lehetek.

Nagyon köszönöm Emad Akhtarnak, hogy küzdött az írásomért, hogy annyi elgondolkodtató észrevétellel segített, és hogy minden alkalommal megnevettetett. Köszönet Bethan Jonesnak, Lauren Woosey-nek, Laura Swainbanknek, Jen Breslinnek és mindenkinek az Orionnál, aki óriási szakértelemmel dolgozott a könyvemen, és hatalmas türelemmel végignézte a kutyás képeimet.

Köszönet Andrea Walkernek és az amerikai Random House csapatának, és az összes többi kiadónak, amely megjelenteti ezt a könyvet: a Fleuve-nek, az AW Brunának, az Euromediának, az Aufbaunak, a Mondadorinak, az Evro Booksnak, a Znaknak, a General Pressnek és az Hachette ANZ-nek. (És a többieknek, akik azután csatlakoztak, hogy 2018 februárjában megírtam ezt a köszönetnyilványítást – a jövőbeni énem köszönetet mond nekik.)

Köszönöm a Savvy Authorsnak az összes mókát, támogatást és bölcs tanácsot. Szerencsés nap volt, amikor rátok találtam.

Másféle köszönettel tartozom azoknak, akik nem a könyvszakmában dolgoznak. A barátaimnak, akik versenyekre edzenek, akik mozaikcsaládokban élnek, akik jogászok vagy tudósok; nektek először is bocsánatkéréssel tartozom. Természetesen nem hasonlítotok ezekhez a szereplőkhöz. Egyáltalán nem.

Köszönet Andrew Bennettnek, Darren Birtwellnek, Craig Blyth-nak, Miriam Bradley-nek, Lorna Daviesnek, Emma Duffynak, Anthony Duttonnak, Dom Doughtynak, Ali Hoggnak, James Hoggnak, Aston Kellynek, Amanda Moffatnek, Stu Moffatnek, Alison Peace-nek, Claire Raffónak, Kate Regannek, Matt Regannek, Chris Taftnek, Kate Taftnek és Jane Shlosbergnek. Valamint a pókeres fiúknak, Holmes Chapel közösségének és a virtuális barátaimnak. Köszönet anyának, apának, Tomnak és az összes Hulse-nak, valamint Tednek és Lindának.

Végezetül pedig Fletchnek. Amiért a mindennapjaimat megtölti képzelettel, vidámsággal és fura ügyetlenkedéssel. Különösen neked köszönöm.

Felnőtt

1. főnév; többes szám: felnőttek

nagykorú, illetve kifejlett személy

2. melléknév

nagykorú, befejezett, érett

szinonimák: meglett, kiforrott, önjogú

Részlet a Vidám Vadon prospektusából:

A Vidám Vadon eszményi hely a kikapcsolódásra. Csak tárja ki a tökéletesen berendezett villája teraszának az ajtaját, és lélegezze be a friss levegőt, távol a mindennapi élet mókuskerekének feszültségeitől.

A tökéletes utazás csak egy kattintás. A Vidám Vadonban életre szóló élmények várják.

Szenteste, 14.06

DISZPÉCSER: Segélyvonal, mit tehetek önért?

NŐ: Mentőt kérünk a Vidám Vadon üdülőparkba.

DISZPÉCSER: Veszélyben vannak?

NŐ: Kérem, siessenek! A Mikulás kuckója melletti íjászterepen vagyunk, szemben a manók dohányzóhelyével.

DISZPÉCSER: Muszáj tudnom, hogy vészhelyzetben van-e.

NŐ: Én nem, de mentőre van szükségünk. Ugyanis eltalálták. Baleset volt.

DISZPÉCSER: Már úton van a segítség. Még lenne pár kérdésem, de ezek nem fogják késleltetni az ügyet. Rendben?

NŐ: Mondja meg nekik, kérem, hogy nagyon siessenek! Rengeteg itt a vér.

DISZPÉCSER: Szóval mi találta el az illetőt? Mit lát?

NŐ: Egy nyílvesszőt. Egy íjból kilőtt nyílvesszőt.

DISZPÉCSER: Önnek mi a neve?

NŐ: Alex.

DISZPÉCSER: Rendben, szóval Alex. Hogy látja, a sérült öntudatánál van?

NŐ: Igen. És nem.

DISZPÉCSER: Lélegzik?

NŐ: Még igen. Kérem, siessenek!

DISZPÉCSER: Ahogy mondtam, miközben mi beszélgetünk, a kocsi szirénázva tart önök felé.

(Egyszer csak elhallgat, szélzúgás és az egyéb háttérzajok.)

DISZPÉCSER: Mikor történt az eset?

Halló!

A sérült öntudatánál van, Alex?

Halló!

Halló!

Ott van még? Alex, ott van még?

1

Amikor Matt előrukkolt az utazással, már hónapok óta tudott róla.

Nem szándékosan titkolta a dolgot Alex elől; egyszerűen csak mással volt tele a feje, egyáltalán nem foglalkozott a postájával.

Egyszerűen csak átlépett a levélrésen bedobált leveleken, vagy ha ez már nem ment, akkor begyömöszölte őket valahová. A tűzhely mellé, a könyvespolcra; más, kézre eső helyre, ahol nem voltak szem előtt, és – ami a legfontosabb – soha többé nem kerülnek a kezébe.

Így Mattnek nem kellett szembesülnie az elintézendőkkel, ha pedig a feladó megkísérelt újra kapcsolatba lépni vele, akkor őszintén meglepettnek tűnt (és ahogy Alex látta, valóban az is volt), hogy az ügy még aktuális.

Ahogy Matt beköltözött, Alex heteken belül levélkötegekre bukkant ott, ahol eddig ilyesminek nyoma sem volt.

Alex először addig üres zugokból bányászott elő leveleket, majd egy napon összegyűjtötte őket, és amolyan „Jancsi és Juliska" ösvényt rakott ki belőlük a bejárati ajtótól a konyhaasztalig.

Matt a levélhalommal a kezében állt a hálószobaajtóban.

– Ez mind nekem jött, Al? Komolyan?

– Arra gondoltam, egy helyre gyűjtöm őket. Hogy megkönnyítsem a dolgod.

Matt megvonta a vállát, és a küldemények együtt mozdultak vele.

– Nem tudom, mi értelme a postának. Mit gondolnak, ki olvas manapság leveleket?

Hetek múlva a zugok újra megteltek.

Azon az estén, amikor Matt előrukkolt az utazással, Alex süteményt sütött – szinte a semmiből. A tészta kivételével – az azért már túlzás lett volna. Harminchét évesen még mindig úgy érezte, hogy ha főz, az jelentős esemény, és ő valamiféle kitüntetést érdemel azért, hogy nem egyszerűen csak fog egy tál müzlit, és tejet löttyint rá.

Épp a vacsora után mosogatott, amikor Matt megjelent. A küszöbön ácsorgott, mint aki csak úgy lejött az emeletről, de még nem döntötte el, maradjon-e.

– Szóval, emlékszel, mit mondtam Claire karácsonyi ötletéről?

Alex hátranézett.

– Nem.

Mattnek elkerekedett a szeme.

– Biztos, hogy nem említettem?

– Biztos.

Matt kifújta sötét frufruját a szeméből, ahogy azt napjában hússzor megtette. Harmincnyolc évéhez képest lenyűgözően dús volt a haja, és Alex gyanúja szerint a mozdulatra rá is játszott. Talán igen, talán nem. Majd megkérdezi valakitől, aki régebb óta ismeri a férfit. Nem mintha ez számított volna, de Alex tudós volt. Ha egyszer felállított egy hipotézist, azt ellenőrizni akarta. Szerette, ha a dolgok tiszták és egyértelműek.

– Istenem, hasznavehetetlen vagyok, Al.

Alex a kezében tartott poharat szemrevételezte, hogy rendesen el van-e öblítve, így nem kellett válaszolnia.

Matt nem mozdult az ajtóból, de kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a karját.

– Azt hiszem, csak nem tudtam, hogy hozakodjak elő vele. Úgy gondoltam, dühös leszel.

Alex érzékelte a könnyed váltást az „azt hittem, említettem és a „nem tudtam, hogy hozakodjak elő vele között, ezért lehúzta a mosogatókesztyűjét, és a szárítóra tette. Szembefordult Matt-tel.

– Dühös leszek?

Matt közelebb intette. Átölelte a derekát.

– Érthetően dühös, persze. – Megcsókolta a homlokát. – Teljes joggal dühös. Nem őrült, eszeveszett mód dühös.

Ez nem sok jót ígért.

– Folytasd.

– Szóval tudod, hogy nem karácsonyoztam együtt Scarlett-tel azóta, hogy Claire-rel szétmentünk.

Alex bólintott.

– Az idén velünk lesz Scarlett? Örülnék neki.

– Nem, hanem… Claire azt akarja, hogy töltsük valahol együtt az ünnepet.

Eltelt kis idő, mire Alexnek sikerült ezt feldolgoznia.

– Együtt?

– Együtt. Mindannyian. Te meg én. Ő és Patrick. És Scarlett mint az ünnepelt.

Alex Mattre meredt, és a konyhaasztal felé intett. Egy ilyen beszélgetést lehetetlen lefolytatni úgy, hogy a másik az ajtóban álldogál. Ami azt illeti, egyáltalán nem volt kedve egy ilyen eszmecseréhez, de ha már muszáj, akkor legalább tartózkodjanak mindketten ugyanabban a helyiségben.

– Észak-Yorkshire-ben, a Vidám Vadon üdülőparkban. – Matt a szék háttámlájára támaszkodott, mint aki túl izgatott ahhoz, hogy leüljön. – Óriási felhajtást csinálnak karácsonykor, minden csupa ünnepi varázslat. Világító rénszarvasok meg műhó. A Mikulás manói az erdőt járják, és karácsonyi dalokat énekelnek.

Alex a borállvány felé pillantott, de aztán elkapta a tekintetét. Nem hagyja felbosszantani magát. A harag észszerűtlen lépésekhez vezet, az pedig személyes – és szakmai – kudarc lenne. Leereszkedett a székre, az megreccsent alatta.

– Erre a karácsonyra gondolsz? Amelyik egy hónap múlva lesz?

Matt a mellette lévő székre ült. Előrehajolt, megfogta Alex egyik, pöttyös zokniba bújtatott lábát, és a térdére húzta.

– Hát erről beszéltünk korábban, nem? – Megsimogatta a lábát. – Hogy milyen csodás lenne, ha Scarlett velem és Claire-rel is együtt lehetne karácsonykor.

– De nem így. Erről nem volt szó.

Matt lenézett Alex lábára.

– De akkor hogyan máshogyan?

– Csak kicsit nagyzoltunk, hogy mennyire felnőttek vagyunk. Nem beszéltünk komolyan.

– De én igen.

Alex ellágyult. Drága Matt, aki az ilyesmit jó ötletnek tartja. Aki két évvel a negyvenedik születésnapja előtt nyugodott bele abba, hogy sosem lesz belőle sztár-DJ. Aki a minap vásárolt egy gördeszkát, és most a kertben félcsövet épít – és ő nem szól bele, mivel tudja, hogy úgysem fog vele soha elkészülni.

Aki azt hiszi, azzal, hogy a lábát simogatja, meg is van oldva ez a beszélgetés.

Alex nem nézett Mattre.

– Talán arról beszélgettünk, hogy valamikor elmegyünk együtt vacsorázni. De biztos, hogy nem az ünnepre gondoltunk. – A körmeit pattogtatta. – Nem hiszem, hogy ezt Claire jó ötletnek tartja. Józan nő.

– Azt mondja, remekül kijövünk majd egymással. Kedvel téged.

– Én is kedvelem őt – vágta rá gyorsan Alex. Igyekezett minél előbb tisztázni a dolgot. – Azt mondtad neki, hogy beleegyeztem?

Úgy tűnt, hogy Mattet nagyon leköti Alex lába. A feje előrebukott, a haja úgyszintén.

Függönyfrizura, gondolta Alex. Így nevezték ezt a vágást a kilencvenes évek elején. Amikor korban és a kornak megfelelőbb emberek viselték.

– Azt hiszem, megemlítettem neki, bocs. De még visszakozhatunk valamivel. Munka. Családi probléma. – Matt felpillantott. – Nagyszülő halála?

– Azt próbálom kiszedni belőled, mondtad-e neki, hogy beleegyeztem.

Matt bocsánatkérőn elmosolyodott.

– És Patrick mit szól ahhoz, hogy ne Nottinghamben töltse a karácsonyt? Nem szeretne a saját gyerekeivel lenni?

– Kamaszok. Claire azt mondja, egyébként sem kíváncsiak rá.

Alex nagy levegőt vett.

– Szóval már le van foglalva az út?

– Biztos vagyok benne, hogy visszatérítik, ha akarjuk. De ismered Claire-t, hogy mennyire alapos. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, azt ki nem vered belőle. – Matt elnézően csóválta a fejét. – Lehet, hogy már a bőröndjét is bepakolta.

Alex összeszorította a száját.

– Mások is így csinálják? Az exükkel és az új társukkal együtt ünnepelnek?

Matt vállat vont.

– Számít ez?

– Ha most lemondjuk, én leszek a fekete seggű.

– Nem foglak erőszakkal belerángatni, Al. – Matt felemelte a nő lábát, visszatette a földre, és megpaskolta, mint valami rakoncátlan kis állatot. – Ha tényleg nem akarsz, akkor nem megyünk. – Elhallgatott. – Nélküled nem akarok menni, az fura lenne.

– Enyhén szólva.

– Pedig mindig azt mondtad, hogy ha más helyzetben találkoztál volna Claire-rel, lehet, hogy barátnők lennétek.

Valóban, tűnődött Alex. Ezt mondtam. De nem tisztességes Matt-től, hogy ezt most felhozza. Hogy összekeveri az igazi, őszinte beszélgetést a fellegekben járó, homályos fecsegéssel.

Matt megtámaszkodott az asztalon.

– Nem akarok egy újabb karácsonyt Scarlett nélkül tölteni. Hétéves, Al. Négy volt, amikor utoljára láttam ajándékot bontani.

– Természetesen Scarlett az első. De mi lenne, ha egyszerűen nálunk töltené az ünnepet?

– Claire az anyja. Nem vehetem el tőle Scarlettet karácsonykor. Az nem lenne helyes.

Alex lehunyta a szemét. Ez Matt mindenestül, egyetlen logikátlan mondatban. Olyan bosszantóan méltányos és lovagias.

Kinyitotta a szemét, ami egyből megakadt a mosatlanon. Talán nem is annyira lovagias mindenben. De ezekben a dolgokban feltétlenül. Amit ezen az estén pont nem értékelt annyira.

Alex óvatosan Mattre pillantott.

– Biztos vagy benne, hogy jól átgondoltad?

A férfi elhúzta a száját.

– Mit kéne átgondolnom?

– Ó, hát nem is tudom! Nem történhet semmi váratlan? Egyáltalán semmi? Valami, ami kínos lehetne?

– Miért történne?

Alex kinézett az ablakon. A kertre fel-felvillanó képeket festett a biztonsági lámpa fénye.

Villanás. Koszos ruhaszárító kötél. Villanás. Billegő lábú, rozsdás kerti szék. Villanás. Tigris kesztyűbáb a murván, az anyag ázott és elkoszolódott; egy kisgyerekes barát látogatásának az emléke.

Visszafordult Matthez. Mindig vigyázott, hogy ne kezelje gyerekként a barátját, ahogy azt sok ismerőse teszi. Akik úgy bánnak a társukkal, mint kétbalkezes, semmire sem jó fickókkal, akiket a háztartási eszközöket népszerűsítő tévéreklámokban látni. De ezt néhanapján maga Matt nehezítette meg. Alex utálta, hogy ebbe a szerepbe kényszeríti: ő lesz a reklámok kötényt viselő házisárkánya, aki csípőre tett kézzel okítja az urát a papírtörlőmárkákról.

Előredőlt, és Matt szemébe nézett.

– Hogy érint az – de őszintén –, hogy a volt feleségeddel töltöd a karácsonyt?

– Ezek a dolgok csak akkor bonyolultak, ha azzá tesszük őket, Al. Minden fejben dől el.

– Nincs benned harag vagy sértődöttség?

Matt elgondolkodva félrebillentette a fejét.

– Nem hinném.

– Semmi – bármilyen apróság – sem maradt kibeszéletlenül? A múltatok üres és tiszta lap? A tű visszahelyezve a lemez elejére, és minden nagyszerű?

Matt hátradőlt a széken.

– Csak miattad kérdem – tette hozzá Alex. – Sokan nem tudnának mit kezdeni egy ilyen helyzettel.

Például én, gondolta. Én tutira nem tudok.

Matt hallgatott, látszott, hogy ezen eltűnődik.

– Nekem nincs bajom Claire-rel – szólalt meg végül. – Nem szeretem, és nem gyűlölöm. Egyszerűen… ő Scarlett anyja. És meg kell találnunk a módját, hogy a dolog működjön, mivel mindig is Scarlett anyja lesz.

– Természetesen. – Alex lába idegesen járt az asztal alatt. – És Patrick? El akarsz vele tölteni egy hétvégét?

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon rendes.

Alex előrehajolt.

– Nem róla mondtad azt, hogy „egy személyiség nélküli fekete lyuk"?

– Csak gúnyolódtam. Claire mindenesetre szereti, és neki mindig is jó ízlése volt, ami a férfiakat illeti. – Alexre pillantott, és megadóan felemelte a kezét. – Oké, ne ma. Bocs, Al. Ma nem vicces.

Felállt.

– Hagyom, hogy átgondold. Bárhogy is határozol, az lesz a helyes döntés. Csak kiálts, ha megvan.

Azzal feliszkolt az emeletre, ott hagyva Alexet a mosogatnivalóval.

Alex leengedte a kihűlt vizet, és újból feltöltötte a mosogatót. A víz túl meleg volt, mégsem engedett hozzá hideget. Inkább a kezét égető forróság, mint a gyomrában kezdődő homályos, rossz érzés.

Azt kívánta, bárcsak a munkahelyén lenne. A laborban könnyű volt mindenről elfeledkezni, ahol ott volt a sok olvasnivaló és a tanulmányozásra váró sejtek. Órákat tudott ezekkel eltölteni, míg végre felemelte a fejét, és kinézett a fákra. Csak ekkor pillantott le a kopott padlón heverő tornacipőjére, ekkor ért el a füléig a kisrádió hangja, és ekkor jutott az eszébe, hogy a cukorbeteg páciensek sejtjeinek vizsgálatán túl létezik egy másik világ is.

De otthon más. Ott csak ő volt, és a gondolatai.

Persze mondhatta volna, hogy nem hajlandó elutazni. De az sem jó megoldás.

Nem akart menni, de nem tudott nem menni sem. Akkor kicsinyesnek és bunkónak érezné magát, ami aztán – végképp – nem állítható róla. Alex mindig is nagyon méltányosan kezelte azt, hogy Matt jóban van az exével, egy olyan tényt, amelyet mások – akik tényleg bunkók – problémásnak találtak volna.

Alex inkább túltolta a dolgot. Arcon csókolta Claire-t, amikor elhozták Scarlettet. Mindig megdicsérte Claire szoknyáját vagy a frizuráját. Mindenkinek van múltja, és semmi sem személytelen. És Alex nem volt egy személyeskedő ember.

A tortaforma karimájára égett tésztát súrolta.

Bár már csupán egy hónap volt addig, Alexet nemigen foglalkoztatta, hogy mi lesz karácsonykor. Úgy tervezte, hogy meglátogatja a szüleit vagy Matt családját – mindegy. Nem érdekelte a karácsony. Egyszerűen egy olyan nap, amikor be van zárva a labor.

De így teljesen más volt.

És Matt már időtlen idők óta tudta, mégsem szólt róla.

Alex nem értette, hogyan tudta ezt megtenni. Képes így megfeledkezni a kínos ügyekről? Vagy egyszerűen csak elodázza az elkerülhetetlent?

Nem tudta tesztelni egyik elméletét sem, ami csak még elkeserítőbbé tette a dolgot. Mattnek elképesztő tehetsége volt ahhoz, hogy váratlan helyzetek elé állítsa, és ezzel olyan dolgokba rángassa bele, amelyekbe egyébként esze ágában sem volt belemenni. Talán ez volt az oka annak, hogy a férfi olyan jól teljesített a munkájában, az értékesítésben, annak ellenére, hogy Alex szerint megkérdőjelezhető munkamorállal rendelkezett.

Alex leöblített egy tányért, és a szárítóra tette. Csikorgó hangot hallott az emeletről: valaki egy széket tolt arrébb a padlón.

Matt teret hagy neki. Hallhatóan nagyon elfoglalt odafent. De valójában csak menekül előle.

Miután végzett a mosogatással, Alex átnézte a neten a képeket arról, amit magában bűvös erdőnek nevezett.

Nem mintha olyan elvarázsoltnak tűnt volna. Egész évben kint lógó tündérfények, felturbózva az évszaknak megfelelő műhóval, és mindez annyi műanyag kordonnal meg figyelmeztető táblával megtűzdelve, hogy attól odalett az erdei csodaország illúziója.

Alex félretolta a laptopját. Igyekezett nem a borállványra nézni.

Ne hülyéskedj, mondta, amikor Matt azt javasolta, hogy tüntessenek el minden alkoholt otthonról. Nem akarom, hogy mindenki elkerüljön bennünket, mert nincs pia a házban. De némely estéken jobban vonzotta a megmaradt italkészlet, mint máskor. Például ma is. A bor finom sürgetését felerősítette a félbehagyott beszélgetés nyomasztó súlya.

Matt valószínűleg arra számít, hogy még az este megtárgyalják a javaslatát. Bár már hetek óta kerülgeti a témát, tőle elvárja, hogy azonnal döntsön. Együttlétük két éve alatt az a hallgatólagos megállapodás alakult ki közöttük, hogy a döntések meghozatala Alex feladata.

Nézzük hát. Össze kellene veszniük az utazás miatt? A töprengés legalább elterelte Alex figyelmét a borról. Ám valami olyasmi miatt vitázni, ami Matt volt feleségével kapcsolatos – ez nem fért össze az önmagáról alkotott képével. Az élettől is elmegy így a kedve.

Nem. Az kizárt, hogy emiatt összevesszen Matt-tel. Ez nem is kérdés.

Ami azt jelenti, hogy tényleg el kell mennie arra az idióta utazásra.

2

Miután azt mondta Claire-nek, hogy korán be kell mennie megcsinálni egy jelentést, Patrick reggel fél hatkor beugrott az edzőterembe. Aztán ebédidőben ismét.

Napi két edzés, ez így szép szimmetrikus. Reggel súlyzók, délben kardió. Még egy konferenciabeszélgetést is lefolytatott egy jogtanácsossal a futópadon.

Ez volt Patrick – sikeres ügyvéd, negyvenhárom évesen két és fél (ez örökölt) gyerek apja, aki még mindig karcsúsított ingeket viselt, amelyeket ápolt szemöldökű fiúktól vásárolt olyan boltokban, amelyekhez hivatalosan már öreg volt (de az eladók nem állhatták útját, ugyebár, ha egyszer a ruhák még jók voltak rá).

Patrick az év szeptemberében növelte meg az edzésmennyiséget. Egy kávézóban ült, és frissen facsart zöldséglevet kortyolgatott fedeles műanyag pohárból, amikor egy volt kollégájának ismerős feje úszott el az ablak előtt.

Nem kapta el idejében a tekintetét.

– Patrick! – Tom az asztalára tette a táskáját. – Hogy s mint?

Patrick kipréselt magából egy mosolyt.

– Helló, Tom! Rettentően elfoglalt vagyok. A kollégák az új helyemen könyörtelenül betáblázzák a napjaimat.

– Gazemberek…

– És összeköltöztem Claire-rel. – Patrick nem értette, ezt miért mondja el Tomnak. – Ismered Claire Petersent, a jogtanácsost?

– Komolyan, Claire Petersennel? – Tom megcsóválta a fejét. – Megint nem a te súlycsoportod.

Patrick tisztában volt azzal, hogy ez gratuláció akart lenni, azonban nem méltányolta a célzást az előző „meccsére". Kollégája mindennap találkozik Lindsay-vel az üléstermekben.

Tom a dzsúszára pillantott.

– Miért iszol olyasmit, amit komposztból facsartak?

Patrick megkavarta a szívószálával az italát, és elégedetten érezte az örvénylő zöldségek súlyát.

– Jövőre megcsinálom az Ironmant.{1}

Ezt eddig maga sem tudta. Mégis, ahogy elbúcsúzott Tomtól, úgy vette észre, mintha kevésbé férne el az asztalnál.

Két hónappal később Patricknek még mindig fogalma sem volt, hogyan mondja el Claire-nek. Tisztában volt azzal, hogy ő a túlzásba vitt edzést a hiúság egy kiváltképp felszínes formájának tartja.

Egészen addig jól titkolta a dolgot, amíg egy este, abban a hitben, hogy Claire az emeleten van, kicsit keresgélni kezdett a tabletjén. Így amikor hirtelen felbukkant a háta mögött azzal, hogy „Patrick, nem láttad a nagy hosszabbítót?", összerezzent.

Lezárta a képernyőt.

Claire megragadta a tabletet.

– Mit rejtegetsz?

– Ugyan már, Claire! Egy kis tiszteletet…

– Hadd lássam, miféle pornóoldalakon szörfölsz.

– Nem lehetne némi magánéletem?

Claire bekapcsolta a tabletet, és megnézte a képernyőt.

Patrick önkéntelenül is követte az – egyre borúsabb – tekintetét. Az ünneplés a megfeszített küzdelem után. A neoprén ruhák, az úszószemüvegek. A napszemüveget viselő férfi, aki önelégülten emeli a magasba túlontúl izmos karját.

Claire elengedte a tabletet, amely a lábára pottyant.

– Meg akarod csinálni az Ironmant?

– Gondolkodom rajta.

– Dan Smith megcsinálta. – Claire várakozón felvonta a szemöldökét.

Patrick tudta, hogy nem mindig volt a legjobb hallgatóság.

– És?

– Nem emlékszel, mit mondott Heather? Szombatonként egész nap bicikli. Vasárnaponként egész nap úszás. A gyerekek alig látták, Dan pedig minden kirakatüvegben megbámulta magát. A végére elviselhetetlen lett.

Claire szünetet tartott, hogy Patrick reagálhasson erre.

De ő inkább nem akart.

– Nem vagyunk egyformák.

– Heather azt mondta, nem tud lefeküdni egy olyan férfival, aki többnek képzeli magát nála. – Tekintete fogva tartotta Patrickét. – Dan végül hathavi szabadságra ment, a körgyűrű melletti Travel Inn motelbe.

– Úgy érzem, változásra van szükségem.

– És mi lesz Amberrel meg Jackkel? – kérdezte Claire. – Lindsay már így is eléggé megnehezíti a láthatásokat.

– Csak egy ötlet volt.

Egy jó ötlet, tette hozzá gondolatban Patrick.

A titkos edzéseknek azonban hamarosan búcsút mondhatott. Ugyanis néhány nappal korábban, amint pufidzsekiben álldogálva a parkban Scarlettet figyelték a mászókán, Claire maga adta át neki a szabadjegyét.

El akart utazni egy hétvégére. A volt férjével.

Patrick rögtön