Hátrahagyott versek

By Erdős Virág

A cím szerencsére csak bizarr fricska. Erdős Virág többéves költői programjának ért fordulópontjához. Az eddig már megjelent és kötetekből eddig kimaradt versek panorámája olyan egyedi módon tudósít napjaink Magyarországáról, hogy ideje ,,hátrahagyni" őket a ma olvasóinak és az utókornak.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Jun 8, 2017
• ISBN: 9789631435900

Book preview

Erdős Virág

Erdős Virág

az egy dél-budai szólásmondás,

olyan, mint a „bungee jumping",

akkor szokták mondani,

ha nem jut az eszükbe más.

Erdős Virág

az egy természeti katasztrófa,

függőleges,

tizenkét betű.

Erdős Virág

az egy kedvezményes díjcsomag,

már feltéve, ha arról beszélsz,

amiről akarsz.

Erdős Virág

az egy többfunkciós termékcsalád,

voltaképpen rajtad áll,

hogy mit kezdesz vele.

Erdős Virág

az egy amfetaminszármazék,

csak az a gáz,

hogy később elég nehéz róla leállni.

Erdős Virág

az egy poszttraumás stressz-szindróma,

olyan, hogy az ember mondjuk

üldögél a tévé előtt,

gondol egyet,

fölpattan,

és olyat tesz,

hogy hu.

Erdős Virág

az egy kamatozó kincstárjegy,

de nekem aztán beszélhetsz,

én elverem az egészet, és kész.

Erdős Virág

az egy free style T-shirt,

bele is van nyomatva, hogy

„NO".

Erdős Virág

az egy fokozottan védett állat,

akárcsak a gólyatöcs,

az ugartyúk,

a törpesas,

elejtése, befogása,

élőhelyének megzavarása,

fiókáinak, tojásainak gyűjtése

tilos.

Erdős Virág

az a híres-neves hackerkirály,

de nyugi,

már lebukott.

Erdős Virág

az egy ilyen „emberi dolog".

Erdős Virág

az Allianz Csoport tagja,

úgyhogy bizonyára nem lep meg,

hogy hosszú távon biztonságos jövőt garantál.

Erdős Virág

az egy Tüzes Pokémon.

Erdős Virág

az egy veszedelmes programféreg,

az ember épp csak ráklikkel,

és máris kész a baj.

Erdős Virág

az egy elvadult mutáns,

én nem is értem,

hogy engedik képernyőre az ilyet.

Erdős Virág

az egy úgynevezett extrém sport,

felhajtasz egy szponzort,

aztán nekimész fejjel a falnak.

Erdős Virág

az egy vadonatúj feldolgozás,

csak az a kár,

hogy tele lett nyomva

hiphop elemekkel.

Erdős Virág

ilyen címszó nincs.

Erdős Virág

az egyik leghíresebb magyar író,

de már sajnos meghalt,

vagyis nem halt meg,

csak mindig nagyon későn jár haza.

Erdős Virág

a másik leghíresebb magyar író,

pólókat ír,

szélvédőket,

állítólag ő írta, hogy

„I love Budapest".

1. Zsengék

Udvarok

Korniss Péter fotóihoz

holdudvar

lecsószag

darab ég

visszhangzó szerelemnesz

pártos vicegőg

mázsás ridiküllel a gangon tipegők

csiki-csuki

folyton-figyelő

függönybarázdabillegető

szobakonyhakalickamadár

lébe kanál

sűrűjébe ha hígba akár

hipót hipóval hígítók

légfolyosótakarítók

egyebek

zöld szemű háziurak

lila házilegyek

közmacskák rihe raja

páholyban ülő ölebek

meg a kintek

a bentek

a kőre pökő

sarokba vizelő

idegen elemek ellen

kikönyöklő kivagyiság

szívkapuzár

nappal a földön lenn

fenn ami éjjel az égen a holdat

a fenti

lefolyó laza

fémfedelét körbefogó

keramitsárga sáv

gozsdu

tömbökben áll a város hatalmas

tengelyére dőlve derékig

áznak

lent a

házak fent ereszre

feszített vásznakon

rohan az

ég

[Külső hivatkozás – Kép]

negyvennégy

aznap este elröpült a kémény

és mint a konfetti

hullott az égből a korom

még látom magamat

karom perecbe fonva

zöld buklé lánykakabátom merengve hátradől

a csonkaléces udvari padon

valahol egy ingaóra ide-oda jár

csend van

csak a sztaniol zizeg

egy mikulás a másodikról leveti magát

és bekopog a kapun a kilincs

s míg meggykompótot kanalaz a gangon a halál

és az inga az órában egy ütemet kihagy

hirtelen egy kétkerekű griffmadár

csonkapadostul a magasba ragad

robban a meggymag

még hallom, ahogy a keramitra csapódik

még látom, ahogy leguggol a kőre a ház

de mire behunyom a szememet –

túlfut a gép

leszalad a szalag

s bár a vége végül mindig lemarad

még százszor akár visszajátszható

hogy aznap hogy repült a kémény

és az égből

mint a konfetti

hogy hullott a korom

míg karom perecbe fonva ültem lenn

a csonkaléces udvari padon

még járt az óra

a csendben csak a sztaniol zizegett

és griffmadarak repkedtek fenn

az udvarunk felett

karácsony este volt

üvegtálból kompótot

evett a halál

még látom magam

ahogy a tetők felett hosszú

zöld hajam a szélben

mint a lametta szála száll

[Külső hivatkozás – Kép]

ötvenhat

még egy utolsót zökkent a négykerekű fakakas

aztán keresztülszáguldott az udvaron

és robogtak utána a görgőskofferek

és cipősdobozban az ezüstkanál

és útiládában csörömpölt a konyha

s míg a lépcső legalsó fokán

egy gondolatra

megakadt a kocka

és a film visszapergett lecsekkolni a gázcsapot

addigra már ott tolongtak a nagykapunál

és meg se várva a szombatot

mint mikor leereszted a kádat

hirtelen kiürült a hodály

a sarkon helikopterre szálltak és aztán –

most üres a ház

csend van, a szellő se jár

és hiábavaló

a kapunál a sárkaparó

ámbár olykor átjár

az emeleti árkád

alatt a zsírban piruló hagyma szaga

és olykor csepereg

ha derült is az ég

s csak egy bádogkanna búg

a párkány peremén

és néhanap még berepül

egy négykerekű fakakas

körbejár és leparkol

az udvar közepén

[Külső hivatkozás – Kép]

parancsolat

aprómarhát hizlalni a spájzban

libát legeltetni a körfolyosón

paplannak cihának

hóban szellőzködni

szőnyeget gyereket szöget

éjjel verni

mosott gatyát

lámpavason szárogatni

seprűt a

korlátrostélyzaton tisztogatni

cékla levelét az udvarra

söpörni

uborka levét az udvarra

locsolni

kutat mérgezni

kockakőre köpni

idegennek fűre lépni

kalapozót megkövezni

öbledék helyekbe

csempeszilánkot hányni

árnyékszék ajtaját

tárva-nyitva hagyni

falra írni

falra mászni

ölni

lopni

elkívánni

jóhírünkre nem vigyázni

tiltatik

[Külső hivatkozás – Kép]

se

se a cserepek hátán a barnamoha

se az eresz alján a fészek nyoma

se a labdarózsás különkertek

megszigorított partvonala

de a szanzavéra hegyén a hosszú barna heg

sem látszik onnan fentről

de még egy hangya sem

élő se holt

se a szőnyegen a folt

viszont a falnak támasztott

tejfölöspohárból szalasztott

babszemek se látnak még a saját

hüvelyükön sem át

minek is néznék odaát

a toronyszoba kőbezárt

ablakából meredő

okkercsíkos férfipizsamát

[Külső hivatkozás – Kép]

odaát

ahogyan becsukod

ahogyan kitárod

ahogy vered, hogy menekül a paplanból a toll

ahogy kihízott trikóval törölöd a rámát

ahogy lányokasszonyokkal ablakot pucolsz

ahogy le-föl rángatod éjjel a redőnyt

ahogy abroszt rázol, hogy a morzsa pereg

ahogy könnyű pipacspongyoládban órákig csak állsz

és nézed ahogy leszalad az üvegen a csepp

és látlak, ahogy lépsz

ahogy leváló párkánykődarabként

hangtalan zuhansz

és tonnákban méri a testem a tested

ahogy roncsolt levelével ez egyszer még felfog –

aztán végleg elenged a gesztenyelomb

[Külső hivatkozás – Kép]

kezdetben

Íme a kert.

Se kerub, se rács.

Lengőajtón rézgomb helye,

híg tejüveg,

szemben az öntöttvas

pörge kalap alatt

enciánsziromszerű

kék szemüreg,

s körben a betonon,

a füveken,

a kőkád

kőperemén

a zacskónyi elömlő,

félzsíros,

kora reggeli fény.

[Külső hivatkozás – Kép]

most

most hallgat az éjben az udvar

és hallgat a mélyben a pincebogár

most a falnak ütődik a főkapuszárny

most megindul

most bekattan a szintre a lift

most körbelopakszik a gangon az árny

megvillan a kése

most benyit

de mégse

kileng a roló

ki-be ráng a kilincs

és beront

és felfut a falakon a fény

és nekifut a falnak az árkád

s míg fenn a tető piros hátán körbehordja a napot

lent négyzetrácsmezőben okker

kockacsonk ragyog

most kék-lila csíkos fémcsiga búg

pörög a gangon fel-alá

csak a lefolyó sugaras fedele alatt

hallgat a pincebogár

[Külső hivatkozás – Kép]

külön

külön az ülőke

meg a támla

és darabokban a maradék

paplangumóra párna

hogy ne lássék a hasadék

és kikerül sorban az ablak elé

külön a váz

külön a roller alól a kerék

és hegyekben áll már a csempeszilánk

a csorbacsésze

a törtkagyló

a kád

s míg a kád peremére a vadszőlő levelét

halomba hordja a posta

falán dupla sugárban ömlik alá

a szappanszagú nyál

meg a rozsda