Saláta, avagy az elnöktől a postásig

By F. Scott Fitzgerald

Fitzgerald egyetlen darabja (melyet novellából bővített vígjátékká), amit még az író élete során bemutattak; 1923. november 19-én a Nixon’s Apollo Theatre-ben, Atlantic Cityben vitték színre, azonban óriási bukás lett. Zelda Fitzgerald azt írta róla egy levelében, hogy a közönség láthatólag unta magát, többen el is hagyták a nézőteret. Maga Fitzgerald is elégedetlen volt, szíve szerint állítólag saját maga állíttatta volna le az előadást az első pár jelenet után. Azonban napjainkban olvasva a darabot szinte érthetetlen, miért is lehetett ez bukás akkor.
A darab főhőse, Jerry és felesége, Charlotte olyan házasságban élnek, melyben mindketten boldogtalanok. Talán már nem is szeretik egymást. Charlotte elégedetlen férjével, annak motiválatlanságával, modorával: ő különbet érdemelne. Jerry pedig úgy érzi, minden ambíciót kiölt belőle felesége és a férj-lét. A házaspárral él még Jerry apja, a kissé már szenilis Papa, aki szívesen jár könyvtárba, amikor épp nem Bibliáját olvassa. Charlotte húga, a 19 éves, nagyon modern, a kor divatját a másodvonalból majmoló Doris is többször megfordul a házaspárnál. Semmitmondó hétköznapjaikat azonban egyszer csak megváltoztatja egy szeszcsempész, Snooks, aki 18 dollárért olyan gint kevert Jerry kérésére, amitől hirtelen minden megváltozik… Így lesz a vasutas-tisztviselőből Elnök, az Elnökből pedig a világ legjobb postása. Az abszurd történetvezetés szórakoztató voltán túl azonban érdemes odafigyelni a szereplők „sorskönyveire”, hogy miként változtatják vagy változtathatják azokat, s hogy a változások fényében hogy értékelődik át – minden.

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633449684

F. Scott Fitzgerald

Among the “Lost Generation” of writers that came of age during the Roaring Twenties, the work of F. Scott Fitzgerald (1896–1940) epitomized “The Jazz Age”: a period of declining traditional values, prohibition and speakeasies, and great artistic leaps. Fitzgerald’s first novel, This Side of Paradise, was a financial success, but subsequent ones, including his masterpiece, The Great Gatsby, sold poorly. In need of money, he turned to writing commercial short stories and Hollywood scripts, while his lifelong alcoholism destroyed his health and led to an early death. The 1945 reissue of The Great Gatsby spurred a wide resurgence of interest, and Fitzgerald is now considered one of the greatest American writers of the twentieth century.

Book preview

F. SCOTT FITZGERALD

SALÁTA,

VALAMINT

összes egyfelvonásos színműve

Fordító

ORTUTAY PÉTER

Szerkesztõ

M. NAGY JUDIT

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

A könyv az alábbi kiadás alapján készült:

Európa Könyvkiadó, 1983

Borító: Rimanóczy Andrea

ISBN 9789633299487

© Fapadoskonyv.hu Kft.

© Ortutay Péter

SALÁTA

SZEREPLŐK:

JERRY (JEREMIAH) FROST, vasutas, az Egyesült Államok elnöke, postás

CHARLOTTE, Jerry felesége

PAPA , Jerry nyugdíjas apja, a világ végét várja, Jerry Frost kormányának pénzügyminisztere

DORIS , Charlotte húga

FISH , Doris vőlegénye, temetkezési vállalkozó, idahói szenátor

SNOOKS, szeszcsempész; nagykövet

JONES , republikánus politikus, Frost elnök titkára

PUSHING  tábornok, Jerry Frost főnöke a vasútnál, vezérőrnagy

BAZMOZART, az Orangutánok dzsesszzenekar vezetője

FOSSILE, a Legfelsőbb Bíróság főbírája

NYOMOZÓ

ÚJSÁGÁRUS

LELKES RAJONGÓK, DUDÁS ÉS DOBOS, SZENÁTOROK, SZEMÉLYZET

Az első és harmadik felvonás színhelye Jerry Frost lakása, a másodiké a Fehér Ház, Washington, D.C.

ELSŐ FELVONÁS

Jerry Frost házának „nappalijában" vagyunk. Este van. A szoba (s nyilván az egész ház is) kicsi és sötét, levegője fülledt, mert a régi módi ablakokat kinyitni és becsukni borzasztóan nehéz; némelyik beragadt, s azon kívül nem jó, ha túl sok hideg levegőt enged be az ember most, március közepén. A bútorzatról sem lehet sok jót mondani. Némelyik, antiknak álcázva, olyan nehéz, hogy mozdítani sem lehet, s némelyik egyszerűen lehangolóan rozoga és ócska. A könyvespolcon ott található Ben Húr, amely akkor került oda, amikor még bestsellernek számított, most pedig A világ legszebb elbeszélései és Az Amerikai mondások és szólások hat vaskos kötetben található rajta. A heverőre veszélyes lenne ráülni egy olyan térkép nélkül, mely nem mutatná a rajta levő kráterek, domborzatok és mélyedések helyzetét. A falakon van három nagyon régi rossz falióra is, egyik sem ketyeg.

Na és azok a falak – te jó Isten! A fényképek Az amerikai fotográfia történetéből valók, gyerekekről készült fotók, puffos ujjú ruhában és lehangoló régi rongyokban levő gyerekekről, akiknek alig van fogok, és szemük is üresen mered a semmibe. Több fényképen Mrs. Frost, Jerry felesége, látható, mint aranyos kisbaba, mint fiatal lány a legújabb divat szerint öltözve, és aztán harmincévesen, mely fénykép jól mutatja, mi lesz egy nőből hat év házasság után: elnyűtt vénasszony. S még egy apró, piszkos részletet kell megemlítenem a szobáról. Pont szemben velünk van egy ajtó, mely az utcára nyílik, s oldalt még két másik, az egyik az ebédlőbe vezet, a másik fel a hálószobába (csak néhány lépcsőfok látszik) Van egy ablak is, melyre a harmadik felvonásban lesz szükség.

Felmegy a függöny. Egy régi gramofonon egy régi lemez forog, de már csak a végét halljuk. Jerry nincs a szobában. Épp most mehetett le a pincébe, vagy máshová. Mrs. Frost (legyen a neve Charlotte) a zenét hallgatja. S aztán ő is énekel:

Egy nap még rád találok, egyetlen bogárkááám

Nincs valami jó hangja, és ráadásul hamisan énekel. A lemez meg nagyon régi, recseg és krákog, mint egy vénember, amikor a végét járja.

CHARLOTTE (ne felejtsük, fent van a hálószobában) Jerry, állítsd le azt a gramofont! (Nincs válasz.) Jerry! Süket vagy? (Semmi válasz) Jerry, állítsd már le, nem hallod. Még eltörik a lemez! (Továbbra sincs válasz) Na, jó! (Elégedetten) Ha azt akarod, hogy törjön el az a vacak, hát legyen. Nekem nyolc.

A gramofon nyekereg, krákog, és köpköd, majd elhallgat, és majdnem az utolsó hangfoszlányokkal egy időben belép a szobába egy férfi, és azt mondja: „Mi?" Nem kap választ. A férfi Jerry Frost, az ő lakásában vagyunk.

Jerry harmincöt éves. A vasútnál dolgozik, háromezer dollárt keres évente. Alig van szemöldöke, de azért mindig ráncolja. Száját csücsöríteni szokta, mintha állandóan valami fontos kijelentést készülne tenni valami eget rázóan fontos kérdésben.

A falon róla is van egy fénykép, huszonhét évesen, házassága előtt. Akkoriban még szép szőke frizurája volt. De az már a múlté. A haja és az egész lénye megkopott. Nincs benne már sem tűz, sem erő, sem tartás. Megsavanyodott.

A rejtélyes és megválaszolatlan „Mi?" után Jerry a szőnyeget nézi, bár egészen biztos, nincs mit nézni rajta, esztétikai szempontból legalábbis, és elmélyed nem létező gondolataiba. Hirtelen mozdulattal megpróbálja a háta közepét megvakarni. Majdnem sikerül, de – szegény! – nem egészen, úgyhogy a kandallóhoz megy, és lassan, elégedetten hozzá dörzsöli a hátát, de közben szemét le nem veszi a szőnyegről: sötét tekintettel tovább bámulja.

Befejezi a vakarózást, és természetes testtartást vesz fel. Az asztal – mondtam, hogy asztal is van a szobában? – fölé hajol, és egy újságban lapozgat, ásít, és mintegy próbaképpen lassan szteppelni kezd. Aztán ledobja magát egy székbe, és egy rég elfelejtett dalt énekel, mely valószínűleg fiatal korában volt sláger. Neki sincs jó hangja. A dallam jó, de a szavak ugyanazok, csak azokat ismétli: „Mindenki ott van, mindenki ott van, trálálá". Egész lénye a megtestesült tudatalatti unalom, moziban látni ilyet.

Aztán váratlanul elkiáltja magát, úgy hangzik, mint egy kutyaugatás, majd felemeli az egyik karját, mint aki népes hallgatóság előtt szónokolna. S ezt komolyan gondolja.

JERRY Chaaarlotte! Hol az újság?

Nincs válasz.

Chaaarlotte!

Most sincs válasz.

Chaaarlotte!

CHARLOTTE (szirupos negéddel) Ha te nem mondasz semmit, akkor én meg minek mondjak?

JERRY (mérgesen, elképedve) Mit kellett volna mondanom?

CHARLOTTE Na, ne játszd meg a hülyét, mert úgy maradsz. Tudod te jól.

JERRY De nem tudom. Fogalmam sincs.

CHARLOTTE Kértelek, hogy állítsd le azt a gramofont.

JERRY (fel van háborodva, s a gramofont nézi.) A gramofont?

CHARLOTTE Igen, azt. A gramofont.

JERRY Most hallom először. (Sötét az arca, mint egy halotti lepel. Többször is nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de habozik. Csak bosszankodik. De aztán eszébe jut, mit is kérdezett az előbb) Hol az újságom, a Saturday Evening Post?

CHARLOTTE Már mondtam!

JERRY Dehogy mondtad!

CHARLOTTE Nem tehetek róla, ha még süket is vagy!

JERRY Süket? Ki itt a süket? (Kis szünet után.) Csak annyira vagyok süket, mint te. (Újabb szünet után.) Te vagy a nagyobb süket.

CHARLOTTE Ne kiabálj. Még felébreszted a szomszédokat.

JERRY (elképedve) Kiket?

CHARLOTTE Lassan mondom, hogy te is értsed! A szomszédokat!

Jerry romokban hever, legyőzték. Nehezen viseli a vereséget. Mondani akar valami frappánsat válaszul, de semmi sem jut az eszébe. Megszólal a telefon. Felveszi.

JERRY Halló!… (Felismeri a beszélőt, növekvő érdeklődéssel hallgatja.) Ó. igen, igen… . Sikerült?… Nekem csak egy gallon kell… Nem, nem kell több… (Elgondolkodva körbehordozza tekintetét.) Igen, azt hiszem, de előtte inkább legyen felhígítva, és csak aztán hozza… Mikor? Hát, úgy kilenc óra felé. (Leteszi a kagylót, most már vidám, mosolyog. De aztán valamiért elkomorul, nem létező szemöldökét ráncolja. Zsebéből elővesz egy jegyzetfüzetet, kinyitja, a hívó telefonszámát keresi.) Midway 9191… Igen… Halló! Mr. – Mr. Snooks, esenóókáes lakása?… Halló, SNOOKS lakás?…(Nagyon érthetően, tagolva.)  Mr. Snukes vagy SNOOKS…  Mr. esen, izé... az a férfi a gallonjaival, aki a szeszt szerzi be, a szeszt, szesz, az eszeeszt… Nem, nem, Snukes vagy SNOOKS a neve az úrnak, akivel beszélni akarok… Hogy kitől kaptam a számát? Egy ismerősömtől, s a férje most hívott… Illetve, először én hívtam, s aztán ő hívott, alig néhány perccel ezelőtt, érti? … Halló, kivel beszélek? Maga nem a felesége annak az úrnak, aki a szeszt szerzi be magának? Nem az alkoholcsempész felesége? A szeszcsempészé? Nem? Csak ismeri az alkoholcsempészt? (Nehezen veszi a levegőt e szavak után. Megijed: nem telefontéma, mert a Központ még feljelentheti) Hogy miért hívom? Hát csak azért, tudja, hogy megmondjam, az illető ne az utcáról jöjjön, hanem hátul, az udvar felől… Nem, nem Szesz a nevem. Frost vagyok, Osceola Avenue 2127… Igen, most ment el? Jó, akkor rendben van. Köszönöm… Viszonthallásra, viszont hal... (Leteszi a kagylót. Aggódik, nem létező szemöldökét ráncolja megint) Chaaarlotte!

CHARLOTTE (alig figyel) Na, mi van már megint?

JERRY Charlotte, ha valami jót is akarsz olvasni, olvasd el annak a srácnak a történetét, aki hajótörést szenved a Keselyűszigeteknél, és összejön egy kínai lánnyal, aki szintén ott van a hajón, de aki nem is kínai, csak…

CHARLOTTE (Ugye tudjuk, még mindig fent van a szobában) Mi van?

JERRY Van egy jó történet az … A Saturday Evening Postot olvasod?

CHARLOTTE Azt tenném, ha hagynál.

JERRY Miért, szerinted, nem hagylak? Csak azt akartam mondani, hogy van egy jó sztori az újságban egy kínai lányról, aki hajótörést szenved a Keselyűszigeteknél, de közben nem is kínai…

CHARLOTTE Jaj, hagyd már, az istenért. Ne macerálj.

Brrr, brrr. Valaki az ajtócsengőt nyomja.

Nyiss ajtót. Csengetnek.

JERRY (gúnyosan) Csengetnek? Nekünk? Én azt hittem, egy tehénkolomp.

CHARLOTTE (lesújtóan) Haha! De vicces!

JERRY az ajtóhoz megy, kinyitja, piszmog valamit, becsukja, majd visszajön.

JERRY Nem is hozzánk jöttek.

CHARLOTTE De igenis hozzánk.

JERRY Hogy?

CHARLOTTE Akkor ki nyomkodta azt a fránya csengőt? A szentlélek?

JERRY (mérges) Biztos azt hiszed, vicces vagy, mi? (Szünet.) Egy férfi a huszonegy negyvenötöt kereste. Mondtam, hogy ez a huszonegy huszonhét, úgyhogy elment.

CHARLOTTE zajosan jön a nyikorgó lépcsőn, és lám, már itt is van előttünk! Harmincéves, de, mint már mondtam is nem egyszer, többnek látszik, formátlan, beesett arcú, de még kacéron viselkedik, mint valami szépasszony. Ha valaki azt mondaná, hogy vonzerejének kilencven százaléka elveszett házasságkötése óta, hát annak talán kikaparná a szemét, de ugyanakkor elismerné, hogy nagy felelősséget vállalt, de legyen az inkább a férjéé. Nyafogva, keserűen beszél, slampos önzéssel, és azt hiszi, mindig igaza van. Ha őszinte akarok lenni, nekem nem tetszik, bár elismerem, nem tehet róla, hogy ilyen.

CHARLOTTE Azt hittem, ott leszel a republikánusok gyűlésén a többivel.

JERRY Igen, ott kellett volna lennem. (De eszébe jut, a sze...) De meggondoltam. Most nem érek rá.

CHARLOTTE Jó, de akkor az isten szerelmére, ne ülj itt nekem egész este, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, és ne bosszants állandóan. Nélküled is van elég bajom.

Mindketten leülnek. Charlotte tűt és cérnát vesz elő és egy régi férfihálóinget, nyilván azért, hogy szétszedje. Jerry felkapja az újságot, de a szeme sarkából Charlotteot figyeli. Miközben felesége a hálóinget szaggatja, JERRY mond valamit, aztán megint, de látszik rajta, hogy nem akar előjönni a farbával. Visszafogja magát.

JERRY