A Magláy-család: Aki a holta után áll bosszút

By Jókai Mór

Magláy Fülöp megragadta kedvese kezét s keblére vonva azt, könyörgött neki, hogy csak maradjanak itt ezen a szép földön együtt: hisz az asztronómia szerint a föld is csak egyike a sok égi bolygóknak: és így a ki a csillagokba vágyik, gondolja el, hogy az egyiken már rajta van s nyugodjék meg benne.

• Language: Magyar
• Publisher: Content 2 Connect
• Release date: Dec 16, 2013
• ISBN: 9786155248849

Book preview

Jókai Mór

A Magláy-család

Az e-book formátum konverzióját a Content 2 Connect Kft. végezte.

http://www.content2connect.com

A borítókép forrása:

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/61/J%C3%B3kai_M%C3%B3r.jpg

ISBN 978-615-5248-84-9

2013

I.

Egy szép reggelen Magláy Sebestyén úgy találta, hogy a feleségének a szemei ki vannak sírva.

Hisz az egész föld tekintete másforma lesz záporeső után, hát még az asszonyi szemeken hogy ne látszanék meg?

Kivált az olyan szép szemeken, mint Clarindáé, a miknek az örvényébe, ha valaki belenéz, hát beleszédül.

Látni azokban mindent, a mi az égen van: csillagot, szivárványt, villámlást, holdudvart, nap­feljövetelét.

Magláy Sebestyén rendesen csak a borúlatot szokta benne látni.

– Mért van kisírva a te két szép szemed, te égből lejáró angyal?

A lehunyó szárnyas szempillák még egy ragyogó könycsepp párt zúztak szét. Kész volt a felelet.

– Elszökött tőlem a Lórim!

A Lóri, az a madárfejü ember, a tarka szárnyú, a ki beszélni tud háromféle nyelven; de leg­szívesebben németűl, a ki úgy szerette az asszonyát, hogy annak a szájából ette meg a narancsszeletet s minden embert vérig harapott, a ki az úrnőjéhez közelített, s urat, cselédet egyformán „filounak, spitzbubnak, betyárnak czímezett; ő neki pedig sorba csókolta mind az öt ujja hegyét, olyan hangos csattogtatással, hogy a ki nem látta, hogy madár, azt hitte: vőlegény, a ki menyasszonyától kérdezősködik; s mikor annak a nevét kimondta: „Liebe Klarinda, azt annyi hízelkedéssel tette, olyan beczés hanglejtéssel, hogy az csupa csoda volt; néha még azt a szót is hozzátette: „Liebst du mich noch?"

És mégis el tudott szökni. Itt áll a szép czifra kalitja üresen a kitárt ablak előtt.

– Nosza minden ember, a ki csak mozoghat: hajdú, szerezsán, vadász, kertész, csősz, erdőkerülő! Jobbágyok! Naplopók! Kenyérpusztitók! Neki az erdőnek! Száz arany üti a markát, a ki a beszélő madarat meghozza! Ne félj bálványom: visszakerűl a madarad.

A maglái uradalom vadas erdősége tesz valami hatvanezer holdat; de ember is van hozzá elég, a ki azt felhajtsa egy madárért.

II.

A Magláy-család történetében valósággal történelmi szerepet játszanak a kajdácsok.

Mint a név maga is sejteti, a család Bosniából vette eredetét; a hol az ősei régi magyar nemesek voltak abból az időből, a mikor Hollós Mátyás volt Bosnia királya, vagy talán még régibb időből, a mikor Nagy Lajos elvette a szép bosnya királyleányt. Egy közülök ott esett el a Rigómezőn Szibinyáni Jankó oldala mellett, a hogy a bosnyák népdal Hunyady Jánost nevezi.

Magláy Sebestyénnek az ősapja unokatestvére volt Karposznak, a ki rövid ideig Albánia királyáúl szerepelt, mig a törökök a fejét le nem ütötték.

Ez akkor történt, a mikor Piccolomini tábornok nyolczezer emberrel betört az ozman biro­dalomba s az egész Balkánig hatolt győzedelmesen. Számitásba vette a török járom alatt nyögő keresztény népeket: szerb, bolgár, bosnyák, macedó nemzetet, hogy azokkal fogja szaporítani a seregét.

Kiáltványokat azonban hiába bocsátott volna hozzájuk, mert azoknak az olvasás nem min­dennapi foglalatosságuk; ellenben ott vannak a guszliczárok, a kik a hosszúnyakú hegedűjök mellett a hősballadákat éneklik minden csárdában. Ezeknek a szava ott az oraculum.

A délszláv népballadák legfényesebb hőse a „királyfi, a „Deli Markó; a ki ott alszik a hár­mas érczkapuval bezárt barlangban, mig a menyasszonya érte nem jön, fel nem költi; akkor aztán feltámad és felszabadítja a rab népeket és visszahozza a hajdani fényt és boldogságot.

A Deli Markó nem jön ám pusztán emberi erővel; hanem annak a kíséretében lesznek olyan lények is, a minőket emberszem soha nem látott, emberhez hasonló ördögfattyak, s emberi