Toast Kényer

By Zoltán Vágó

London. A 19. század vége. A Scotland Yard főfelügyelője, Phiagolas Bull egy szélhámos elfogására indul. Ám hamarosan egy az egész kontinensen átívelő hajszában találja magát, ahol ő egy brutális gyilkosság fő gyanúsítottja, Nagy Britannia első számú közellensége. 

Ha tisztázni szeretné magát, nem számíthat másra, csak a meggyilkolt lány húgára, aki eddig az arisztokraták könnyű életét élte, egy ifjú indiai matematikusra és teszetosza beosztottjára, Thinline őrmesterre.

Elegendő ez a világ legveszélyesebb gyilkosai ellen?

S közben minduntalan feltűnik a kiismerhetetlen szélhámos: Toast Kényer.

"Ki ez a Kényer tulajdonképpen? Néhány éve tűnt fel London báltermeiben, a mulatóhelyeken, elegáns és kevésbé elegáns hotelekben. ...

Pletykák keltek szárnyra európai fővárosokban elkövetett ékszerrablásokról, avagy esetleg a francia Riviéra távoli szegletein elcsábított és kirabolt örökösnőkről.

Toast Kényer pedig, ez a meghatározhatatlan korú figura (életkora huszonöt és negyvenöt év között bárhol lehetett megvilágítástól és a körülményektől függően) rezzenéstelen arccal kortyolgatta márkás pezsgőjét, és unottan válaszolt a rendőrség bátortalan nyomozási kísérlete során feltett kérdésekre.

Ami még ennél is bosszantóbb, hogy a londoni alvilág afféle hősként tekintett rá. Pletykák keltek szárnyra, hogy Kényer bárhonnan képes felszívódni, vagy ellenkezőleg: bárhol és bármikor felbukkanni."

• Language: Magyar
• Publisher: Publishdrive
• Release date: Oct 28, 2023
• ISBN: 9798890089847

Book preview

Vágó Zoltán

Toast Kényer

© Vágó Zoltán, 2023

1.

Phiagolas Bull mogorva bólintással engedélyezte, hogy az irodájába tessékeljék az ajtón túl várakozó hölgyeket. Meg kell hagyni, a vastag, párnázott tölgyfa ajtó eddig sem tudta tökéletesen távol tartani a jajveszékelést és a hisztérikus hangzavart.

A Scotland Yard helyettes vezetője, a bikanyakú Mr. Bull sokféle bűnesettel és veszéllyel dacolt már rögös karrierje során, de jajveszékelő anyákkal nem szívesen nézett szembe. Thinline őrmester már órákkal ezelőtt tájékoztatta a kialakult válságról, mégis eddig reménykedett, hogy tapasztalt kollégái megmentik majd a rá váró kínos, de legalábbis kellemetlen percektől. Az elmúlt órában megpróbált egy valóban fontos bankrablási ügy aktájába menekülni. Mindhiába, a panaszos nem tágított.

Bull főfelügyelő felemelkedett íróasztala mögül, és szekrény méretű vállát a lehető legkevésbé fenyegető módon tartva kurtán biccentett. Hangja mégsem tudta leplezni ingerültségét - Bull Főfelügyelő, szolgálatára! Miben segíthet önnek szerény személyem?

Viktória Királynő uralkodása számos szempontból aranykornak számított, mégis oly sok volt Londonban, sőt országszerte az elégedetlenkedő, akiket a felügyelő ki nem állhatott. Rend, szigor, következetesség a hatóságok részéről, szerénység és kötelességtudat az állampolgárok felől! Ennyi a nyugalom titka, semmi más! Bull teljes alakja, dörgő basszusa és komor tekintete ezt az ars poétikát sugározta.

A beviharzó terebélyes asszonyságról azonban leperegtek a félelmetes Bull Főfelügyelő szeméből kicsapó villámok. Azonnali támadásba lendült. Süvöltő hangja olyan regiszterben zengett, hogy a kissé gyengébb idegzetű Thinline óhatatlanul a válla közé húzta a nyakát, és a hangorkán tetőpontján hunyorgott, pislogott.

- Undorító szélhámosság! Házasságszédelgés! London közepén, a Ritzben! Az a szégyentelen pernahajder, csaló, szélhámos... - néhol zokogásba váltott és a mögötte némán álló és kézitáskáját morzsolgató, halkan pityergő fiatal hölgy felé mutogatott, aki a történet tanulsága szerint az elmúlt napokban pikáns botrányba keveredett egy azóta nyomtalanul eltűnt fiatalemberrel.

A változó, ám egyre fokozódó hang- és érzelmi kitörések Bull felé tartottak, aki azonban hajszálnyit sem hátrált, hanem íróasztala védemelvénye mögül még mindig álló helyzetben, kissé előre meredve a hölgyre szegezte szigorú tekintetét.

- A Scotland Yard, a rendőrség, a rendfenntartók feleslegesek! Ingyenélők! Csak élősködnek a Királynő és a Parlament pénzén! Semmi sem védi meg az ártatlanokat ebben a városban! Ez a botrány... ez a botrány.... - itt a hölgy hangja elcsuklott, oly befejezést sejtetvén, melynek kimondása alapjaiban rengetheti meg az alkotmányos rendet. A Főfelügyelő lecsapott a kínálkozó alkalomra. - Sajnálom, Hölgyem! A rendőrségnek nem feladata szerelmi és magánügyekbe történő beavatkozás! Az elmondottak szerint sem személyi sérülés, sem más bűneset nem történt. A kedves lánya, hm, erkölcsi megingása pedig nem közügy. Kérem, hagyja el az irodát! (Ekkor a háttérben álló ifjú hölgy arcát pír öntötte el, majd visszafojtott zokogásban tört ki.)

Édesanyja, Özvegy Ashletonné (a beszélgetés közben tisztázódott a kiléte) kékbe váltó arcszínnel igyekezett megemészteni a főfelügyelő elképesztő pimaszságát. Mi tagadás, Bullnak, munkáscsaládbeli származása lévén, csekély érzéke volt a modorbeli finomságok iránt.

- Még hogy nem történt bűneset? Az erkölcs és az igazságosság dőlt itt romba! Egy fiatal, ártatlan lány élete megy itt tönkre! Az ártatlan szó hallatán a lány arca még pirosabbra váltott, és a földre sütötte a tekintetét. Bull Főfelügyelő látta, amit látott, de nem akarta tovább fokozni a családi drámát. - Drága Hölgyeim! - próbált valami lezárásfélét rittyenteni, aztán Thinline-ra villantotta tekintetét, és félig parancsolva félig könyörögve sziszegte a fogai közül: - Dobja már ki őket innen!

- És a rablás? - visított fel az özvegy. - Az ékszerrablás bűncselekmény! Értékes családi ereklyék vesztek oda! Nagyanyám gyémánt nyaklánca! A nagynénikém jegygyűrűje! És még sorolhatnám! Minden, amit a hálószobában tartottunk!

Bull sóhajtott. - Tehát rablás. Jó értem, hogy a tolvaj... a feltételezett tolvaj - itt jelentőségteljesen az Özvegyre és lányára nézett - a hálószobából vitte el a zsákmányát?

Az özvegy magabiztossága először ingott meg. Sálját gyűrögetve a levegőbe majd a lányára pillantott, az pedig szipákolva félrenézett. - Onnan. - sóhajtotta.

- Hogy nézett ki ez az udvarló a Ritzben? A fiatalember? Honnan ismerik?

- Nem is tudom. Csak pár napja bukkant fel. Segített az elveszett  csomagjainkat megtalálni, aztán meghívott minket vacsorára. - ekkor a lány fél lépést előrelépett, és pihegve megszólalt. - A drága Mama biztosan téved! Robert Kapitány nem tehette ezt velünk! Ő olyan bátor és egyenes! - mondta ábrándozva.

- Pontosan milyen személyleírást adnának róla?

Anya és lánya egymás szavába vágva írtak le egy elbűvölő, búgó hangú, szórakoztató, mégis titokzatos karcsú alakot, akinek arisztokratikus bája szemmel láthatólag ellenállhatatlanul kényszerítette kapitulációra a női szíveket. Makulátlan öltözék és modor. Divatos keskeny bajusz.

- Milyen színű volt a szeme? - kérdezte Bull.

- Barna - vágta rá az Özvegy.

- Kék, Mama! - replikázott dühösen a lánya. - Vagy inkább szürke?

- Vagy fekete, tette hozzá tétován a másik.

Bull arca elkomorult. - A nyavalyába is! - sziszegte. - Megkérem a hölgyeket, hogy távozzanak Thinline őrmesterrel, aki felveszi a rablási jegyzőkönyvet!

Miután kiürült a szoba, Bull visszarogyott masszív karosszékébe, felvette elaludt szivarját és dühödten rágcsálta. Csak egy név járt az eszében, egy gyűlölt, bosszantó, felettébb zavaró név, amit komoran maga elé mormolt: Toast Kényer *!

* ejtsd: Tószt Kéniör

2.

Phiagolas Bull töprengve nézett maga elé. Toast Kényer idegesítő, ám piti bűnöző volt, akinek londoni jelenléte mindeddig elviselhető maradt. Bull tisztában volt vele, hogy mindig is lesznek bűnözők, mert a világ már csak ilyen, és bár nem létezett számára bocsánatos bűn, hajlandó volt eltűrni a kis halakat, hogy a nagy halakra vesse ki hálóját.

Kényer most túllépett egy határt, amit nem kellett volna. Hajszállal ugyan, de mégis túllépte. S mivel ez a hajszál éppen a rendőrfőnök szobájának küszöbén feküdt, az ügy sürgős ellenlépést követelt. Kihúzta fiókját, és kezébe vette fekete markolatú fényesen csillogó Smith&Wesson revolverét. Egy amerikai kollégájától kapta ajándékba, és annak ellenére, hogy nem szerette a lőfegyvereket, ezt a pisztolyt nagy becsben tartotta. Minden reggel szertartásosan megtisztította, beolajozta, forgótárjába visszahelyezte a hat számozott ezüsttöltényt, melyeket a fegyverrel együtt kapott, majd visszarakta díszdobozába, és betolta a fiókjába. Igen kevés alkalommal vitte ténylegesen magával – amikor a bűn fertelmes bugyraiba ereszkedett alá -, és hosszú karrierje során csak egyszer kellett emberre szegeznie. De a fegyvert soha nem sütötte el.

Ki ez a Kényer tulajdonképpen? Néhány éve tűnt fel London báltermeiben, a mulatóhelyeken, elegáns és kevésbé elegáns hotelekben. Megjelent itt-ott, simulékony eleganciával. Árveréseken vett részt. Adott- Vett. Látszólag nem csinált semmit, majd hetekre eltűnt, és amikor ismét felbukkant, új lovaskocsival parkolt a Royal Casino vagy az Opera főbejárata előtt. Pletykák keltek szárnyra európai fővárosokban elkövetett ékszerrablásokról, avagy esetleg a francia Riviéra távoli szegletein elcsábított és kirabolt örökösnőkről.

Toast Kényer pedig, ez a meghatározhatatlan korú figura (életkora huszonöt és negyvenöt év között bárhol lehetett megvilágítástól és a körülményektől függően) rezzenéstelen arccal kortyolgatta márkás pezsgőjét, és unottan válaszolt a rendőrség bátortalan nyomozási kísérlete során feltett kérdésekre.

Ami még ennél is bosszantóbb, hogy a londoni alvilág afféle hősként tekintett rá. Pletykák keltek szárnyra, hogy Kényer bárhonnan képes felszívódni, vagy ellenkezőleg: bárhol és bármikor felbukkanni. Külsejét és modorát tetszése szerint cseréli. Hangját, öltözékét, hajszínét, arcszőrzetét, családi állapotát és még a szagát is képes elváltoztatni. Nincs jól meghatározott magassága, és nem ismert a szeme színe sem! Az olyan babonaságokról már nem is beszélve, hogy Toast Kényer képes átsétálni a falakon, avagy páraként elillanni. Megbízhatónak egyáltalán nem nevezhető alvilági hangok azt suttogták, két szeme kétféle színű: de hogy pontosan melyek ezek a színek, azt senki sem tudta! Ugyanezen pletykák szerint beszélt angolul, törökül, portugálul, németül, olaszul, spanyolul és a kínai mandarin változatát is bírta. Valaki hallotta amint egy indiai szolgálóhoz hindu nyelven szólt! Ki tudja honnan származott? Volt, aki szerint született brit arisztokrata, lecsúszott családból, míg mások szerint szerb vagy magyar vándorcirkuszosok gyermeke.

Egyszóval, bosszantó alak, aki aláássa a rendet, rombolja Viktória Királynő tekintélyét, a puszta létezésével megingatja és cáfolja mindazon értékeket, amelyeknek a Scotland Yard szilárd szimbóluma! Most pedig ideje leszámolni ezzel a senkivel!

Bull érezte, hogy elég volt! Még ma meg kell tenni a döntő lépést! Egyúttal azt is tudta, hogy ehhez nem lesz szüksége revolverre. A pisztolyt visszasüllyesztette fiókjába, meghagyta, hogy egy fiút szalajtsanak az otthonába, aki közli a feleségével, hogy nem ér haza az öt órai teára, mert sürgős hivatali dolga támadt, majd kilépett az ajtón.

3.

Esteledett, mire a konflis megállt a Hotel Maudon előtt. Ez a valaha jó hírű intézmény egykori dicsfényét talmi csillogásra cserélte és elegánsan díszített báltermében majd minden este táncmulatságot rendezett, mely gyorsan népszerűvé vált a fiatalság körében. A zenekar modern darabokat játszott és a látogatók sorában zavarba ejtő módon keveredett a polgárság és az arisztokrácia. Némi belépti díj fejében jóformán bárkit beengedtek.

A bálterem melletti tágas helyiségben – ingyenes belépéssel - kávéház és szalon működött. Kényer egyik törzshelye volt ez a szalon. Bull jól tudta ezt, így nem is okozott számára meglepetést, hogy kiszemelt áldozatát az egyik asztal mellett találta. Hogy Kényert sikerült-e zavarba ejteni, az nem derült ki, mert amikor a főfelügyelő fenyegetően megállt az asztalánál, az rezzenéstelen arccal ráemelte felemás tekintetét és kurtán biccentett.

- Ah, Phiagolas!

- Magának csak Mr. Bull. – recsegte a rendőrfőnök.

- Minek köszönhetem a megtiszteltetést? – kérdezte a sima modorú gazember.

- Jól tudja azt maga, Kényer! Ezúttal túl messzire ment!

- Ó – közölte kurtán Toast Kényer, majd megkavarta kávéját és lassan belekortyolt. – Részletezné, kérem?

- Özvegy Ashletonné neve ismerősen cseng magának? Emlékszik az özvegy lányára? Esetleg a családi ékszerek csengésére a Ritz hotelben?

- Nem értem miről beszél, felügyelő! Pillanatnyilag a Maudonban lakom.

- Majd megérti, maga pernahajder! Hol tartózkodik Londonban állandó jelleggel?

- Nem hiszem, hogy a maga dolga lenne, Phiagolas, de mivel ismeretségünk hosszú időre nyúlik vissza, kivételesen megosztom Önnel: ebben a hotelben lakom, amióta visszatértem az öreg kontinensen tett körutazásomból.

- Magának csak Mr. Bull vagyok, ahogy mondottam! Azonnal vezessen a szobájába!