Maktub

By Paulo Coelho

Maktub, azaz „ami meg van írva” – Paulo Coelho legnagyobb hatást és számára a világhírnevet hozó Az alkimista című regényének egyik visszatérő kifejezése ez, amely a sorsra, az eleve elrendeltre utal.„Akármelyik nap alkalmas az életre, vagy arra, hogy eltávozzunk a világból. Minden egy szótól függ: »Maktub«” – mondja Az alkimista főszereplője, Santiago.Ahogyan Coelho fogalmaz: a Maktub nem tanácsok könyve, hanem tapasztalatok cseréje: alkalom a gondolkodásra és az önmagunkkal való újratalálkozásra.Paulo Coelho húsz nyelvre lefordított, világhírű könyve végre magyarul is kapható.

• Language: Magyar
• Publisher: Athenaeum
• Release date: Oct 26, 2023
• ISBN: 9789635433810

Paulo Coelho

One of the most influential writers of our time, Paulo Coelho is the author of thirty international bestsellers, including The Alchemist, Warrior of the Light, Brida, Veronika Decides to Die, and Eleven Minutes. He is a member of the Brazilian Academy of Letters and a United Nations Messenger of Peace. Paulo is the recipient of 115 international prizes and awards, among them, the Chevalier de l'Ordre National de la Légion d'Honneur (Legion of Honor). Born in Rio de Janeiro in 1947, he soon discovered his vocation for writing. He worked as a director, theater actor, songwriter, and journalist. In 1986, a special meeting led him to make the pilgrimage to Saint James Compostela (in Spain). The Road to Santiago was not only a common pilgrimage but a turning point in his existence. A year later, he wrote The Pilgrimage, an autobiographical novel that is considered the beginning of his literary career. He lives in Geneva, Switzerland.

Book preview

cover.jpgimg1.jpgimg2.jpg

FORDÍTOTTA NAGY VIKTÓRIA

A fordítás alapjául szolgáló mű:

Paulo Coelho: Maktub

Copyright © 1994 by Paulo Coelho

A kiadás a Sant Jordi Asociados Agencia Literaria S. L. U. (Barcelona, Spanyolország) irodalmi ügynökséggel való megállapodás alapján történt.

www.santjordi-asociados.com

Minden jog fenntartva.

https://paulocoelhoblog.com/

www.coelho.hu

Hungarian translation © Nagy Viktória, 2023

© Athenaeum Kiadó, 2023

Kiadta az Athenaeum Kiadó,

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók

és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

1086 Budapest, Dankó u. 4–8.

www.athenaeum.hu

www.facebook.com/athenaeumkiado

ISBN 978 963 543 381 0

Felelős kiadó: Dian Viktória

Felelős szerkesztő: Besze Barbara

Szerkesztő: Fodor Zsuzsa

Műszaki vezető: Dubecz Adrienn

Borítóterv: Földi Andrea

Elektronikus könyv: Szegedi Gábor

„Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária,

könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!"

Ámen.

Nhá Chicának, Patrícia Casénak,

Edinhónak és Alcino Leite Netónak

Hálákat adok néked, Atyám,

mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted

ezeket a bölcsek és értelmesek elől,

és a kisdedeknek megjelentetted.

Lukács 10.21

(Károli Gáspár fordítása)

A szerző előszava

Fontosnak tartom elmondani, hogy a Maktub nem jó tanácsok gyűjteménye, hanem tapasztalatcsere.

Elsősorban a mesterem tanításaiból áll, amelyeket a mellette eltöltött tizenegy hosszú év alatt gyűjtöttem össze, valamint tartalmaz baráti beszámolókat is, és olyan emberek elbeszéléseit, akikkel csak egyszer találkoztam eddigi életem során, ám a mondanivalójuk mély nyomot hagyott bennem. Végül azok az általam elolvasott könyvek is szerepet kapnak itt, amelyeknek a hatása alá kerültem, és azok a történetek, amelyek – a jezsuita Anthony de Mello szavaival élve – az emberiség spirituális örökségének részei.

A Maktub egy telefonbeszélgetés nyomán született, amelyet Alcino Leite Netóval, a Folha de S. Paulo című brazil lap „Ilustrada" rovatának vezetőjével folytattam. Az Egyesült Államokban tartózkodtam éppen, és nem voltam benne biztos, hogy pontosan miről kellene írnom, de a kihívás izgalmasnak ígérkezett, és úgy döntöttem, belevágok. Kalandra fel!

Ám amikor rádöbbentem, milyen nagy fába vágtam a fejszémet, majdnem feladtam, nem beszélve arról, hogy folyton külföldre jártam a könyveim népszerűsítése érdekében, így sokszor valóságos kínszenvedésnek éreztem a rovat mindennapi megtöltését. Egymás után kaptam azonban a jeleket, hogy folytatnom kell, hiszen érkezett egy olvasói levél, vagy mondott valamit egy barátom, vagy valaki megmutatta, hogy a pénztárcájában hordja a kivágott cikkeket.

Szép lassan megtanultam, hogyan legyenek tárgyilagosak és közvetlenek a szövegeim, és kénytelen voltam újra elővenni azokat a könyveket, amelyeknek az újraolvasását már régóta halogattam, és a friss élmény óriási örömmel töltött el.

Egyre gondosabban jegyzeteltem a mesterem szavait, emellett a velem történteket már azzal a szemmel figyeltem meg, hogy írni fogok róluk a Maktubban – és ennek olyan sokat köszönhetek, hogy utólag rendkívül hálás vagyok ezért a mindennapos elfoglaltságért. Ebben a kötetben a Folha de S. Paulo hasábjain 1993. június 10. és 1994. június 11. között megjelent írásaimat gyűjtöttem össze, a fény harcosáról szóló cikkek azonban nincsenek köztük, azokat ugyanis egy külön kötetben, A fény harcosának kézikönyvében adtam közre. Anthony de Mello így fogalmazott egyik mesekönyve előszavában: „Az én feladatom csak a szövés volt, a vászon és a cérna nem az én érdemem."

Ez rám is igaz.

Paulo Coelho

Az utazó a bozótban üldögélve az előtte álló szerény kunyhót nézi. Járt már itt korábban, még a barátai társaságában, és akkor is észrevette, hogy az építmény stílusa feltűnő hasonlóságot mutat egy gallego építész stílusával – aki egyébként soha nem járt a környéken.

A ház a Rio de Janeiro állambeli Cabo Frio közelében található. 1899-ben a háztulajdonos Gabriel álmában megjelent egy angyal, és azt mondta:

– Építs házat cserépdarabokból!

Gabriel elkezdte hát gyűjteni a törött csempéket, tányérokat, edényeket és korsókat.

– Csupa szépséggé vált cserép – mondogatta a művéről.

A helyiek az első negyven évben egyszerűen csak bolondnak nézték. Aztán néhány turista felfedezte a házat, és ez újabb turistákat vonzott oda. Ekkor Gabriel egyszeriben zseni lett. Ám az ember minden újdonságra ráun, és a férfi visszasüllyedt a névtelenségbe. A házépítést azonban folytatta egészen kilencvenhárom éves koráig, és amikor végre helyére tette az utolsó cserépdarabot is, meghalt.

Az utazó rágyújt egy cigarettára, némán pöfékel. Ma nem gondol a Gabriel háza és Antoni Gaudí építészete közötti hasonlóságra. Csak nézi a cserepeket, és a saját létezésén tűnődik. Ő is, mint minden ember, a múltja darabkáiból áll. Ám ezek a töredékek az élet egy pontján elkezdenek összeállni és formát ölteni.

Az utazó a múltján töpreng, és az ölében heverő papírokat nézi. Íme, életének darabkái: a helyzetek, pillanatok, amelyeket átélt, a könyvrészletek, amelyek újra meg újra eszébe jutnak, a mesterének a tanításai, a barátainak a történetei, a mesék, amelyeket mások meséltek el neki. Gondolatok a korról, amelyben él, és nemzedékének álmairól.

Miképpen a férfi, aki angyallal álmodott, majd felépítette az előtte álló házat, most ő is igyekszik sorba rendezni az előtte heverő papírokat – hogy általuk önmagát építse fel spirituálisan. Eszébe jut, hogy gyerekkorában Malba Tahantól olvasott egy könyvet Maktub! címmel, és arra gondol: Mi lenne, ha követném a példáját?

Így szól a mester:

Amikor úgy érezzük, ideje változtatni életünkön, önkéntelenül is leperegnek előttünk a korábbi kudarcaink.

Természetes velejárója az öregedésnek, hogy egyre több nehéz pillanatot tudunk felidézni. Ne feledjük azonban, hogy a tapasztalat olyan eszközöket adott a kezünkbe, amelyek segítségével képesek voltunk felülemelkedni a kudarcainkon, ezáltal megtaláltuk a kiutat, és tovább tudtunk lépni. Amikor a múltunkon töprengünk, ezt a filmet is le kell játszani a fejünkben.

Ha csak a kudarcok filmjét nézzük újra, megbénulunk. Ha csak a tapasztalatainkét, bölcsebbnek hisszük magunkat a kelleténél.

Mindkét filmet le kell hát játszani a fejünkben.

Képzelj el egy hernyót! Élete nagy részét a talajon tölti, és irigykedve figyeli az égen a madarakat – méltatlannak érzi a saját sorsát és külsejét. „Én vagyok a legalávalóbb élőlény – gondolja. – Otromba és undorító vagyok, a földön kell csúsznom-másznom."

Egy napon azonban felszólítja a Természet, hogy fonjon maga köré selyemgubót. A hernyó megrémül, hiszen még sohasem tett ilyet. Arra gondol, hogy a selyemgubóval a saját sírját kell megépítenie, ezért felkészül a halálra. Noha mindig is elégedetlen volt az életével, most újra pörölni kezd az Istennel:

– Végre hozzászoktam az életemhez, most