A sírásó
()
About this ebook
Read more from Charles Dickens
Nagy várakozások Rating: 4 out of 5 stars4/5Nehéz idők Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsCopperfield Dávid Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKis Dorrit Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKarácsonyi ének Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMikor a tücsök megszólal Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related to A sírásó
Reviews for A sírásó
0 ratings0 reviews
Book preview
A sírásó - Charles Dickens
KÉTNYELVŰ KLASSZIKUSOK
Charles Dickens
A SÍRÁSÓ
- The Story of the Goblins Who Stole a Sexton -
fordította
Wildner Ödön
GYULA, 2016
DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ
www.digi-book.hu
ISBN 978-963-398-627-1 EPUB
ISBN 978-963-398-628-8 MOBI
© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2016
a címlapon egy korai, viktoriánus címlap részlete látható
Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései
Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.
A sírásó
Egy ódon apátsági városban, réges-régen - olyan régen, hogy a történetnek igaznak kell lennie, mivel-hogy már dédapáink is föltétlenül hittek benne - mint sekrestyés és sírásó ügyködött a temetőben valami Grub Gábor. Abból, hogy valaki sekrestyés-sírásó és állandóan a halandóság jelképei környezik, semmiképp nem következik még az, hogy neki mogorva és búskomor embernek kell lennie; a halotthordók például a világ legvidámabb fickói. Én meg egyszer abban a szerencsében részesültem, hogy bizalmas viszonyban lehettem egy temetésrendezővel, aki magánéletében és hivatalán kívül olyan furcsa és tréfás kis legény volt, hogy mindig belesülés nélkül cirpegte el (vigye el az ördög) dalát, vagy lélekzetvétel nélkül hörpintette ki egy jókora pohár tartalmát. Ám, bár ezekkel az előzményekkel ellentétben áll, mégis úgy áll a dolog, hogy Grub Gábor kaján, bakafántos, komor fráter - mogorva és magános ember vala, aki senki fiával nem társalkodott, csak önmagával és egy ócska fonottas üveggel, amely beleillett kámzsája bő, mély zsebébe. És aki minden vidám arcra, amely mellette elment, olyan mélységes sanda, gonosz és morcos pillantást vetett, hogy aki csak útjába vetődött, bajosan menekült valami rossz érzéstől.
Egyszer karácsony éjszakáján, kevéssel szürkület előtt, Gábor vállára vette ásóját, meggyújtotta lámpáját és az ódon temető felé vette az útját; mivelhogy másnap reggelre készre kellett ásnia egy sírt és, nagyon rossz kedvében lévén, azt gondolta, talán fölhangolja majd, ha iziben végez ezzel a munkával. Amikor végigment az öreg utcán, az ócska ablakokon át csillogni látta a lobogó kandallótűz kedves fényét és kihallotta a köréje