Rossz szekéren: Hat gondolat egy rossz estére

By W. Blake

Novelláskötet, melyben hat különbözőnek tetsző szövegkorpusz található. A szövegekben az elmúlás, a halál, a félelem, a szerelem, a megcsalás, a rémálmok, de a mesék világa is megjelenik. Mindemellett éles, fájó társadalom- és korkritikától sem mentes a gyűjtemény. Néhány különös gondolat rosszabb estékre...

• Language: Magyar
• Publisher: Underground Kiadó és Terjesztő Kft.
• Release date: Feb 27, 2020
• ISBN: 9786156151551

Book preview

Rossz szekéren

Hat gondolat egy rossz estére

W.Blake

2019

linktr.ee/a.nemasag.szavai

Underground Kiadó

www.undergroundkiado.hu

Minden jog fenntartva!

Borító:

Sándor Tamás

@stomika97

Illusztráció:

Szeredi Etelka

Nemes apámnak.

Azoknak, akikről szól.

"Húnyt szemmel bérceken futunk

s mindig csodára vágy szivünk:

a legjobb, amit nem tudunk,

a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit

szorítsd, ki únod a valót:

hímezz belőlük

fázó lelkedre gyöngyös takarót."

Babits Mihály: Húnyt szemmel… (1909)

Ma nem az én apám

Az intenzív osztály önműködő ajtaja előtt várok, hogy megkezdődjön a látogatási idő. Szokás szerint tizenöt perccel előbb érkezem meg és feszülten vegzálom a Pokol Kék Kapuját. Egyszer csak — bőven idő előtt — az kinyílik, de most nem a megszokott nővér jön közölni, hogy végre bemehetünk a szeretteinkhez. Egy üres kórházi ágyat tolnak az ajtóhoz. Mögötte egy lezárt fedelű koporsó... A pulzusom megemelkedik, a szívem majd kiugrik. Erőtlennek érzem magam és le kell ülnöm. Egyetlen gondolat van a fejemben... Amikor képes vagyok újra mozogni, az órámra nézek: még tizenhárom percig nem fogom megtudni. Az alig negyed óra alatt mintha éveket öregednék. Végül behívnak... Szinte futok a kék ajtók mögött a megszokott szobába, közben az agyam egyetlen gondolatot öklendez fel: Ma nem az én apám.

Az úton

Arra ébredtem, hogy a kocsi áthajtott egy nagyobb kavicson és az egész jármű egy hatalmasat ugrott. A mellettem ülő fiatal hölgy válla az enyémhez ért, mire félálomban lopva rápillantottam. Meglepően vonzó volt a maga puritán módján… Ahogy találkozott a tekintetünk, a lány azonnal félre is nézett. Mintha pír kúszott volna az arcára, de lehet, hogy csak a lemenő nap vöröses-arany fénye csillant meg orcáján. Én is félrekaptam a tekintetemet és inkább kibámultam a kocsi ablakán.

– Nem kér elnézést, fiatalember? – panaszos és becsmérlő volt a velem szemben helyet foglaló korosodó hölgy hangja. Édesanyámra emlékeztetett. Összerezzentem.

– B-bocsánat, kisasszony! Nem akartam faragatlan lenni! – A lány nem felelt, nem is nézett felém, csak biccentett egyet, majd azonnal az ablakhoz fordult. Nem kerestem a vele utazó hölgy tekintetét, de ő határozottan megragadta a figyelmemet és helyeslőn bólintott.

– Így van! Egy fiatalembernek legyen modora, ahogy azt a nagyanyus is mindig mondogatta… – folytatta az idős hölgy,