Keserédes emlékek

By Erika M Szabo

Romantikus történet.

Elenát születése napján hajléktalan, drogfüggő, és kilátástalan jövőjét világosan látó anyja, a Szent Patrik katedrális lépcsőin hagyta rongyokba burkolva. Elena gyermekkora az egyik nevelő otthonból másikba toloncolással telt el, új otthonaiba megújult reményekkel lépett be és csalódásokkal távozott.

Amint úgy érezte, hogy érzelmi kapcsolat kezd valakivel kialakítani, gyorsan elfojtotta magában a bimbózó érzést. Félt közel kerülni valakihez is, akit valószínűleg soha többé nem fog látni. A szükséges érzelmi elkülönülés szerencsésen megvédte őt a csalódásoktól, de a boldogság érzését nem ismerte.

Egészen addig, amíg nem találkozott Lukával.

Egy rövid ideig élvezhették a boldogság melengető sugarait, de a kegyetlen sors hamar szétválasztotta őket. Elena egyetlen támasza a remény maradt, hogy ismét találkoznak, és a féltve őrzött rózsafa szív medál fele, amit Luka faragott születésnapjára.

Vajon megengedi-e a sors, hogy újra találkozzanak?

• Language: Magyar
• Publisher: Golden Box Books Publishing
• Release date: Jan 21, 2020
• ISBN: 9781393548836

Erika M Szabo

Erika became an avid reader at a very early age, thanks to her dad who introduced her to many great books. Erika writes alternate history, romantic fantasy, magical realism novels as well as fun, educational, and bilingual books for children ages 4-12 about acceptance, friendship, family, and moral values such as accepting people with disabilities, dealing with bullies, and not judging others before getting to know them.

Book preview

Téliszünet

ANew York-i Egyetem Orvostudományi Karának épületének folyosóit több száz diák izgatott, zajos fecsegése töltötte be, akiket a téli vakáció várva várt elérkezése lázba hozott. Többségük már az utazótáskát is hozta magával reggel, készen a külföldi államokba való repülésre, autózásra, vagy vonatozásra különböző államokba. A karácsony a boldog családlátogatás idejét jelentette többségük számára. Elenának nem volt kit látogatnia, nem volt többé családja.

Ashley ellágyulva figyelte Elena szomorkás arcát és finoman megérintette a karját. „Minden rendben, Elena? Nem úgy nézel ki mintha derűs karácsonyi hangulatban lennél."

Elena ajkai halvány, kényszeredett mosolyba görbültek. „Jól vagyok, ne aggódj. Csak fáradtnak érzem magam a vizsgákra készülődéstől. Nem aludtam eleget hetek óta. Érezd jól magad otthon, és látlak a karácsonyi szünet után, rendben?" A két lány megölelte egymást és mindketten beleolvadtak a tanulók áramlatába.

Elena már majdnem a csapóajtónál volt, amikor meghallotta Ashley hangját, aki a nevét kiáltotta a folyosó másik végéről. „Elfelejtettem boldog karácsonyt kívánni!" Elena csak szomorkásan elmosolyodott és integetett amig Ashley eltűnt a sarok mögött.

Az éles hideg szél megborzongatta amikor kilépett az ajtón, igy elvetette a gyaloglás gondolatát és intett egy lassító taxinak. Elena beült a hátsó ülésre és bemondta a sofőrnek a Manhattani lakásának a címét. Az arab férfi csak bólintott és a volánon tekert egyet hirtelen rántással, majd besorolt a forgalomba. Nem kis bosszankodására az autósoknak, akinek meg kellett fékezniük amikor a taxi eléjük vágott. A taxisofőr rá sem rántott a dühös dudálásra, és rekedtes, itt ott elbicsakló hangon énekelni kezdett a rádióból szinte üvöltő arab zenével párhuzamosan, de sikertelenül tartva a dallamot és az ütemet. Elena megpróbálta a sapkáját fülére húzni, hogy valamennyire kiszűrje a dobhártya repesztő hangokat, azonban ez kevés sikerrel járt. Ha ilyen borzalmas hangom lenne, én nem mernék nyilvános énekelni, az egyszer biztos, Elena gondolta magában mosolyogva, ahogy nézte az egyre sűrűbben hulló hópelyheket a taxi homályosodó ablakán keresztül. A látvány megnyitotta lelkében a fájdalmas emlékek áradatát.

A karácsony egy keserédes ünnep volt Elena számára az elmúlt években. Bár egy pár jó emlék is csatolódott régen elmúlt karácsonyokhoz, a legtöbb emlék olyan volt, amit szívesen elfelejtett volna.

Huszonkét évvel korábban

Aviharos, hideg Szentestén , egy fiatal nő kábultan vánszorgott a borzongató hideg szélben, New York belvárosának utcáin, egy összegöngyölt rongycsomagot szorítva a melléhez. Patakozó könnyei ráfagytak szél csípte arcára, mint apró, csillogó üveggyöngyök. A nő céltalanul, imbolyogva csoszogott a hólepte járdán, túlméretezett férfi csizmával a lábain, és jobb időket látott kabátba és vastag sálba burkolódzva.

A siető járókelők gyorsan elfordítottak tekintetüket, legtöbbjük nem azért, mert megvetették az ezrével menedéket kereső hajléktalan embereket, hanem azért, mert mély sajnálatot éreztek a sors által elfelejtettek iránt és tehetetlennek érezték magukat mert nem tudtak rajtuk segíteni.

A fiatal nő már nem érezte lábujjait, csak automatikusan, fásultan csúsztatta egyik lábát a másik