Mesék az erdőből

By Radnainé Bauer Erzsi

Radnainé Bauer Erzsi mesekönyvében az állatszereplők kalandjai során nemcsak azt a sok szépséget mutatja be, melyet az erdő az évszakok váltakozása során magában rejt, hanem az emberek világára, a saját világunkra is érvényes erkölcsi, viselkedési fo

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Mar 9, 2016
• ISBN: 9789633762561

Book preview

MESÉK AZ ERDŐRŐL

Radnainé Bauer Erzsi képes mesekönyve

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

A borítót a szerző illusztrációjának felhasználásával

Rimanóczy Andrea készítette

978-963-376-256-1

© Fapadoskonyv.hu Kft.

Előszó

Ha eljöttök velem az erdőbe,

Halkan járva, a csöndben figyelve,

Meglátjátok a jó Isten művét,

És halljátok a természet szívét.

Könyvemmel mást én nem akarok,

Csak azt, hogy megszeressétek, mit Ő alkotott.

SZERZŐ

UTAZÁS AZ ERDŐBE

Élt egyszer egy kis egércsalád, bent a nagy város kellős közepén. Egyik magas bérház első emeletén az éléskamrában laktak. Csendes, nekik való volt ez a hely, mert bármerre néztek, mindenütt csak jó falatokat találtak.

Nagy bödönökben állt a zsír, kövér zsákokban a hófehér liszt, hosszú polcokon befőttesüvegek sorakoztak, máshol meg tej, vaj és aranysárga sajtok állottak. Friss kenyér, lágy kalács és ropogós zsemlyék illatoztak, felettük pedig piros almák nevettek egymásra.

Cukor annyi volt, hogy egy kocka ide vagy oda, igazán nem is számított. Amilyen nehéz volna felsorolni, hogy mi minden jót lehetett itt még találni, annál könnyebb volt itt jól élni egy kis egércsaládnak. Ettek, ittak, torkoskodtak is a kis egerek, ahogy csak kívánták. Kergetőztek a polcokon, és doboltak a befőttesüvegek pergamen fedelén.

Senki sem zavarta őket egész nap. Igaz, hogy egy egérfogó ott leskelődött a kamrában, de annak szerkezetét már ismerték, és szépen vigyázva kikerülték. Még a legkisebbik egérgyerek se ment a közelébe.

Csak éppen reggel kellett egy kicsit vigyázni, amikor megjelent a ház asszonya a szakácsnéval, és összeszedtek mindent, ami a napi főzéshez szükséges. Ilyenkor, ha megzörrentek a kulcsok, a kis egerek valamennyien odasurrantak a nagy liszteszsák mögé egy sötét kuckóba, és meg se moccantak, míg az ajtó ismét be nem zárult, és a kamra újból csak az ő birodalmuk lett. Ilyenkor, ha kedvük támadt, megfürödtek a tejben is, vagy nagy lyukat rágtak a sajtba a már meglevő lyukak mellé.

Jól ment itt életük sora, el is nevezték lakásukat – Paradicsomnak.

Arra soha nem is gondoltak, hogy ennek a jó világnak egyszer vége is lehet. Pedig így történt. Eleinte alig észrevehetően fogytak az éléstár kincsei. Itt-ott egy üres rés keletkezett a polcokon, aztán a rések mind nagyobbak lettek, és lassan-lassan, de azért biztosan, kiürült a kamra. A liszteszsák már rég eltűnt, s azóta egy üres cukordobozba kellett rejtőzködniük, valahányszor a kamra ajtaja kinyílott.

A kis egerek mindig soványabbak lettek, míg egy szép napon már morzsa is alig akadt. Ekkor összeült az egész család tanácskozni, hogy vajon most mit tegyenek?

Hosszú-hosszú töprengés után elhatározták, hogy itt hagyják régi lakásukat.

– Ez úgyse a régi Paradicsom már – sóhajtott Sziszi mama.

– Kivándorlunk a szép nagy erdőbe – felelte Egri papa, és a gyerekek bólogattak hozzá.

Most csak azt kellett kigondolni, hogy miképpen juthatnak ki. Cin, a legkisebbik gyerek mindenképpen a szemetesládába akart bújni, hogy ilyen úton-módon kerüljön ki a házból. De ezt a gondolatot mindjárt elvetették, mert nagyon veszélyesnek találták. Egész éjjel tanakodtak, míg utolsó pontig megtervezték menekülésük útját.

Másnap már kora reggel csendben kuporogtak egy sötét sarokban, közel az ajtóhoz, és lestek a pillanatot, mikor az ajtó kinyílik. Mikor a kulcs megfordult a zárban, és az ajtó kitárult, mint a nyíl, oly sebesen surrant ki rajta az egész egércsalád. Elöl Egri meg Sziszi és utánuk sorban a hat kis gyerek. Cin – mint mindig – kicsit megbotlott, és közben megcsiklandozta a szakácsné lábát.

– Juj, egér! – kiáltott a szakácsné rémülten, s már futott is a konyhába seprűért, hogy kikergesse őket. De mire visszajött, már mind eltűntek.

Most az előszoba tükrös szekrénye alól lestek, hogy mikor nyílik a lakás ajtaja.

Csakhogy nappal nem tanácsos ám a világos lépcsőn leszaladni, és így estig kellett lapulniuk, míg egy vendég érkezett meg vacsorára. Amíg a háziak üdvözölték, egy kis kavarodás támadt az előszobában, s a kis egerek sem voltak restek, és sietve osontak ki a lépcsőházba. No, most még iramban le a lépcsőkön, és – huss! – ki a kapun.

Egy hirdetőoszlop mellett kifújták magukat, mert bizony kimerültek a szökés nagy izgalmában.

Holdvilágos