A Bundamaffia: A futballt térdre kényszerítő nemzetközi bűnszervezet utáni hajsza igaz története

By Brett Forrest

„Felajánlottak 300 000 dollárt azért, hogy Budapestre utazzak, és beazonosítsam a célszemélyt a bérgyilkosoknak."

A futball a világ kedvenc játéka.

Hiszen jóval több mint játék, sokkal több mint szórakozás: milliók szemében életre szóló szenvedély, menekülés a mindennapok gondjaiból, életforma, az együvé tartozás érzése. Mi több: vallás.

És erre a világra most hatalmas, sötét árnyék vetül. Nagyobb és rémisztőbb, mint valaha bármi is. A fenyegetés több mint vészjósló: a teljes összeomlás vízióját hordozza magában.

A nemzetközi fogadási maffia végzi nap mint nap áldatlan tevékenységét a kulisszák mögött. Milliók álma válhat kőhalommá, milliók hite romokban. Az online fogadóportálok és a szerencsejátékra szakosodott alvilági csoportok nagyobbat kaszálnak, mint valaha. A fogadási csalás immár a futballra épülő üzletágak legvirágzóbbika. Megvesztegetett vagy önként csaló futballisták, a maffiát szolgáló játékvezetők, szándékosan a meccsek manipulálásának szándékával klubokat vásárló befektetők a főszereplői ennek az új biznisznek, amelynek egyetlen vesztesei a szurkolók. És a fertőzés útját immár holttestek, meggyilkolt vagy öngyilkosságba kergetett szerencsétlenek teteme szegélyezi.

„Több, korábban a nemzetközi drogkereskedelemben érdekelt bűnszervezet váltott tevékenységet, és specializálódott a nehezen bizonyítható, kevésbé rizikós és sokkal több hasznot hajtó fogadási csalásokra."

Egy újságíró azonban nem tűrt tovább. Brett Forrest élére állt a harcnak, hogy lerántsa a leplet az évi 700 milliárd dolláros nemzetközi fogadási feketepiac üzelmeiről, felgöngyölítse az ázsiai szindikátusokhoz vezető szálakat, és megpróbálja megtisztítani a szent játékot a lelketlen bűnözőktől, akik miatt már a világbajnokság sem szent és sérthetetlen.
Társa a nyomozásban és a küzdelemben a keményfejű ausztrál, Chris Eaton, az Interpol volt igazgatója, a FIFA egykori biztonsági főnöke, aki már szolgálatot teljesített 2010-ben Dél-Afrikában, azon a világbajnokságon, amelyről már akkor pontosan tudni lehetett, hogy egyes mérkőzéseit manipulálják.

Tarts Brett-tel és Chrisszel, kövesd az útjukat, légy részese a harcnak, amelynek vérzivataros csatái egyszerre dúlnak Budapesten, Szingapúrban, Kuala Lumpurban, Zürichben, Dél-Afrikában és Katarban!

És amelynek célja nem is lehetne nemesebb: megmenteni a legcsodálatosabb játékot az emberiségnek.

• Language: Magyar
• Publisher: Twister Media Kft.
• Release date: Jun 25, 2014
• ISBN: 9789638989956

Book preview

cover.jpg

CÍMOLDAL

A BUNDAMAFFIA

A FUTBALLT TÉRDRE KÉNYSZERÍTŐ

NEMZETKÖZI BŰNSZERVEZET

UTÁNI HAJSZA IGAZ TÖRTÉNETE

Candover

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Brett Forrest

THE BIG FIX

Harper Collins Publishers,

10 East 53rd Street,

New York, NY 10022

Copyright © Brett Forrest, 2014

Hungarian Translation © Hegedűs Henrik 2014

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.

Első magyar nyelvű kiadás: 2014

Kiadja a Candover Kft.

1184 Budapest, Építő utca 13/C.

Postacím: 1680 Budapest, Pf.: 43.

[e-mail]

www.candover.hu

Felelős kiadó: Értékes Chrisztosz

Műszaki szerkesztő: Tóth András László

Kontrollszerkesztő: L. Pap István

Korrektúra: Kótai Kata

Elektronikus verzió: Takács Gábor

ISBN 978-963-89899-5-6

Cindynek és Ericnek, akik újra játékba hoztak

1. FEJEZET

img1.jpg

KHALID BIN MOHAMMED STADION

SARDZSA, EGYESÜLT ARAB EMÍRSÉGEK, 2011. MÁRCIUS

A FIFA küldöttsége valamivel dél után érkezett a stadionba azzal a határozott szándékkal, hogy megállítsa a labdarúgást térdre kényszerítő bűnözést. Sardzsa mindössze egy rövid autóútra fekszik Dubajtól, de a cseppet sem fenséges homokvihar miatt úgy tűnt, egy örökkévalóság az utazás. Ilyen körülményeket az Egyesült Arab Emírségekbe látogató nyugati turisták sohasem tapasztalnak meg. Dubajjal ellentétben Sardzsa egyáltalán nem tűnt olyan helynek, ahol az ember hetek leforgása alatt dúsgazdaggá válhat. Inkább tűnt megfelelő lakóhelynek az olyan bűnözők számára, akik a labdarúgás életére törtek. Az ő specialitásuk az illúziók keltése volt, és a sardzsai események újabb igen látványos, kilencvenperces bizonyítékkal szolgáltak erre.

Az aznapi – 2011. március 26. – egy felkészülési, vagyis inkább barátságos meccs volt Kuvait és Jordánia között. Egyike az olyan típusú meccseknek, amikből százat és százat rendeznek világszerte, meglehetősen kis érdeklődésre tartanak számot, és bármi történik, nincs komoly következménye. A szövetségi kapitányok sem tulajdonítanak nekik lényegesen nagyobb jelentőséget, mint egy kicsit élesebb edzésnek. A Délkelet-Ázsiától Kelet-Európáig terjedő bűnszervezet csoportjai azonban kiterjedt üzleti vállalkozásuk mérföldköveiként tekintettek rájuk.

A Kuvait–Jordánia mérkőzés egy egyre elkeseredettebb háború frontvonalává változott. Az egyik lövészárokban szervezett bűnözőcsoportok, amelyek dollármilliókat kerestek – ha nem mindjárt milliárdokat, a sportfogadásban mozgó trilliárdokat illető pontos összeget senki sem tudja megbecsülni sem – azzal, hogy mérkőzések végkimenetelét manipulálták. Az arcvonal másik oldalán a labdarúgás képviselői voltak, akik éppen csak kezdték elfogadni, hogy napjaink legnagyobb problémája a botrányos méreteket öltő bundázás, amely lassan már a világ legnépszerűbb játékának puszta létét fenyegeti.

A FIFA (Fédération Internationale de Football Association), a labdarúgást irányító nemzetközi szervezet olyan információkhoz jutott, amely szerint egy jól ismert bűnözőkből álló csoport a sardzsai mérkőzés végeredményének manipulálására készül. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen befolyásolt végeredmények, furcsán megítélt büntetők és még furcsább fogadási sémák voltak megfigyelhetők az azt megelőző szezonok során. Csak az volt újdonság, hogy az újonnan kinevezett biztonsági főnöke vezetésével végzett titkos nyomozásának köszönhetően ezúttal a FIFA is tudott a tervről. Eljött az idő, hogy lépéseket tegyenek.

Amikor a FIFA két nyomozója nem sokkal a mérkőzés kezdete előtt besétált a Khalid Bin Mohammed Stadionba, még senkit sem találtak ott. Még a FIFA, a sorozatot kiíró szövetség számára is jelentős kihívásnak számított, hogy megbízható információkat gyűjtsön a meccsről. A pontos dátum, a kezdés időpontja, de még a helyszín sem volt biztos. A kuvaiti és a jordániai honlapok egymásnak ellentmondó információkat közöltek. Hasonló volt a helyzet a fogadási oldalakkal is. Néhány forrás szerint a mérkőzést egyszerűen törölték a versenynaptárból. Így festett a helyzet, amikor a FIFA két embere besétált a stadion tágra nyitott kapuin. Jegyeket senki sem árult. A lelátó kongott az ürességtől. A két FIFA-nyomozó a főlelátón foglalt helyet, és egyből kiszúrták, hogy nemcsak kamerák nincsenek, de közvetítőkocsikat sem láttak sehol. A mérkőzést egyáltalán nem reklámozta a helyi sajtó. Abban a korban, amikor mindenről azonnal élő közvetítés van, mindenről beszámol a média, úgy tűnt, ez a mérkőzés pusztán egy képzeletbeli esemény.

Végül elkezdtek szállingózni a játékosok a stadionba, és még néhány szurkoló is megjelent. Néhány ember közvetlenül az oldalvonal mellett kezdett gyülekezni, ami azonnal szemet szúrt a FIFA nyomozóinak is. Fel is ismerték őket, egyikük egy emírségekbeli promóciós cég embere, egy másik egy hasonló területen mozgó egyiptomi cég alkalmazottja volt. Ők segítettek a mérkőzés megszervezésében, bár a FIFA nyomozásával csak a véletlen folytán kerültek kapcsolatba. Nem is elsősorban rájuk, hanem a bunda megszervezésében bűnös, hírhedt szingapúri csoportra voltak kíváncsiak, akik zavartalanul manipulálták mérkőzések végeredményét a világ minden táján. A FIFA nyomozói két jól ismert szingapúri szervezőt is kiszúrtak, akik megérkeztek a stadionba, és helyet foglaltak a VIP-teraszon. Minden készen állt a kezdő sípszóra.

A sardzsai meccs megbundázásának gondolata a világ legsikeresebb bundázásra specializálódott emberének fejéből pattant ki. Ez a férfi titokzatos üzelmei közepette hatvan országban több száz futballmeccs eredményét manipulálta, amivel elképzelhetetlen mennyiségű pénzhez juttatta ázsiai bűnszervezetét. A bűnszervezet mégis elárulta. A rendőrség a sardzsai bundával kapcsolatos adatokat talált egy házkutatás során, amit egy finn város egyik szállodai szobájában tartott.

Az ott talált információk miatt jöttek Sardzsába a FIFA nyomozói. A szünetben azt tervezték, hogy ha a második félidőt nem hajtják végig a csapatok becsülettel, titokban beosonnak a játékosok és a bírók öltözőibe, amivel egyébként felfüggesztést – sőt, akár peres eljárást is – kockáztatnak. Bár a két FIFA-nyomozó korábban megpróbált kapcsolatba lépni az EAE Labdarúgó-szövetségével, sem hívásaikra, sem az e-mailjeikre nem érkezett válasz a szövetség képviselőitől. Ezért voltak kénytelenek a lelátón helyet foglalni, és ezért nem tudtak hivatalos engedélyeket szerezni arra, hogy a stadion zárt területeire is belépjenek. Azt gyanították, hogy az Emírségek szövetségénél is tisztában voltak vele, bundameccs készül. A világ minden táján volt számos szövetségi képviselő, aki nem tudott ellenállni a bundamaffia által garantált fényűző feltételeknek, amiket gyakran személyesen a szingapúri bűnszervezet kínált nekik.

A mérkőzések manipulálásának a fogadási csalások adnak értelmet. A manipulátorok kompromittálják a játékosokat, és azt követelik tőlük, hogy engedjék gólt szerezni ellenfelüket, azonkívül lefizetik a játékvezetőket, hogy osszanak ki piros lapokat, és ítéljenek büntetőket, amivel szintén komolyan lehet befolyásolni egy meccs végeredményét. A bűnszervezet a megbundázott meccsek időpontjától függően tette meg fogadásait. A manipulátorok becsapták a bukmékereket is, akik kénytelenek voltak mindig egy lépéssel mögöttük kullogni, és persze a szurkolókat, akik abban a tudatban nézték a mérkőzéseket, hogy amit látnak, az valós. Aztán ott voltak a játékosok, akiket együttműködésre kényszerítettek. Amikor végül útjára indult a labda a Kuvait–Jordánia meccsen, a nemzetközi sportfogadási piac megélénkülése bizonyította, hogy bundameccs kezdődött el Sardzsában.

Valamikor a ’90-es években a FIFA elnöke, Joseph „Sepp Blatter elkezdte a futball világát képező játékosokat és hivatalnokokat „futballcsalád néven emlegetni a közvélemény előtti megnyilvánulásaiban. A zürichi központú FIFA írja ki négyévente a labdarúgó-világbajnokságot. A különböző szövetségi és szakosztályok által végzett munka mellett a legnagyobb felelősség a FIFA vállát nyomja. Ez a futball döntéshozó testülete, amelyhez az emberek petíciókat írnak vitás kérdések eldöntését illetően, illetve ők osztják el a pénzeket is. Ugyanakkor a FIFA távolról sem az igazság felkent bajnoka, ahogy azt Blatter kenetteljes kommunikációja sugallja. A FIFA-t jótékonysági intézményként jegyezték be Svájcban, de évi egymilliárd dolláros bevételének, számtalan vállalati szponzorának és a jogdíjakból befolyó súlyos összegeknek köszönhetően egyáltalán nem úgy működik, mint egy nonprofit szervezet. De nem is úgy, mint egy modern üzleti vállalkozás, ahol hivatalos csekkeken jön-megy a pénz, és ezek megjelennek a könyvelésben is. Helyettük valahol a kettő határmezsgyéjén helyezkedik el, ami a vezetők közül sokaknak éppen megfelel, hiszen ez a fajta kétértelműség az előnyök kiaknázásának fontos eleme.

Az elmúlt évtizedben a szövetség többször is válsághelyzetnek tette ki magát a pontatlan adminisztráció miatt. A bundázás átvette a hatalmat a sportág fölött, de nem a FIFA bűne, hogy a szervezett bűnözés meglátta a lehetőséget a labdarúgásban. Ám tudva, hogy a bundázás de facto bűnözés, Blatter szavai új értelmet nyertek. Ez lett a modern „futballcsalád".

Az Utolsó Fogadás fedőnevű akció megrázta az olasz futballt, az Olasz Labdarúgó-szövetség alá tartozó tizenöt klub, huszonnégy játékos, edzők, bírók és szövetségi alkalmazottak keveredtek bele a bundabotrányba. Eközben a török rendőrség csaknem száz játékost tartóztatott le, a Török Labdarúgó-szövetség pedig kizárta a Bajnokok Ligájából a felügyelete alá tartozó Fenerbahcét, mert gyanúsnak találta, hogy a klub úgy nyerte meg a bajnokságot, hogy utolsó tizenkilenc meccséből tizennyolcat megnyert. A Zimbabwei Labdarúgó-szövetség nyolcvan játékost zárt ki a nemzeti válogatott keretéből bundázás gyanúja miatt. Lu Csünt, az első kínai játékvezetőt, aki világbajnokságon dolgozhatott, öt és fél éves börtönbüntetésre ítélték, amiért alaposan megdolgozott becenevéért, az Arany Sípért, és összesen 128 000 dollár értékben fogadott el kenőpénzt.

Dél-Koreában az ügyészek összesen ötvenhét játékost vádoltak meg bundázással, kettő közülük inkább öngyilkosságot követett el, mintsem kénytelen legyen szembenézni a megszégyenüléssel. Két brazil bírót ítéltek letöltendő börtönbüntetésre, a Brazil Labdarúgó-szövetség pedig 8 millió dolláros büntetést kapott a manipulált mérkőzések egész sorát hozó bűnözési hullámban való részvételéért. Amint a négy észt résztvevő megkapta egyéves eltiltását, a bíróság azonnal vád alá helyezett egy újabb tucatnyi bundázót. A német rendőrség hangfelvételeket készített horvát bűnözőkről, akik éppen kanadai mérkőzések megbundázásának lehetőségét tárgyalták meg telefonon. A posztjától megfosztott, szégyenben maradt kínai szövetség elnöke éppen egy munkatáborban tölti börtönbüntetését. A magyar rendőrség több mint ötven embert tartóztatott le bundázás vádjával, de még mielőtt vád alá helyezhették volna az ügy központjában álló klubot, a klubigazgató (a REAC és Kutasi Róbert – a szerk.) a halálba menekült. Csehországban éppen folyik két bundázással vádolt játékvezető tárgyalása. A kambodzsai válogatott sikertelenül próbálta meg manipulálni két, Laosz elleni világbajnoki selejtezőjét.

Macedóniában olyan mértékű a korrupció, hogy csak kevés bukméker fogad el téteket a helyi bajnokság mérkőzéseire. A bolgár Lokomotiv Plovdiv vezetősége egészen odáig ment, hogy egy vesztes meccs után hazugságvizsgálatnak vetette alá játékosait és edzőjét. Grúziában játékosok, tulajdonosok és bukmékerek egész sora került rács mögé bundázás miatt. Malajziában jó néhány játékos van őrizetben ugyanilyen vádak miatt. Kenyai, libanoni és tanzániai szereplők szintén manipuláltak mérkőzéseket. Nigerben dolgozott minden idők legkorruptabb játékvezetője. A lengyel hatóságok egy tucat játékost vettek őrizetbe bundázás gyanúja miatt. Az orosz kormány létrehozott egy akciócsoportot, amelynek a futballban terjedő korrupció megállítása volt a feladata. A belize-i kormányfő vád alá helyeztette az ország labdarúgó-szövetségének első emberét.

A kínai és az olasz fogadási maffia éveken át kedvelt célpontja volt a belga bajnokság. A bosnyák bajnokságot a helyi maffia tartja ellenőrzése alatt. Svájc kilenc játékost tiltott el örökre fogadási csalások miatt. Az olasz ügyészség bundázással vádolta meg a népszerű, vb-győztes Gennaro „Rino Gattusót. Az AC Milan egykori játékosa azt nyilatkozta, felkészült rá, hogy „kisétál a város főterére, és ott helyben megöli magát, ha ilyen bűntényben valaha is bűnösnek találják. Múlt ősszel két botrány is megrázta Angliát, az egyiket szingapúri bűnözők intézték, a másikba pedig egy egykori Premier League-játékos is belekeveredett. Németországban tárgyalják a leghírhedtebb bundaügyet, a bochumi ügyészségen derült fény rá, hogy egy jól szervezett bűnszervezet a világ minden részén befolyásolja a meccsek eredményeit, és ez nagyjából az elmúlt évtized egészére igaz volt.

Elképzelhető, hogy valóban ennyire elkeserítő a helyzet? Kétségtelenül az! Napjainkban több mint hatvan országban zajlik rendőrségi nyomozás bundázás ügyében, ami közel a világ egyharmadát jelenti. A FIFA tagállamainak és tagszövetségeinek fele jelentett már hasonló eseteket. Bele sem érdemes gondolni, hány bundameccset játszottak azokon kívül, amelyeknek ismerjük az elkövetőit. A nemzetközi futballmérkőzések manipulálása olyan világméretű járvánnyá fajult, mint a drogcsempészet, a prostitúció és az illegális fegyverkereskedelem. Mindez egy olyan sportágban történik, ahol a játékosok kisgyermekekkel kéz a kézben sétálnak ki az öltözőből a pályára, mintha csak a labdarúgás az ártatlanság és a morális tisztaság utolsó mentsvára lenne. Egyértelmű bizonyítékok egész sora mutatja, hogy ennek pont szöges ellentéte igaz: a világ legnépszerűbb játéka egyúttal a világ legkorruptabb játéka is.

A felelős nem más, mint a sportfogadás. A sportfogadási piac ugrásszerűen növekedett az utóbbi évtizedben, a fogadási piac illegális szegmense pedig hírhedt bűnözői csoportok kezébe került. Az Interpol számításai szerint évente csaknem egytrillió dollárt játszanak meg a fogadók futballmérkőzéseken. Az ázsiai bukik szerint a valós összeg ennek többszöröse. Eközben maga a labdarúgás mint üzletág – a játék üzleti részét mozgató tv-jogdíjaknak és a szponzoroknak köszönhetően – mindössze évi 25 milliárd dolláros üzlet.

A szinte felügyelet nélküli, könnyű profitot ígérő bundázás világszerte elszabadult. Erősebb csapatok fekszenek le gyengébbeknek, akik mindent megtesznek, hogy elkerüljék az alacsonyabb osztályokba való kiesést. Edzők, játékosok, játékvezetők és különböző tisztségviselők játszanak össze egymással a bundaügyekben. Nemzetközi selejtezők egész sora ér véget arcátlan csalást rejtő eredményekkel: 11–1, 7–0. A könnyű haszon megszerzésének lehetősége néha igen kreatív módszereket szült a végeredmény befolyásolására. 1997. november 3-án a Crystal Palace elleni Premier League-meccs 66. percében a West Ham 2–2-re egyenlített. Hirtelen elsötétültek a stadion fényei. Ugyanez történt, amikor nagyjából egy hónappal később a Wimbledon az Arsenallal találkozott. Egy kínai-maláj banda tagjai lefizették a stadionok technikai személyzetét, hogy áramtalanítsák a rendszert, amikor a meccsek éppen a kívánt végeredménynek megfelelően álltak. A kapzsiság arra sarkallt néhány játékost, hogy ők is jelentős részt vállaljanak a bundázásból. Egy 2010-es olasz meccs szünetében az egyik csapat kapusa állítólag bedrogozta csapattársait, hogy az ellenfél könnyedén fordíthasson a második félidőben.

A játékosok azonban nem fontos szereplők. Pusztán eszközök az eseményeket a háttérből irányító bűnszervezetek kezében. Ezeknek a hírhedt bűnbandáknak a nemzetközi futball még kiaknázatlan területnek számított, ugyanakkor korlátlan lehetőséget is láttak benne. A FIFA által elismert mintegy kétszáz országos tagszövetség mindegyikének van válogatottja és saját bajnoksága, azon belül pedig további korosztályos bajnokságai. Több mint tízezer válogatott és klubcsapat alkotja a világ labdarúgásának gerincét. Szorozzuk meg ezt a számot a csapatokban szereplő játékosok számával, aztán adjuk hozzá a játékvezetőket, a klubok tisztségviselőit, a szövetségek alkalmazottait, és láthatjuk, hogy a manipulátoroknak szinte végeláthatatlan mennyiségű betörési pont áll rendelkezésére, amelyek ráadásul pont olyan gyorsan változhatnak, mint egy csapat összeállítása szezonról szezonra. Nincs központi felügyelet, nincs fegyelmi fővédnökség. A nemzetközi futball egy lazán kormányzott szervezet, amelynek tagjai más nyelvet beszélnek, más szokások szerint dolgoznak, más törvények szerint élnek, más gazdasági helyzetben vannak, és más pénzeszközöket használnak. A szövetség elvben összeköti őket, de semmi közös nincs bennük. Mégis ezek a különbségek adják a játék különös báját, és persze nekik köszönhető, hogy ilyen sikeresek a sötét motivációból táplálkozó próbálkozások a meccsek manipulálására. A bundázással foglalkozó bűnszervezetek olyan mélyen ásták be magukat a labdarúgásba, és olyan sikeresen manipulálják a sportfogadási piacot, hogy mostanra a világ összes futballmérkőzésének alakulására hatásuk lehet.

A Kuvait–Jordánia mérkőzés első percei gyors, pattogós játékot hoztak. A játékosok kőkemény becsúszásokkal igyekeztek labdát szerezni. A FIFA két nyomozója mögött ülő ember nevetve jegyezte meg, hogy a kuvaiti és jordániai emberek általában nem kedvelik egymást. A 23. percben a játékvezető vitatható büntetőt ítélt Kuvait javára, miután egy jordániai védő akaratlanul kézzel ért a labdába. Kuvait belőtte a tizenegyest. A FIFA nyomozói a lelátón ülő szingapúri manipulátorokra pillantottak, de a bűnözők testbeszéde semmit sem árult el. Nem is volt rá szükség. A bizonyíték a számokban rejlett.

Rengeteg módon lehet megbundázni egy futballmeccset. Ezek közül az egyik legnépszerűbb, ha az összes gól számára kötnek fogadást. Ha a bukméker 2,5 gól alatt/felett határozza meg a fogadást, és a manipulátorok fölé tesznek, akkor azt az utasítást adják a játékosoknak vagy a játékvezetőnek, hogy a meccsen legalább három, de még inkább több gól essen. Ha alá tesznek, akkor értelemszerűen két, vagy annál kevesebb gól a cél.

A bűnszervezet az élő fogadási piacon tevékenykedett, így akkor is tudtak fogadásokat kötni, amikor a mérkőzések zajlottak. A sardzsai meccs kezdetekor a világ egyik legnagyobb fogadócégéhez, a 188Bethez özönleni kezdtek a fogadások arra, hogy három gólnál több esik a mérkőzésen. Erre ötven százalékos esélyt, vagyis 2,00-es osztalékot fizetett a fogadóiroda. A mérkőzés 18. percében, amikor még 0–0 állt az eredményjelzőn, az osztalék 53 százalékos valószínűségre, 1,88-as oddszra esett vissza. Ezek igencsak beszédes számadatok. A mérkőzés kezdetén, amikor a csapatoknak még 90 perc áll rendelkezésükre, hogy háromnál több gólt szerezzenek, a 188Betnél úgy kalkuláltak, 50 százalék esély van rá, hogy legalább három gól esik a meccsen. Paradox módon, 18 perccel az összecsapás kezdete után úgy határozták meg az osztalékot, mintha nagyobb esély lett volna a három gólra, pedig már kevesebb idő – a teljes játékidő 80 százaléka – volt csak hátra a mérkőzésből.

A 188Bet bukmékerei távolról sem gondolták, hogy a 18. perc után nagyobb esély lenne három gólra, mint a meccs kezdetén. Azért vitték lejjebb az oddszokat, mert rengeteg fogadás érkezett arra, hogy három vagy annál több gól esik a mérkőzésen. A fogadási cégek célja, hogy egyensúlyban tartsák a számokat: bármelyik irányba annak megfelelően mozdul el, hogy minél kevésbé legyen kitéve profitvesztésnek. A bukik jól tudják, hogy akkor a legkiszolgáltatottabbak, amikor illogikus eloszlású, nagy mennyiségű fogadás érkezik egy mérkőzésre. Ebből tudják, hogy egy meccset megbundáztak, és erre jöttek rá a 188Bet bukijai is, amit bizonyít a sardzsai mérkőzés osztalékainak illogikusnak tűnő változása.

Közeledett a félidő, de még mindig csak egy gól esett Sardzsában. A 38. percben azonban a játékvezető újabb büntetőt ítélt meg. Ez utóbbi jogosnak tűnt, a kuvaiti védő valóban felrúgta az egyik jordániai csatárt a tizenhatoson belül. A kuvaiti kapus védte a kapujára tartó lövést, csakhogy a partjelző intésével jelezte, hogy túl korán mozdult el, és a játékvezető újrarúgatta a 11-est Jordániával. Ez már bement. A szünetben a felek 1–1-re álltak. Negyvenöt perccel a lefújás előtt a bűnszervezetnek mindössze egy gólra volt szüksége ahhoz, hogy minden fogadása nyerjen. Nem nagy ügy. Ám hirtelen valami történt.

A főlelátón a FIFA nyomozói éppen azt forgatták a fejükben, hogy a szünetben valahogy beverekszik magukat az öltözőbe, és szembesítik a játékvezetőt és a