Hercegnő bevetésen

By Connie Glynn

Lottie Pumpkin átlagos lány, aki hercegnő szeretne lenni. Ellie Wolf hercegnő, aki átlagos lány szeretne lenni.
Amikor a sors szeszélye folytán szobatársak lesznek a patinás Rosewood Hall magániskolában, szinte kínálja magát a lehetőség, és szerepet cserélnek. Közeli barátokként kezdik meg második évüket az intézményben, és a szerepüket is jól játsszák. Ám különös dolgok történnek az épületben. Tanulókat mérgeznek meg, és úgy tűnik, veszély fenyegeti őket Rosewood falai között.
Lottie és Ellie elhatározzák, hogy nyomára bukkannak a tettesnek. Ám lehet, hogy közelebb van a veszély, mint gondolják?
A Hercegnő bevetésen a nagy sikerű A beépített hercegnő folytatása.

• Language: Magyar
• Publisher: Menő Könyvek
• Release date: Nov 13, 2019
• ISBN: 9789634037507

Book preview

boritoRosewood Krónikák – Hercegnő bevetésen

Connie Glynn

Menő Könyvek

A mű eredeti címe: The Rosewood Chronicles – Princess in Practice

First published in Great Britain in 2018 by Penguin Books

Text copyright © Connie Glynn 2018

Hungarian translation © Ruff Orsolya 2019

Cover design by Qin Han

All rights reserved.

Kiadta a Menő Könyvek, a Manó Könyvek Kiadó Kft. ifjúsági könyvkiadója, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja. 2019

1086 Budapest, Dankó utca 4–8.

www.menokonyvek.hu

Felelős kiadó: Kolosi Beáta ügyvezető igazgató

© Minden jog fenntartva.

Fordította: Ruff Orsolya

Szerkesztette: Kertész Edina

Olvasószerkesztő: Kótai Katalin

Műszaki vezető: Rácz Julianna

Elektronikus könyv: Ambrose Montanus

ISBN 978 963 403 750 7

Ajánlom mindenkinek, aki valaha is teát készített nekem. Köszönöm.

Előszó

A maravi palota alatti félhomályos tömlöcben egy test hevert a vékony matracon. A cellák csupaszok voltak, de legalább tiszták – a királyi család hetekig vagy akár hónapokig is itt tarthatta a foglyokat, ha a szükség úgy hozta. Az alak élettelenül nyúlt el; senkinek nem lehetett még csak sejtelme sem arról, hogy a fejében milyen dühödten forognak a fogaskerekek.

Saskia San Martin mindennap aprólékosan megtervezte a szökését. Eszébe véste az őrök pontos mozgását, a kamerák működését, a csövek gurgulázását és a háznép minden egyes tagjának lépteit a feje fölött. Egyetlen részlet sem kerülte el a figyelmét. Mégis fogytán volt az ideje. Hét hét telt el azóta, hogy megpróbálta elrabolni a maravi hercegnőt, de felsült vele. A régi iskolatársai hamarosan visszatérnek a következő tanévre a Rosewood Hallba. Egyetlen szót sem szólt a Leviatán terveiről az őröknek. Nem volt hajlandó kinyitni a száját, leszámítva az evést, valamint hogy elismételje egyetlen kérését.

– Szeretnék beszélni a mesteremmel, Anastacia Alcrofttal.

Az őrök bűntudatos arcából arra következtetett, hogy senki sem küldetett Anastaciáért. Az oldalára fordult, és felnézett a faliórára. Minden egyes eltiktakolt másodperccel egyre jobban eluralkodott rajta a rettenet. A sebek, melyeket a hercegnő Partizánja, Jamie okozott neki, már gyógyulófélben voltak. A Partizánok, akiket védelemre képeztek, a legjobb testőröknek számítottak, és Jamie bizony keményen küzdött. Szerencsére Saskia kínos vereségéből mostanra csak egy halványuló zúzódás maradt a szeme körül, és egy vágás az állán, ami után valószínűleg egy heg marad. Viszont továbbra is fogoly.

Tiktak, tiktak.

A Leviatán most már bármelyik nap belevághat a terv második szakaszába. De Saskia itt ragadt ebben a cellában, és sehogy sem tudja kideríteni, hogy Anastacia vajon biztonságban van-e. A Leviatán biztosította afelől, hogy meg fogja védeni Anastaciát, és ha Saskia csatlakozik az ügyükhöz, akkor végre-valahára szabad lehet vele. Többé nem kell elrejteniük a valódi érzéseiket Anastacia basáskodó apja elől – a férfi elől, aki egyben Saskia főnöke is.

Saskia megmerevedett, amint egy kép villant az agyába: Anastacia mérgesen áll a palotafolyosóról beszűrődő fényben, barna haja örvénylik körülötte. Majd egy másik kép derengett fel előtte: Ellie, amint tépett ruhájában mezítláb áll, és egy golfütőt lóbálva próbálja megvédeni a hercegnőt a támadóktól. Leszámítva, hogy Ellie nem a hercegnőt védte meg. Hiszen maga Ellie volt a hercegnő. Saskiának hetekig tartott a börtönben, mire rájött erre. Hogyan lehetett ennyire ostoba? Ám miután annyi ideje volt a töprengésre, végül összeállt a kirakós. Ellie bujkáló hercegnő volt. Nem Lottie Pumpkin volt Maradova igazi hercegnője. Ő egy alakmás volt, akit hivatalosan azért alkalmaztak, hogy fedésben dolgozzon, és úgy tegyen, mintha ő lenne a hercegnő, hogy így védje a valódi hercegnő igazi személyazonosságát: Ellie-t, a dühös lányt a golfütővel, aki szétverte Saskia szélvédőjét, és aki kapott tőle egyet, amikor megpróbálta megvédeni Lottie-t.

Saskia a hátára gurult, és a mennyezet dohos foltjaira meredt. Látnom kell Anastaciát, hogy figyelmeztessem arra, ami ezután következik.

Egy éles sípoló hang figyelmeztette, hogy valaki be fog lépni a szobába, mire ülő helyzetbe tornázta magát. Egy magas, sebhelyes, ijesztő termetű férfi nyitotta ki a cellaajtót, és lépett be egy tálca étellel. Sir Nikolaj Olav volt, a király Partizánja, és az a személy, akitől a leginkább tartott.

A férfi szemmel tartotta, miközben a szürke étellel teli tálcát a szoba közepén álló kisasztalra tette. Nikolaj általában elkísérte azt a szerencsést, aki az ételét szállította, olykor pedig egyedül hozta le a tálcát. Ez viszont egyetlen dolgot jelentett. Kihallgatást.

Nikolaj leült az asztal melletti műanyag székre, majd hosszan és bosszúsan beszívta a levegőt. Pontosan tisztában volt vele, miként a lány is, hogyan fog ez menni. Ugyanúgy, mint az összes többi alkalommal.

Megdörzsölte borostás állát, és végigsimított az arca bal felén látható sebhelyen.

– Saskia San Martin. – Halk dörmögéssel mondta ki a nevét. A lány nem felelt, helyette szürke ételkupacokat kanalazott a magasba, majd hagyta, hogy visszahulljanak a tálcára. A férfi rá sem hederített. – Mindent el kell mondanod nekünk, amit csak tudsz a Leviatánról.

A kanál megtorpant félúton, és a lány kifejezéstelenül meredt rá. Csak egyetlen lehetséges válasz létezett, ugyanazok a szavak, melyeket újra és újra elmondott neki, amióta csak behajították ebbe a tömlöcbe.

– Beszélni akarok a mesteremmel – mondta lassan –, Anastacia Alcrofttal.

ELSŐ RÉSZ

Család

1. fejezet

Lottie összerándult, amikor a palota padlódeszkái remegni kezdtek a talpa alatt. A tudattól, hogy Saskia valahol odalent van, minden egyes lépésnél bizseregni kezdett a gerince. De most nem merenghetett ezen. Összpontosítania kellett és higgadtnak maradnia. Tökéletes hercegnőként kellett viselkednie, míg csak véget nem ér a parti. Akkor majd visszamehet Ellie-hez, és befejezheti a pakolást.

Lottie egy grandiózus születésnapi estélyen időzött, melyen részt vettek néhányan a világ legrangosabb újságírói közül. Lottie lassan már két órája talpon volt, mosolygott és befolyásos emberekkel parolázott, akik azt hitték, hogy az igazi maravi hercegnővel találkozhatnak. Szerencsére a király és a királyné szigorú fotózási tilalmat vezetett be, hogy megóvják a személyazonosságát, leszűkítve ezzel azoknak az embereknek a körét, akik nyilvánosan felismerhették volna. A palota karzatát ékkővel borított girlandok díszítették, a márványoszlopok köré szivárványszínű szalagokat tekertek. A fodros abroszokon magasra tornyozták a hercegnőnek szánt ajándékokat; mindegyik csomag igyekezett túltenni az azt megelőzőn.

Lottie hagyományos maravi öltözéket viselt, így egy sötét színű, hímzett selyemövet is, amely körülölelte hosszú ujjú, jádezöld ruháját. Fürtjei között egy ezüsttiara bújt meg, az az ajándék, melyet tíz éve kapott az édesanyjától. Pontosan tíz éve. Ez az egész parti egyszerű szemfényvesztés volt. Lottie-nak nem most volt a születésnapja, hanem öt nappal korábban. Aznap, azaz szeptember elsején, Ellie ünnepelte a születésnapját. Lottie még csak nem is volt igazi hercegnő – a barátnőjét helyettesítette. És ez olyan titok volt, amely valószínűleg egyetlen vendégnek sem jutott volna eszébe.

– Jól vagy? – Jamie olyan halkan szólította meg, hogy csak ő hallhatta. Lottie-nak túlságosan is sokszor tették fel ezt a kérdést az elmúlt hetekben, és legbelül mindig rossz érzése támadt tőle.

– Igen, persze – mondta automatikusan, és tekintete egy feléjük tartó alakra tapadt. – Magas nő a bal oldalamon.

Jamie arra nézett.

– Olga Ulov, az Arany uralkodó szerkesztője. – Az idősebb, ébenhajú nő makulátlan selyemkosztümöt viselt, miközben átvágott a színpompás tömegen. A többi vendéggel ellentétben Jamie-n egy egyszerű fekete póló és nadrág volt, sötét haját hátrafésülte. Lottie próbálta elérni, hogy lelazuljon, de az egész parti alatt szigorúan éber maradt, miközben a termet pásztázta, és meggyőződése volt, hogy megint valami rettenetes dolog fog történni.

Olga megállt előttük, és üdvözlésként fejet hajtott.

– Eleanor Wolfson hercegnő. – Lassan elnyújtotta a nevet, a szeme összeszűkült, miközben tekintete Lottie-ra vándorolt. – Roppant örömömre szolgál, hogy annyi év rejtőzködés után végre megismerhetem.

Lottie arra gondolt, sosem fogja megszokni, hogy valaki más nevén szólítják, de most csak egy könnyed mosollyal válaszolhatott. Kíváncsi lett volna rá, Ellie vajon hogyan érezné magát egy ilyen helyzetben.

– Köszönöm, Olga… csak remélhetem, hogy megérte a várakozást. – Lottie kedvesen válaszolt, és mindent megtett, hogy a lehető legszerényebbnek tűnjön. Jamie elismerően biccentett. Habár többé nincsenek „hercegnőóráik", Jamie továbbra is rajta tartotta a szemét, hogy biztosan ne bakizzon.

Olga ajka már-már mosolyra görbült, ám a tekintete Lottie-éba fúródott, mintha csak a gondolataiban próbálna olvasni. Ellie-nek sosem volt jó kapcsolata a médiával. Pletykák keringtek a rejtőzködése okairól, és bár egyik sem volt igaz, mindegyik meglehetősen kártékonynak bizonyult. Ellie alakmásaként Lottie feladata volt, hogy kordában tartsa a pletykákat azzal, hogy nyilvánosan eljátssza a szerepét, és olyan kedves és szerény hercegnőként viselkedjen, amennyire csak lehetséges. A királyné úgy határozott, hogy a születésnapi ünneplés tökéletes alkalmat kínál arra, hogy kibogozzák Ellie médiagubancait. Csak mosolyogj és parolázz – mondta magában Lottie. Mennyire lehet nehéz?

Csak reménykedni tudott, hogy meg tudja oldani a feladatát.

– Őfelsége… – A szavak a háta mögül érkeztek, és sziszegésben végződtek. Lottie megfordult, és a király tanácsadóját, Simien Smirnovot látta, aki merev vigyázzállásba vágta magát, és karját összefonta a háta mögött. Enyhén Lottie felé hajolt. – A művész, Sir Janovski szeretné átadni önnek az ajándékát. Legyen oly kedves, kövessen, és csatlakozzon a királyhoz és a királynéhoz. – Simien szikár mosolyt villantott, majd intett a lánynak, hogy kövesse.

– Ez pompásan hangzik. – Lottie visszamosolygott a férfira, és boldog volt, hogy elszabadulhat a fürkész tekintetű vendégektől. Próbálta kiismerni Simient, és kitalálni, vajon mit gondolhat arról, hogy Ellie alakmásaként szerepel, ám a férfi kétségkívül kitűnő modorról tett tanúbizonyságot.

A lány követte Simient, és reményei szerint elegánsan haladt a partivendégek között. Elsétáltak egy csapatnyi szolga mellett; mindegyikük kaviárral és szarvasgombával megpakolt ezüsttálcát egyensúlyozott. Vajon mit ehet most Saskia? Lottie gyorsan elhessegette a gondolatot. Épp elég nehézséget okozott, hogy ezen a nyáron pihenni tudjon a maravi palotában. Minél inkább magáévá tette az alakmás szerepét, annál kényelmetlenebbül érezte magát. Most másra sem vágyott, mint hogy visszatérjen Rosewood Hallba, vissza az iskolába, ahol igazán önmaga lehetett. De előtte még át kellett vészelnie ezt a partit. Magában ismételgette azt a mantrát, amelyet az édesanyja tanított neki, mielőtt elhunyt volna: „Kedves leszek, bátor leszek, megállíthatatlan leszek".

Amint kiváltak a tömegből, Jamie aprót köhintett, kizökkentve a lányt a gondolataiból. Lottie felnézett, és akkor vette észre, hogy a karzat végére értek, és Ellie szülei, a király és a királyné előtt állnak.

Alexander király és Matilde királyné nem is különbözhettek volna jobban egymástól, mégis fantasztikusan összeillő pár voltak. A király mozdulatlanul állt, sötét szeme akár a végtelen mélység, erős volt és kiismerhetetlen. Mellette Matilde királyné könnyűnek és finomnak tűnt, mint egy fátyol, amely bármelyik pillanatban ellibbenhet. Lottie továbbra is megdöbbent azon, mennyire hasonlít a királynéra. Néha úgy tűnt, mintha tükörbe nézne – nem csoda, hogy abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Ellie alakmása lehet.

– Ez a parti csodálatosan illik hozzád. – A királyné sokatmondóan mosolygott Lottie-ra, és finoman magához húzta, hogy közte és Alexander király között álljon. Aki nem tudta, azt feltételezhette, hogy Lottie a szülei között elfoglalta az őt megillető helyet. A király kurtán és némán biccentett Lottie, majd Jamie felé.

Az egyik oldalukon csillámló, bíbor bársonydrapéria hevert, amely eltakart valamit. Bármi is rejlett alatta, hihetetlenül magas volt, már-már elérte a bálterem mennyezetét. Egy kicsit ideges lett tőle. Valaki villát kocogtatott egy pezsgőspohárhoz, és a terem lassan elnémult, miközben a tömeg tiszteletteljesen feléjük fordult. Egy kerek arcú, színes hajú, mókás szemüveget viselő férfi lépett előre. Lottie biztos volt benne, hogy ismeri. De honnan?

– Ő Janovski, a lovaggá ütött művész – suttogta a királyné Lottie-nak, és tekintetét továbbra is a rejtélyes ajándékra függesztette.

Lottie-nak megmondták, hogy a hercegnő fontos ajándékot fog kapni – nemcsak a születésnapja tiszteletére, de világrajövetele emlékére is. Az alakmás-megállapodás miatt az efféle pillanatokban Lottie-n különös érzések lettek úrrá. Ezeket az ajándékokat Ellie-nek szánták. Az igazi hercegnőnek . Habár Ellie-t ismerve Lottie nem tudta elképzelni, hogy ettől a túlzott hivalkodástól a barátját szétvetné az öröm.

Janovski közelebb lépett, finoman megfogta Lottie csuklóját, majd mélyen meghajolva megcsókolta a kezét.

– Hát nem csodás a hercegnő? – Kiegyenesedett, és kecsesen Lottie felé intett, amitől a lány úgy érezte magát, mint valami díjnyertes paripa. A teremben mindenki tapsolt, és egyetértő hangok csendültek. – Egyszerűen csodálatos! A tökéletes hercegnő! – Lottie rögtön elpirult, és öröm cikázott át rajta. Nem számított, mennyire érezte magát hamisnak, akaratlanul is élvezte, hogy hercegnőként kezelik.

A király felemelte a kezét, a tömeg pedig elnémult.

Janovski megköszörülte a torkát, és kihúzta magát.

– Őfelsége, biztos vagyok benne, hogy mások nevében is beszélek, amikor azt mondom, boldogok vagyunk, hogy végre személyesen is találkozhattunk a gyönyörű lányával. – Lottie szíve összeszorult. Vajon mit gondol a király erről a komédiáról? – Fényesen képviseli a maravi családot, és ragyogó példája annak, amilyennek egy hercegnőnek lennie kell. – A tapsra a férfi elnémult, és önelégülten elmosolyodott, amikor a többiek éljenezni kezdtek. A királyné mosolya nem halványult, de Lottie észrevette, hogy a király ajka megrándul. – Bizonyára nagyon büszke rá – folytatta Janovski. – Engem ért a megtiszteltetés, hogy a tizenötödik születésnapján átadjam ezt az ajándékot a hercegnőnek, így állítva emléket a társasági bemutatkozásának.

Két egyenruhás férfi lépett az ajándékhoz, és mindenki visszatartotta a lélegzetét. Lottie-nak az a bizarr érzése támadt, hogy a tiara elnehezült a fején, és egészen lehúzza. Majd a kísérők lekapták a bársonyt, és csillogó bíborköd hullt a fényes padlóra. Lottie odafordult és szembenézett… saját magával!

Egy sudár szobor töltötte ki a termet. Lottie mesterien megformázott, bronzba öntött mása. Messze ez volt a legextravagánsabb ajándék, amelyet valaha kapott. Janovski könnyedén újraalkotta a ruhát, amelyet Lottie a maravi nyári bálon viselt. Született hercegnőnek nézett ki. A szobor csodálatos volt, olyan csodálatos, hogy Lottie-nak kellett egy másodperc, mire rájött, milyen ostoba helyzetbe került.

– Ó, egek – sóhajtotta a magára kényszerített mosoly alatt.

Matilde királyné morózusan mosolygott; a király némán állt, arcát lehetetlen volt kifürkészni.

– Hátborzongató hasonlatosság! – tapsolt Simien, és egy picit túl hangosan nevetett. – Odanézzenek! A királyi család elnémult a döbbenettől. – A király Simienre pillantott, mire a nevetés a férfi ajkára fagyott.

– Valóban figyelemreméltó. Ez biztosan… nagyon nehéz lehetett. – A királyné végre meg tudott szólni. Bizonyára nagyon nyugtalanító lehetett mindkettejük számára, hogy egy olyan lányt láttak bronzba öntve, aki nem a saját lányuk.

– Igen, valóban! Tényleg ez volt az egyik legnehezebb munkám, de a hercegnőnk miatt megérte minden pillanat. – A művész rajongó tekintettel nézett Lottie-ra, majd mélyen meghajolt, és széttárta a karját.

Lottie szinte már hallotta, ahogy Ellie valahol a palota mélyén hangosan kacag. Micsoda vicc! Lottie óvatos pillantást vetett Jamie-re, és látta, hogy a fiú az ajkába harap, válla rázkódik. Próbálta visszafojtani a nevetését.

A lány felpillantott bronzba öntött mására, és a szobor szemébe nézett. Megszédült. Szaporán pislogott, és megrázta magát. Gyerünk. Mondj már valamit!

– Köszönöm! – Kinyitotta, majd becsukta a száját, miközben nehezen találta a megfelelő szavakat. Mit mondana egy hercegnő? Végül elmosolyodott, körülnézett a termen, a felvillanyozott tömegen, az embereken, akik azt hiszik, hogy ő a király és a királyné lánya. – Épp olyan, mint… én!

2. fejezet

– Az idők végezetéig úgy kell majd tennünk, mintha Lottie lenne az igazi hercegnő. Jaj, de kár! – Ellie kétrét görnyedt a nevetésről – már megint. Ahogy az várható volt, egészen falrengetőnek találta a bronzszoborról szóló történetet. – Végül is, nem hozhatjuk zavarba Sir Janovskit.

– Ez nem nevetséges, Eleanor – mondta Alexander király, és borospoharát az asztalra csapta.

Ellie bosszúsan forgatta a szemét. A nyári szünet alatt tudatosult csak Lottie-ban, hogy Ellie nem érzi jól magát a maravi királyságban. Égett a vágytól, hogy visszakerüljön a Rosewoodba, akárcsak Lottie.

Bensőséges születésnapi vacsorára gyűltek össze a púderkék étkezőben, és kitárgyalták a délutáni parti részleteit. A palotában ez volt Lottie egyik kedvenc helye, ahol az aranypettyes falak mézszínű fénybe vonták az egész szobát. Habár a születésnapja néhány nappal Ellie-é előtt volt, de abban maradtak, hogy együtt fognak ünnepelni. Az étkezőasztal roskadozott Ellie kedvenc ételei, valamint a Lottie-nak szánt vegetáriánus harapnivalók alatt. A falhoz húzott asztalon egy rakás ajándék hevert, melyeket Lottie Ellie nevében kapott; mesteri kezek csupa fodorba és masniba csomagolták őket. Jamie és Sir Nikolaj Olav pedánsan átvizsgálták az ajándékokat; minden biztonsági előírást betartottak a nyári bált követően, amikor is Saskia elrabolta Lottie-t.

Az ajándékok tornya láttán Lottie-t aggodalommal töltötte el, hogy az Ellie-nak szánt ajándéka, egy saját maga által festett portré, picinek és szánalmasnak fog tűnni a rengeteg csomagolópapír és szalag tengerében. Örült neki, hogy végül Ellie pihenőszobájában hagyta, és nem hozta ide. Óvatosan a mellette álló Jamie-re pillantott, aki várakozásteljesen emelte rá a tekintetét, olyan áthatóan, hogy rögtön félre kellett néznie. Ellie-é mellett a fiú számára is volt egy ajándéka – egy könyv Pakisztánról, az édesanyja szülőhazájáról. A fiú július 26-i születésnapjára szánta, ám közben megtudta, hogy Jamie érthető okokból nem ünnepli – azon a napon halt meg ugyanis az édesanyja. Emiatt inkább eltette az ajándékot; így viszont olyan volt, mintha mindannyian közösen tartanák a születésnapjukat.

– Abban legalább egyetérthetünk, hogy pompás szobor – mondta Matilde királyné, és a férjére pillantott –, és csodálatos módja annak, hogy kifejezzük vele a megbecsülésünket Eleanor alakmása iránt.

A király megfordult, és merőn a feleségére nézett.

– Így is lehet értelmezni.

Lottie lassan már két hónapot töltött velük, és egyre jobban tudott olvasni a király apró arcrezdüléseiből. Alexander király most enyhén összehúzta a szemöldökét, az ajka bal széle éppen csak megrándult. Vagy bosszús, vagy fáradt, de az is lehet, hogy mindkettő.

– De most komolyan – mondta Ellie, és némi pástétomot tett a tányérjára. – Ez a legjobb ajándék, amit csak kérhettem volna, egy hatalmas szobor Lottie-ról – életem végéig becsben fogom tartani. – Ellie Lottie-ra vigyorgott, aki nem tudta megállni, hogy el ne piruljon.

Lottie finoman megdörzsölte a halántékát. A születésnapi estély végén le kellett vennie a tiarát. A súlyától rettenetesen megfájdult a feje, és habár mindent megtett, hogy élvezze a sokkal bensőségesebb közös szülinapozást, a szeme mögötti fájdalom nem múlt el. Mielőtt Ellie és Jamie észrevehette volna, milyen hangulatban van, hangosan kattant az ajtó.

– Boldog születésnapot!

A csarnok impozáns ajtajai szélesre tárultak, és mahagóni zsúrkocsin egy hatalmas tortát toltak be rajta. Fehér alsószoknyafodrok kandikáltak ki a zsúrkocsi mögül, ám a szolgák arcát kitakarta az édességhalom. Lottie talpra szökkent, hogy még jobban lásson. Jamie halkan köhintett egyet, mire sebesen visszaült, és picit zavarba jött attól, hogy olyan nyilvánvalóan izgatott lett.

A zsúrkocsi megállt, és két szobalány kukucskált ki a torta mögül. Midori és Hanna.

– VÁRJATOK! – kiáltott fel Ellie. Mindenki megdermedt, és Lottie érezte, hogy Jamie lemerevedik mellette. – Át kell adnom Lottie-nak az ajándékát. – Ellie a székét feldöntve talpra ugrott.

– Eleanor! – kiáltott fel az anyja, és összehúzta a szemöldökét. Majd a szolgálókhoz fordult, és begyakorolt mosolyt erőltetett magára. – Midori, Hanna, köszönjük szépen a gyönyörű tortát. Egyszerűen meseszép.

Az édesanyja parancsára Ellie megtorpant az ajtóban, majd visszafordult. Előredugta az alsó ajkát, amiről Lottie tudta, hogy nála a zavar jele. Úgy tudott olvasni a hercegnőben, mint valami könyvben – de vajon miért jött zavarba? Majd eszébe jutott. Ellie alig ismer valakit a palota falain túl. Valószínűleg ez az első alkalom, hogy ajándékot ad valakinek, aki a királyságon túlról érkezett.

– Minden rendben, Ellie – mondta biztatóan. – Vacsora után átadhatjuk egymásnak az ajándékainkat. Most csak örüljünk a tortádnak.

– Nem, én most akarom odaadni, szóval… – Ellie-t halk dörmögés szakította félbe, és Lottie-nak kellett egy pillanat, mire rájött, hogy a király volt az. Megcsippentette az orrnyergét, mintha rettenetes fejfájása lenne.

– Eleanor – mondta a király, és a hangja halk volt, ám parancsoló. – Talán ezért indultál. – Midori felé intett, aki az ajándékokkal teli asztalhoz lépett, és előkapott egy dobozt, melyet addig eltakartak az Ellie-nek szánt csomagok.

Lottie látta, hogy Ellie-nek felragyog, majd bosszús fintorba torzul az arca.

– Hogy kerül ide, és miért nincs a szobámban, ahol hagytam?

A király röviden sóhajtott egyet, és rá sem hederített a lánya megjegyzésére, inkább Lottie felé fordította a tekintetét.

– Egyetértettünk abban, hogy sokkal helyénvalóbb lenne, ha ezt az ajándékot hivatalosan tőlünk kapnád. – A király szavainak nyomatékos súlyától Lottie látta, hogy Ellie és Jamie is felé fordul. Ellie ajka izgatott mosolyba kunkorodott, miközben Jamie szokás szerint szinte teljesen kiismerhetetlen maradt.

Midori Lottie elé helyezte a dobozt. Ahogy kiegyenesedett, felkiáltott: Sok szerencsét!

Lottie az ezüstdobozra nézett. Könnyen lehet, hogy az egész teremben ez volt a legkevésbé pazar darab, mégis fontosnak tűnt. Felnézett az asztal köré gyűlt Wolfson családra; szemükben várakozás ragyogott. Lottie nyelt egy nagyot. Bármi volt is a dobozban, elhatározta, hogy érdemesnek fog rá bizonyulni.

– Lottie, szeretném, ha megértenéd, hogy ez az ajándék ugyanannyira Eleanoré, ahogy a tiéd is. – A királyné az állát a kezén pihentette, fátyolszerű ruhaujjai az abrosz felett lebegtek.

Lottie azon kapta magát, hogy Jamie-hez fordul, aki biccentett, hogy kinyithatja az ajándékot.

– Köszönöm! – mondta, és izgalom cikázott végig rajta. Felnyitotta a doboz fedelét, ami nehezebbnek bizonyult, mint várta, és belenézett.

A doboz kék szaténfalai között egy láncon apró ezüstmedál hevert. Egy pici farkast véstek bele, és a fénytől mintha felragyogott volna a teremtmény szeme. A medál ugyanolyan volt, mint amilyet Ellie és Jamie is viselt. Lottie szíve kihagyott egy ütemet.

– Mostantól a falka része vagy. – Ellie ránevetett, és fehér fogai gyöngyökként ragyogtak.

– Ez… – kezdte Lottie, de a szavak a torkán akadtak.

Ezzel hivatalosan is befogadták. Ellie és Lottie születésnapi ajándéka nemcsak az volt, hogy Lottie-ból alakmás lett, hanem egyben a család része is. Érezte, hogy könnyek csiklandozzák a szemét, és vissza kellett tartania a lélegzetét, máskülönben kibuggyantak volna.

A falka része.

Olyan boldog volt, hogy végre talált magának egy családot, ám bujkált benne egy érzés, ami miatt mégsem tudta elengedni magát. Nem mintha nem érezte volna azt, hogy érdemes lenne rá. Nem. Lottie szemügyre vette a mosolygó Wolfsonokat – az új családját. És hirtelen rájött, hogy mi az az érzés.

Bűntudat.

Mi van a saját családjával, az édesanyjával?

– Olyan kedves maguktól – mondta őszintén Lottie, és abban reménykedett, hogy a hangja nem fog megbicsaklani. Egyértelmű volt, hogy nem tudja elég jól palástolni az érzelmeit, mert látta, hogy Ellie izgatottsága alábbhagy, tekintete Jamie-ébe fúródik, miközben aggodalmas pillantásokat váltanak egymással.

A csudába! , gondolta Lottie. Utálta, amikor ezt csinálják.

– Tönkre fog menni az étel