A finn irodalom gyöngyszemei

"Amikor Mackó első alkalommal hallotta a hegedű hangját, teljesen elborzadva fogadta.  Hideg borzongás futott végig a hátgerincén. Fenyegetően dörmögött és a szaunapad alá menekült, ahonnan úgy bámult egy darabig Mattira, mintha kísértet látna. Végül olyan érzése volt, mintha teljesen megfeledkezett volna a dallamról, sőt Mattiról is.  Tompa, alaktalan képek jelentek meg a lelki szemei előtt. Úgy érezte, mintha egy feneketlen mélységbe merülne, ahol fák recsegnek-ropognak, vihar zúg, mennydörgés villámai és dörgései kergetik egymást, majd onnan felemelkedik a kéklő, végtelen magasságba, ahol olyan lényekkel találkozik, akik ugyanolyanok, mint ő maga, és ahol a fivérei, nővérei és barátai lakoztak … Mackóból könnyek törtek elő! Teste megrándult, mintha összeszorítaná valami, és különös bőgő nyöszörgő és horkantó hangok törtek elő a torkából.  Könnyezett a vágyódástól, bár nem tudta megmagyarázni magának, hogy miért. Ráadásul a legkülönösebb az volt, hogy amikor a dallamnak vége szakadt, és ebből az elgyengítő, elernyesztő érzésből kiszabadult, azonnal epekedni kezdett vissza ebbe az érzésbe."

A Morzsi című kisregény egy hétköznapi kutya élettörténetét meséli el. A sors Morzsit egy szerény kis kópéból az udvari házőrző tekintélyes pozíciójába helyezi, onnan pedig az emberek által megvetett kóbor kutyává teszi. A történet Morzsi éleselméjű megfigyeléseit írja le, melyeket az emberek különös világáról gyűjtött. A történet elején és végén egy álomjelenetben Morzsinak alkalma nyílik, hogy beszélgessen az elbeszélővel, és bemutassa saját életbölcsességét. Eino Leino három állatokról szóló története: Mackó (1914), Morzsi (1916) és A sügér és az aranyhal (1918) késői fénykorából származik, és önéletrajzi sorozatot alkot, bár mindegyik önálló mű. Leino mindezekben az állattörténetekben metaforikusan foglalkozik az élettel, és különösen a saját életével. Morzsi és a Mackó a boldogság és a szabadság kérdéseiről elmélkedik.

Juhani Aho (1861-1921) finn író a 19. század fordulóján élt és alkotott, az első finn hivatásos íróként tartják számon. Két stíluskorszaknak, a realizmusnak és a nemzeti újromantikának is egyaránt a vezéralakja volt, sőt művei nagy hatással voltak a későbbi írónemzedékekre is. Juha (1911) című regényét Aho kései korszakának legjelentősebb műveként tartják számon, stílusa ekkorra már érezhetően megújult, kiforrott. A regény alapja egy szerelmi háromszög története, mely Karjala erdeiben játszódik. Főhőse a beteges, idősödő Juha, aki a nála jóval fiatalabb Marját vette el feleségül, akit aztán a gazdag, fiatal Shemeikka elszeret tőle. A főhősök megformálása remekműhöz illő: a zárkózott, jóindulatú Juha és a szenvedélyes, dacos Marja a szerző legerőteljesebben megformált regényalakjai.

"Annyira összezavarta a gondolataimat, hogy először alig bírtam magamhoz térni. Azokat az igazságokat, amelyeket eddig olyan biztosnak tartottam, hogy eszembe sem jutott volna kételkedni bennük, ő teljes nyugalommal vagy eltörölte, vagy kifordítva elém tette. És bár tudtam, hogy nincs igaza, mégsem tudtam azonnal tisztázni a dolgot, hogy megcáfoljam az állításait. Ez bosszantott és zavarba hozott." Agnes és Liisi gyerekkori barátnők, akik nagyon különböző utakat választottak: Agnes nagyvilági, szabad és társasági életet él. Liisi feleség és anya. Amikor Agnes évek után visszatér Kuopióba, a város - és Liisi élete - felbolydul. Minna Canth Agnes című novellája egy modern megközelítés a barátságról, a nők különböző szerepeiről és a társadalomban elfoglalt helyükről. Canth olyan témákról írt, amelyek ma is aktuálisak. Március 19. Finnországban az egyenjogúság napja, mely egyben Minna Canthnak – a női egyenjogúság harcosának –   is emléket állít. 1844 március 19.én született. Ő az egyetlen finn nő, akinek születésnapja zászlós ünnepnap az országban.

A Munkásfeleség egy színdarab formájában megírt könyv, amelynek főhőse, Johanna nemrég ment férjhez Ristóhoz. Risto nem bizonyul jó férjnek, elissza Johanna megtakarításait, és nyomorba dönti a családját, Risto ráadásul elcsábítja egykori szeretőjét, a cigánylány Homsantuut, aki Risto valódi természetét felismerve bosszút akar állni. A Munkásfeleség Minna Canth 1885-ben írt színdarabja. Ez Canth egyik legismertebb és társadalmilag legradikálisabb műve. A darab az alkoholista férj és a férfi házasságban elfoglalt dominanciájának kritikája. „YRJÖ. Nem szabad olyan ijedtnek és félénknek tűnnie. Legyen bátor, hiszen nem tett maga semmi rosszat. Ebben a világban ki kell állni a saját érdekünkben, különben nem lehet boldogulni. JOHANNA. Könnyű magának ezt mondania, mivel maga férfi. A feleségek esetében ez másképp van. Ugyan mit tehetünk. YRJÖ. Próbálja meg, próbálja meg mindenképp. Maga is ember, ezt ne felejtse el.”