El ​tudnak Önök képzelni egy magyarórát, ahol ételrecepteket énekelnek a gyerekek? 
Ahol zeneművé komponálják az irlandi ürügulyást meg a reggeli kolbászos rántottát? 
Nem ahhoz kellene inkább ragaszkodni, hogy mindennap hozzák magukkal a tankönyvüket, 
annak érdekében, hogy a mélyebb jelentésekre vadásszanak, azok után kutakodjanak? 
Ha eddig nem tudták volna elképzelni ezt, Frank McCourt könyve nyomán akár még kedvet 
is kaphatnak hozzá, hogy kipróbálják.

Az eredmény ugyanis lenyűgöző, s nemcsak azért, mert senki nem marad éhes az óra végén. 
Az ír származású Frank McCourt 66 éves volt, amikor megírta első regényét, amely rövid 
idő alatt hatalmas világsiker lett, sőt film is készült belőle. A gyermekkoráról szóló 
Angyal a lépcsőn című első kötetet három év múlva követte a De!, az Amerikába való 
beilleszkedés regénye, amely szintén nagy visszhangot váltott ki világszerte.

A tanárember című önéletrajzi művében McCourt finom eleganciával és fergeteges humorral 
eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a tanítás közben őt és tanítványait érték, 
s amelyek mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt tanári módszerei finomak, 
irigylésre és követésre méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a világon. McCourt 
szerint a középiskolai tanár egyszerre jutasi őrmester, rabbi, váll (amelyre a diák 
ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai 
adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, 
tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban.

Pedagógusok számára McCourt könyve kifejezetten kötelező olvasmány!

---

Send in a voice message: https://podcasters.spotify.com/pod/show/gpsz/message