A. B. C.

By Ujhelyi Nándor

Az A. B. C. (Altruista Betörők Concortiuma) amolyan modern Robin Hood egyesületként célul tűzte ki, hogy a fenséges morál nevében végzi el a társadalmi újraelosztást olyan esetekben, amikor arra a törvény nem képes (vagy nem akar képes lenni…). Ez a fergeteges humorral megírt, néhol szomorkás, de mindenképpen szórakoztató történet több rétegű: Ujhelyi Nándor kiváló íróir erényei mellett ott van a háttérben valami nagyobb lélegzetű mondanivaló, s bár csak érezzük, és néha üt át a szövegen, ám mindig ott motoszkál: ezért (is) kiváló író Ujhelyi, és egy időben ezért is volt indexen: zabolázhatatlan mind mondanivalójában, mind témáiban, mind kifejezésmódjában. Ha valaki nem ismeri az 1930-as évek botrányhősét, ezzel a kötettel érdemes kezdeni.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jan 27, 2021
• ISBN: 9789635592128

Book preview

Ujhelyi Nándor

A. B. C.

BUDAÖRS, 2021

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-559-212-8 EPUB

ISBN 978-963-559-213-5 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2021

első kiadás: 1921

a borító N. C. Wyeth (1882 – 1945) They took their wives on the Cruise

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

I.

Egyszerű módszer betörők jutányos beszerzésére

Két elegáns fiatalember ült a Nagy-Opera étterem egy sarokasztala mellett. Megfontoltan és alaposan iddogáltak. Az egyik szőke, hidegvérű ember volt, fiatalos eleganciája kissé a tudós pedantériája felé hajlott, Calor úr, kitűnő kezdő mérnök és leleményes feltaláló volt ő. A másiknak neve Plume úr volt, és egyik fiatal, de tekintélyes munkatársa volt a főváros legelőkelőbb napilapjának. Ő barna, kissé rapszodikus, mozgékony ember volt. Calor úr és ő egyformán 32 évesek voltak, rendezett jómódban éltek és elválaszthatatlan barátságuk alapja az önzetlen pajtási szereteten kívül a bennük szinte határtalan módon kifejlett igazságszeretet volt.

Úgy látszik mély és fontos beszélgetésnek értek a végére. Megegyeztek. Vidáman koccintottak. Plume úr nevetett:

- Tehát ezennel megalakultnak jelentjük ki az A. B. C.-t. Utóvégre is más megoldás nincsen. Unatkozunk az élet romantika nélküli szürkesége miatt és felháborodunk az élet kegyetlen és kaján igazságtalanságai felett. Ezen segítenünk kell. Működésünk egész bizonyosan kitűnően elő fogja segíteni unalmunk és felháborodásunk elűzését és azonfelül úgy hiszem nem kis mértékben fogja növelni a közvélemény, a főváros, sőt mondhatnám az egész világ jókedvét is. Arról nem is szólva, hogy az igazságszolgáltatás egy kissé különös módszerével bár, de sikerülni fog az élet némely komiszságát megszüntetni.

- All right, - felelt Calor úr - most már a szükséges segédek megszerzésére kell gondolnunk. Afféle gyakorlati segédszemélyzetre gondolok, te érted Plume, akiknek a megfelelő rutinjuk van a zárak kinyitásában, helyek kikémlelésében, kerítések átmászásában és egyéb ilyen gyakorlati csekélységekben. Jutányosán legalább két betörőt kell beszereznünk, Plume.

- Nehéz eset, - tűnődött Plume. - A betörők általában két részre oszthatók. Az egyik csoportjuk ül biztos és hozzáférhetetlen börtönökben, a másik, szabadlábon levő részük pedig, amely működik és dolgozik, kissé nehezen megközelíthető. Lehetne ugyan külvárosi tanyákon, melyeket én alaposan ismerek a razziákról, találni belőlük, de nekünk nem cinkostársakra van szükségünk, de lelkes, hozzáértő és - ez a fő - meglehetős önzetlen munkatársakra. És azután akiket mink alkalmazunk, azoknak végtelenül ügyes körmönfont fickóknak kell lenniük, mi nem használhatunk kontárokat, kezdőket, nekünk elsőrangú szakemberek kellenek Calor barátom.

- Igazad van. Tehát azokat, akiket beveszünk az A. B. C.-be, egyrészt előzőleg próba alá kell vetnünk, másrészt kezünkben is kell tartanunk őket. Leghelyesebbnek találom, ha ezért mi magunk személyesen fogunk magunknak két betörőt, még pedig olyanokat persze, kik az előfeltételeknek megfelelnek. Ez a leghelyesebb Plume cimbora.

- És hol akarod ezeket megfogni Calor?

- Leghelyesebbnek tartom a Központi Technika épületében levő laboratóriumomat. Az épület exponált helyen van, kitűnően őrzik őrök, vigyáznak rá a policemanok, pompásan fel van szerelve mindenféle figyelmeztető csengőkkel, komplikált zárakkal, aki oda be tud jutni, az igazán méltó arra, hogy alkalmazzuk az A. B. C.-hez. Plume, a többit rábízom a te leleményességedre.

- Calor, pompás ötlet. Már megvan a tervem. Két nap múlva jelentkezni fognak a pályázók. Egy pár pórul fog talán járni, de előbb-utóbb lesznek olyanok, akik bejutnak a te laboratóriumodba, a mi színünk elé, persze bejelentés nélkül és ezeket alkalmazni fogjuk. És most pajtás gyerünk innen, és menjünk el valami Palais de Danse-ba.

Fizettek és karonfogva, vidáman fütyörészve eltávozott a két barát az étteremből, hol csak az imént alapították meg a XX. század kétségkívül egyik legmulatságosabb, de egyszersmind nem leghaszontalanabb egyesületét, az A. B. C.-t.

Másodnap reggelén az éttermi beszélgetés mán Calor élvezettel olvasta Plume barátja cikkét reggelije mellett. A cikkről tudta Calor, - és senki más nem tudta - hogy minden ezzel ellenkező külsőség dacára is, nem más mint az A. B. C. legnagyobb nyilvánosság előtti hirdetése betörők jelentkezésére. A cikk arról szólt, hogy a Központi Technika hatalmas épületében és speciálisan a vegyészeti szakon Calor mérnök laboratóriumában, minő érdekes kísérletek folynak. A cikk tréfásan megemlítette, hogy nincs oly belvárosi ékszerüzlet, melyben olyan nagy értékű kincs lenne, mint a laboratórium legmodernebb páncélszekrényében. Több gramm rádiumot és majdnem egy kilogramm platinát őriznek ott. A cikk kissé túlzott ugyan a súlyokban, valamint túlzott, mikor jelezte, hogy minő horribilis árat fizetnek az amerikai laboratóriumok a fenti anyagokért, de ez a cél szempontjából korántsem volt baj. Sőt, minden ambiciózus betörőnek kopoghatott a szeme a cikk e kis részének elolvasása közben és Calor és Plume úr csak ezt akarták elérni.

A Technika igazgatója kissé bosszankodott a cikk elolvasása közben és meg akarta cáfolni a túlzott állításokat, de azután nem törődött többet a dologgal. Calor pedig egy beszélgetés közben megemlítette neki, hogy ezentúl vagy egy hétig éjjel is laboratóriumában lesz, és dolgozni fog, mit az igazgató elragadtatással vett tudomásul.

Következő nap Calor barátjával Plume-mel együtt elhelyezkedett pálinkás üvegekkel, revolverekkel és szendvicsekkel felszerelve a laboratórium melletti, bőrdívánnyal ellátott kis társalgóban. Ittak, beszélgettek az A. B. C. munkaprogramjáról és várták a bejelentés nélküli pályázókat.

Első este nem történt semmi. Sebaj. Calor és társa második este is megjelent. Az inspekciós sze­mélyzet már megismerte Calor barátját, kiről azt hitték, hogy szintén mérnök az Intézet kebelén kívül és Calor úrnak segédkezik munkájában. A második este is eltelt a várt látogatók megjelenése nélkül. Az idegesebb Plume úr minduntalan fülelt, izgatottan ugrott fel, bekandikált a laboratóriumba. Hasztalan. Nagyon borúsak voltak. Mi ez? Hiába jelent volna meg a cikk? Nincs érzékük azoknak a hitvány betörőknek? Lusta nyárspolgárok lettek valamennyien, vajon?

Másnap a lapokból értesültek, hogy a rendőrök két betörőt fogtak el, akik éppen át akartak mászni a Technika épületének vaskerítésén. Két peches fickó volt, kik még az első lépést sem tudták megtenni.

- Tökéletes csecsemők, úgyse tudtuk volna őket felhasználni, de az a fő, hogy az illetékes sze­mélyek kezdenek érdeklődni és előbb-utóbb lesz talán pályázó, kinek sikerül behatolni a laboratóriumba is, - morfondírozott Calor úr.

És közös ebédjüknél elhatározták, hogy várnak tovább a csapdában. Ezen a napon egy új szolgát fogadott fel Calor az osztályára, mert egy másik kilépett a szolgálatból. A másik szolga pompás, jókedélyű, természetes modorú fickó volt, Calornak határozottan tetszett. A szolga mindjárt aznap ott maradt inspekciósnak is éjszakára és kedélyes modorával megnyerte az este megjelenő Plume úr szimpátiáját is.

Beszélgetve várakoztak Plume és Calor. A mindenféle téma között szerepelt Jóska, az új szolga is. Megállapították róla, hogy derék, józaneszű, ügyes fickó. „Kár, hogy nem betörő, mert akkor szívesen venném fel az A. B. C.-be" - nevetett Plume. Eltelt az idő, már éjfél jóval elmúlt, mikor egyszerre a folyosóról zaj, kiáltás, revolverdörrenés hallatszott. Kirohantak és éppen jókor jöttek ahhoz, hogy segítsenek Jóskának, ki egy fiatalember kezéből kicsavarta a revolvert, és alaposan dögönyözni kezdte a földre terített pórul járt betörőt.

A fiatalember intelligens fejű fickó volt, pompásan el volt látva a szakma szerszámaival és hogy ügyes munkás volt, azt bizonyította, hogy eljutott a laboratóriumhoz vezető folyosóig. Calor és Plume szinte sajnálták, hogy pórul járt. Megérkezett a portás, a még ügyeletes két éjjeli őr, bejött az útról a rendőr és a delikvenst elvezették. Mind gratuláltak Jóskának, ki szerényen fogadta a bókokat.

- Az ember mindent megtesz, hogy kötelességét teljesítse, - felelte. - Utóvégre, kérem doktor úr, én azért voltam itt, hogy felügyeljek az ilyen gazfickókra. Kérem, milyen borzasztó is lett volna, ha sikerült volna bejönnie. Ámbár az sem ért volna neki sokat, hisz itt lefülelték volna a doktor úrék. Egyáltalán milyen buták ezek a betörők, egy csöppet sem tájékozódnak a helyzetről, ahova be akarnak jutni. Utóvégre arra nem gondolhat egy rendes ember, hogy a doktor úrék éjszaka is itt dolgoznak, de egy betörőnek több esze kell, hogy legyen a kobakjában, mint egy afféle rendes embernek, mert ha nincs, mi a fenének megy erre a finom pályára, ahelyett, hogy elmenne szolgának, mint például teszem jómagam…

Plume derűsen hallgatta Jóska elmefuttatását, Calor pedig beinvitálta Jóskát a laboratóriumba, megkínálta pálinkával. Érdeklődve nézte a szolga a páncélszekrényt és fejét csóválta.

- Nincs vele megelégedve? - kérdezte Plume.

- No, nem éppen, - felelte Jóska - a szekrény kitűnő, betörő legyen a talpán, aki például egy úriszobában ezzel el tudna bánni, de itt mi sem könnyebb. Tetszik látni, ez olyan, mintha egy jól nevelt, minden erénnyel bíró kis lányt a léhűtők elől a mamája elhelyezne egy pamlagos, jószagú, félhomályos, jófajta italokkal bővelkedő szobába. Bejutni, hát ami azt illeti, nehéz, de ha bent van valaki, semmiség a munkája. Minden megvan itt, kérem, doktor úr, ami csak kell. Itt van a villanygép, azután ott látok savakat, amelyek áteszik a legerősebb acélt. De hát persze, nem lehet ide bejutni, hisz az idegent rögtön észreveszik, éjszakai pedig őrködnek és a doktor úrék is bejárnak, azután meg, tetszik tudni, a betörők is legnagyobbrészt tanulatlan, technikához nem értő kölkök, akik semmi tisztességes pályán nem tudnak boldogulni.

E hosszú előadás után Jóska felhörpintett még egy pohárkával és távozott. Szavai számos meggon­dolni valót juttattak Plume és Calor eszébe.

Megállapították azt, hogy valóban kétségtelen az, hogy a betörők érdeklődnek, jelentkeznek, de azt is, hogy kicsit túlságosan megnehezítették számukra a pályázatot. Utóvégre Jóskának igaza van. Nappal, mikor a mérnökök, alkalmazottak mind az épületben tartózkodnak, idegen, ismeretlen arcú valaki ide be nem jöhet, éjszaka pedig, mint az előző példa mutatja, szintén jóformán lehetetlen a bejutás a laboratóriumig. Azt persze Jóska nem tudta, hogy a betörők tudtán kívüli célja Calor és Plume szempontjából ezzel már meg is volna oldva.

- Ez a derék Jóska le fogja nekünk fülelni a betörőket mind, ezt ugyan jól bevásároltad, Calor, - dünnyögött bosszúsan Plume.

- Ugyan. Először is tudhatod, hogy új söprű jól söpör, azután meg Jóska pompás fickó, örömöm fog benne telni mindig, mint szolgámban, úgy látom ért a dolgokhoz, laboránsommá képezhetem ki idővel és erre is szükségem van, mert én utóvégre a kenyeremet mégis csak mint feltaláló mérnök fogom mindig megkeresni, és nem mint az A. B. C. tagja. És azután meg Jóska most már egy hétig nem lesz ügyeletes éjjel, - torkolta le Plume-öt.

- Szóval, várjunk?