Beethoven élete

By Romain Rolland

Romain Rolland nem szokványos életrajzot írt. Hatalmas szakirodalmi tájékozottsága alapján szinte önéletrajzot, egyfajta Naplót készített a szeniről. Amilyen rövid ez a biográfia, olyan hatásos: egy ember, a zsen áll előttünk, minden küszködésével, szerelmeivel, csalódásaival és nyomorával. Ahogy Rolland bemutatja, úgy kétszeresen igaznak érezzük: Teher alatt nő a pálma. Valóban: Beethovent egész életében csapás csapásra éri: hogy ettől jobbak lettek-e művei? Nem tudjuk. De egy biztos: a rengeteg tragédia, csapás és szerencsétlenség csak megedzette jellemét: lehet, hogy zsenialitása ezek hatására szökkent szárba: legalábbis Romain Rolland ezt sugallja... A kötetet Mikes Lajos értő műfordításában adjuk közre.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Feb 1, 2019
• ISBN: 9789634745259

Book preview

Romain Rolland

BEETHOVEN ÉLETE

fordította

Mikes Lajos

BUDAÖRS, 2018

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-474-525-9 EPUB

ISBN 978-963-474-526-6 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2018

A mű eredeti címe:

Vie de Beethoven

első kiadás: 1903

első magyar kiadás: 1911

a borító Joseph Karl Stieler (1781 - 1858) Ludwig van Beethoven

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Emléklap, 1792

Woltuen, wo man kann,

Freiheit über alles lieben,

Wahrheit nie, auch sogar am

Throne nicht verleugnen

(BEETHOVEN)

Tegyünk jót, ahol tehetünk,

Szeressük mindennél jobban a szabadságot.

Az igazságot ne tagadjuk meg soha,

Még a trón előtt sem.

I.

Születése

Alacsony volt és zömök, erős nyakú, atléta termetű. Széles arca téglavörös, csak élete vége felé lett sárgás és beteges színű, főként telente, mikor falak között élt, távol a mezőktől. Hatalmas homloka csupa dudor. Koromfekete, rendkívül sűrű haja, mintha fésű sohasem járt volna benne, tüskésen meredezett, »Medúza kígyóiként«.¹ Szemének csodás erejű tüze lebűvölt mindenkit, aki látta; de a legtöbb ember tévedett a színében. Mikor vad fénnyel kilobogott a barna és tragikus arcból, általában feketének látták; pedig nem fekete volt, hanem kékes szürke.² Bár apró és mélyen fekvő szem volt, a szenvedély vagy a harag pillanatában hirtelen tágra nyílt és forgott, bámulatos igazsággal tükröztetve minden gondolatát.³ Gyakran az ég felé fordult mélabús tekintettel. Az orra rövid, szögletes, széles volt, oroszlánéra emlékeztető. Finom szájának alsó ajka fel-felhajlott a felsőre. Félelmetes állkapcsaival diót törhetett volna. Egy mély gödör az állán, jobb felől, furamód aránytalanná tette az arcát. »A mosolya kedves volt, - írja Moscheles, - és arckifejezése, társalgás közben, gyakran volt nyájas és bátorító. De a nevetése kellemetlen, heves és torz volt, egyébként rövid, - mint ahogy az nevet, aki nem szokta meg az örömet. Rendesen búskomor volt, gyógyíthatatlanul szomorú. Rellstab, 1825-ben, azt mondja, alig bírja visszafojtani könnyeit, mikor látja szelíd tekintetét és a bennük tükröződő megkapó fájdalmat. Braun von Braunthal, egy évvel később, egy sörházban találkozik vele: az egyik sarokban ül, hosszú pipából pöfékel és szemét lehunyja, mint a hogy egyre gyakrabban megtette, halála felé közeledve. Egyik barátja megszólítja. Szomorúan mosolyog, kihúz a zsebéből egy kis társalgó noteszt; és rikácsolva, mint a süketek nem ritkán, azt mondja neki, írja le, mit kíván tőle... Az arca átszellemült, a mikor hirtelen ihlet szállta meg, váratlanul, nem egyszer az utcán is, megdöbbentve a járókelőket, vagy amikor meglepték őt a zongora mellett. »Arcának izmai kiduzzadtak, erei kidagadtak; vad szeme még félelmetesebb lett; a szája remegett; mintha az a varázsló lett volna, akit a felidézett démonok legyőztek. Shakespeare-i⁴ alak volt; Julius Benedict szerint: Lear király.

Ludwig van Beethoven 1770. december 16.-án született, Bonnban, Köln mellett, egy szegényes háznak nyomorult padlásszobájában. Flamand⁵ eredetű volt. Atyja értelmetlen, iszákos tenorista, anyja cseléd volt, egy szakács leánya, és első férjének, egy komornyiknak, özvegye.

Gyermekkora rideg volt, híjával annak a családi gyöngédségnek, amely a boldogabb Mozartot környezte. Az élet, kezdettől fogva, szomorú és brutális küzdelemképpen tárult elébe. Atyja ki akarta zsákmányolni fia zenei képességeit, akit mint csodaszülöttet mutogatott. Négy éves korában órák hosszára odakényszerítette clavecinje elé, vagy becsukta a szobába egy hegedűvel, és halálra kínozta munkával. Csaknem örökre megutáltatta vele a művészetet. Erőszakkal kellett Beethovent rákényszeríteni, hogy megtanulja a zenét. Ifjúságát elszomorították az anyagi gondok, a kenyérkereset gondja, a túlságos korán rászakadt feladatok. Tizenegy éves korában tagja volt a színházi zenekarnak; tizenhárom éves korában orgonista volt. 1787-ben elvesztette anyját, akit imádott. »Oly jó volt hozzám, oly méltó