Alakok
()
About this ebook
Read more from Gerhart Hauptmann
A soanai eretnek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA démon Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related to Alakok
Reviews for Alakok
0 ratings0 reviews
Book preview
Alakok - Gerhart Hauptmann
Gerhart Hauptmann
ALAKOK
fordította:
Hajdu Miklós
BUDAÖRS, 2017
DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ
www.digi-book.hu
ISBN 978-963-474-058-2 EPUB
ISBN 978-963-474-059-9 MOBI
© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2017
a mű eredeti címe: Bahnwärter Thiel
első kiadás: 1888
első magyar kiadás: 1903
a borító Lionel Walden (1861 - 1933) The train at night
című festménye részletének felhasználásával készült
Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései
Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.
I.
Minden vasárnap ott ült a neu-zittaui templomban Thiel, a vasúti őr, kivéve azokat a napokot, amelyeken szolgálatban volt vagy betegen az ágyában feküdt. Tíz év alatt kétszeri volt beteg; egyszer, amikor egy mozdonyról leesett széndarab találta és összezúzva a pályaárokba sodorta; másodszor, amikor az átrobogó gyorsvonatról egy boros üveg a mellébe repült. Ezeken a baleseteken kívül semmi sem akadályozta abban, hogy amint szabad volt, templomba menjen.
Az első öt évben Schön-Schornsteinból, a Spree mellett levő gyarmatból, egyedül kellett az utat megtennie Keu-Zittauba. Egy szép napon egy gyönge, beteges arczu leánnyal jelent meg, aki, amint az emberek beszélték, nem nagyon illett az ő herkulesi termetéhez. És egy vasárnap ugyanannak a lánynak ünnepélyesen odanyújtotta a kezét az oltár előtt.
Két évig a fiatal, gyönge asszony mellett ült a templomban: két évig tekintett a beesett, finom vonása arczával az ura napbarnitotta arcza mellett az ősrégi énekes könyvbe - és váratlanul megint egyedül ült, mint annak előtte.
Egyik előtte levő hétköznapon megszólalt a lélekharang, ez volt az egész.
A vasúti őrön, mint az emberek erősítették, alig lehetett valami változást észrevenni. A vasárnapi egyenruhájának gombjai épen olyan fényesen voltak kitisztítva, mint azelőtt, vörös haja éppen olyan jól volt beolajozva és katonásan elválasztva, mint mindig, csak éppen hogy a széles, hajas nyakát kissé lehorgasztotta és még éberebben figyelt a prédikáczióra, vagy énekelt, mint azelőtt szokott. Az volt az általános vélemény, hogy a felesége halála nem nagyon érintette, és az a vélemény megerősítésre talált, amikor Thiel egy év leforgása után másodszor vett feleséget. Még pedig egy vastag, erős teremtést, egy altegrundi cseléi leányt.
A lelkész is bátorkodott néhány megjegyzést tenni, amikor Thiel bejelentette az esküvőt,
- Hát megint meg akar házasodni?