Cselkas

By Makszim Gorkij

Azt mondják, hogy egy kikötő a bűnök tanyája és a rossz emberek gyülekezőhelye. Ezt a sztereotípiát sok regény erősíti, s ilyen környezetben játszódik a Cselkas című Gorkij-elbeszélés. Cselkas valódi kikötői vagány, aki iszik, kártyázik, csempészik - ha kell. Egy alkalommal társa szegődik, akivel halálos útra indulnak...

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Jul 18, 2017
• ISBN: 9789633988855

Book preview

Makszim Gorkij

CSELKAS

fordította

Ambrozovics Dezső

GYULA, 2017

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-885-5 EPUB

ISBN 978-963-398-886-2 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2017

a borító James J. J. Tissot (1836 - 1902) Bál a fedélzeten

festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Cselkas

A délvidéki kék égbolt zavaros a kikötőben föl-fölkavarodó portól; a forró nap, mint valami finom, szürke fátyolon át, homályosan néz le a zöldesszinü tengerre. Sugarai nem tükröződhetnek vissza a vizben, melyet az evezőcsapások, a gőzösök kerekei, a török nyilsajkák és más egyéb vitorlás járművek éles teknői minduntalan fölhasogatnak, minden irányban keresztül-kasul szántva a keskeny kikötőt, melyben a tenger szabad hullámai gránitkövek közé vannak szoritva s a tarajukon tovasikló óriási terhek sulya alatt csapkodják a hajók oldalát, a partokat, visszaverődnek róluk s mindenféle hulladéktól bemocskolva, fehér habot vetve, zugnak.

A horgonylánczok csörgése, a rakományt szállitó vasuti kocsik ütközőinek a döngése, a kikötő kövezetére hajigált vaslapok érczes panasza, a fahasábok tompa recsegése, a teherszállitó talyigák robaja, a gőzösök, hol áthatóan éles, hol tompán bőgő fütyölése, a kikötőmunkások, a hajósok és a vámhivatalnokok kiabálása, - mindezek a hangok a munkanap siketitő szimfóniájává olvadnak össze és háborgóan imbolyogva ott lebegnek a kikötő fölött az égen, szinte félve attól, hogy magasabbra szálljanak és a végtelenségben eltünjenek. A földről mind ujabb és ujabb hanghullámok csapnak föl hozzájuk, majd tompák és dübörgők, melyek hatalmasan megrázkódtatnak köröskörül mindent, majd élesek és harsogók, melyek megtépázzák a poros és forró levegőt.

A gránit, a vas, a fa, a kikötő kövezete, a hajók és az emberek, - mind, hatalmas hangokon zengik Merkurnak vadul szenvedélyes himnuszát. De az emberi hangok oly gyöngék és szánalmasak, hogy alig hallhatók ki belőle. És maguk az emberek, a kik ennek a morajnak első okozói, szintén olyan furcsák és nyomoruságosak: rongyos, poros, sürgő-forgó és a vállaikra fölhalmozott árúk sulya alatt görnyedő alakocskáik lázasan futkosnak ide s tova a por felhőiben s a forróság és a hangok valóságos tengerében s oly aprók és semmitmondók az őket körülvevő vaskolosszusokhoz, árurakásokhoz, dübörgő vasuti kocsikhoz és mindahoz képest, a mit ők maguk teremtettek! Alkotásaik valósággal leigázták, semmivé tették őket.

Az indulásra készen álló óriás-gőzösök hol fütyöltek, hol sisteregtek, hol mélyen fölsóhajtottak és minden tőlük származó hangból kiérezhető volt az ironikus megvetésnek gunyolódó tónusa azok iránt a szürke és poros emberi alakok iránt, a melyek ott mászkáltak a födélzetükön és mélységes gyomraikat rabszolgai munkájuk terményeivel töltögették. Szinte a könnyhullatásig nevetségesek voltak a teherhordók hosszu sorai, a kik ezer meg ezer pud életet hordtak be a hajók vasgyomrába, csak azért, hogy ugyanannak az életnek nehány fontját megszerezzék a maguk gyomra számára. Itt a rongyos, verejtékező s a kimerültségtől, zajtól és forróságtól elkábult emberek, s amott az általuk alkotott hatalmas, méreteikkel és fönséges nyugalmukkal a napban tündöklő gépek, melyeket elvégre sem a gőz, hanem alkotóik izmai és vére hoznak mozgásba... ebben az összeállitásban a rideg és kegyetlen iróniának egész költeménye volt benne.

A zaj elkábitott, az orrczimpákat ingerlő por vakitotta a szemeket, a forróság perzselte és kimeritette a testet