Hedda Gabler

By Henrik Ibsen

Ibsen - és ez már kortársainak, drámái első kritikusainak is feltűnt - nemcsak a polgári élet kataklizmáinak első nagy drámai ábrázolója volt, de egyúttal a nőalakok, a női sorsok specialistája is. Hedda Gabler című darabja elsősorban a címszereplő nőalak miatt számított nagy, jelentős műnek, olvasóit, nézőit főként az foglalkoztatta, hogy a gyönyörű, erélyes, büszke Hedda, aki a biztonságos életért, a nyugodt, fényűző életmód kedvéért ment hozzá szinte karikaturisztikusan szolid, szakmájában jelentéktelen, de ügyes leendő professzor férjéhez, vajon milyen női típust, milyen női sorsot jelképez. Vannak, akik Hedda Gablerben az emancipáció-mozgalom mártírját látják, mások az erős, ám végül is összeomló (Hedda a darab végén öngyilkos lesz) nőt fedezik fel benne, ismét mások a női sors árulójának, az otthonteremtésre képtelen, anyaságra nem is vágyakozó hisztérikának tartják. Az értelmezések mindegyike találó, ám éppen azt véti el, amit Ibsen leginkább hangsúlyozni kívánt darabjával: az archetipikus, nagy, ősi modellekre építkező, éppen csak anyagát a napi eseményekből, a polgári életvitelből származtató drámát. Hedda Gabler sokkal inkább hasonlít-ragaszkodik tábornok apjához, mint nyárspolgári, puha férjéhez. Hősi tettre szeretné serkenteni társasága férfitagjait, rajong a nagy, végletes gesztusokért és öngyilkos is akkor lesz, amikor látja, élete és környezetének élete egyaránt kicsinyességbe fullad, az igazi dráma eljátszására valamennyien képtelenek. A darabnak különös mélységet, atmoszferikus holdudvart kölcsönöz az, hogy Ibsen - alig észrevehetően bár, de - végig a nagy germán mondavilágra játszik rá benne, a Nibelung-ének asszonyhőseit eleveníti fel Hedda Gabler polgári figurájában. Jelentős, Ibsen legjava alkotásai közé tartozó dráma. (Legeza Ilona)

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: May 17, 2017
• ISBN: 9789633987391

Henrik Ibsen

Born in 1828, Henrik Ibsen was a Norwegian playwright and poet, often associated with the early Modernist movement in theatre. Determined to become a playwright from a young age, Ibsen began writing while working as an apprentice pharmacist to help support his family. Though his early plays were largely unsuccessful, Ibsen was able to take employment at a theatre where he worked as a writer, director, and producer. Ibsen’s first success came with Brand and Peter Gynt, and with later plays like A Doll’s House, Ghosts, and The Master Builder he became one of the most performed playwrights in the world, second only to William Shakespeare. Ibsen died in his home in Norway in 1906 at the age of 78.

Book preview

Henrik Ibsen

HEDDA GABLER

fordította

Telekes Béla

GYULA, 2017

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-739-1 EPUB

ISBN 978-963-398-740-7 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2017

a mű eredeti címe: Hedda Gabler

első kiadás: 1891

a borító Edmund C. Tarbell (1862 - 1938) Mrs. John Lawrence

című festménye részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Költeni annyi, mint ítélőszéket

tartani önmagunk fölött.

(IBSEN)

SZEMÉLYEK

Jörgen Tesman, a művelődéstörténelem ösztöndíjasa.

Hedda, a felesége.

Juliane Tesman kisasszony, a nagynénje.

Elvstedné.

Brack, asszesszor.

Ejlert Lövborg.

Berte, Tesmanék cselédje.

Színhely: Tesmanék villája a nyugati városvégen.

ELSŐ FELVONÁS

(Finoman és ízlésesen berendezett, tágas társalgó-szoba, sötétes színű díszítéssel. R hátsó falban széles ajtónyitás, félrevont függönyszárnyak között. Ez az ajtó egy kisebb szobába szolgál, amelynek berendezése ugyanoly stílű, mint a társalgóé. A társalgó jobboldali falában szárnyas ajtó, amely az előszobába nyílik. Szemben, balra üvegajtó, szintén félrevont függönyszárnyak között. Ezen az ablakos ajtón az előtte elterülő födött verandának egy része és kerti fák őszies lombja látható. Az előtérben terítővel takart, hosszúkás kerek asztal, körülötte székek. A jobb fal mellékén sötétes színű széles cserépkályha; magas hátú támlásszék, párnás lábzsámoly s két taburett. Hátul a szögletben sarokpamlag s kis kerek asztal. A bal előtérben, a faltól némi távolságban szintén pamlag. Az üvegajtó közelében zongora. A háttérbeli nyitott ajtó mindkét oldalán egy-egy kis állvány, terrakotta- és majolika-tárgyakkal. R belső szoba hátsófala mellett pamlag, asztal és néhány szék látható. E pamlag fölött tábornoki egyenruhát viselő szép idősebb férfi arcképe függ. Az asztal fölött függő lámpa, amelynek ellenzője bágyadt színű tejüvegből való. - A társalgóban köröskörül vázákban s poharakban bokréták sokasága; néhány csokor az asztalon hever. Mindkét szobapadlóját vastag szőnyeg borítja. Reggeli világosság. A nap besüt az üvegajtón.)

(Juliane Tesman kisasszony, fején kalap, kezében napernyő, jön az előszobán át; Berte, papírba göngyölt bokrétát szorongatva, követi. Tesman kisasszony kellemes megjelenésű, jólelkű nő, mintegy 65 éves. Egyszerű, de csinos, szürke utcai ruhában. Berte kissé falusias külsejű s már korosabb személy.)

Tesman kisasszony (megáll az ajtóban, figyel s halkított hangon szól): Nem, én bizony azt hiszem, hogy nincsenek még talpon.

Berte (hasonlókép halkított hangon): Hát hiszen mondottam, kisasszony. Tessen csak meggondolni, milyenkéső éjjel jött a hajó! - Hát még aztán! - Jesszusom! - mennyi kibontogatni valója is volt még az ifiasszonynak, míg végre ágyba került!

Tesman kisasszony: Persze, persze - csak hadd aludjanak! - De jó friss reggeli levegő is legyen ám a szobájukban, mire kijönnek. (Az üvegajtóhoz megy s kitárja.)

Berte (az asztal mellett, tétovázva, kezében a bokrétával): Isten a megmondhatója, tisztességgel fér-e még ide valami? - Jobb lesz tán, ha odateszem, kisasszony. (A bokrétát a zongorára teszi.)

Tesman kisasszony: Új háztartásba csöppentél hát, kedves Bertém! Isten látja lelkemet, nehéz, nagyon nehéz beletörődnöm, hogy téged átengedtelek nekik.

Berte (majdnem elpityeredve): Hát még nekem, kisasszony! Mit mondjak én? Bizony szép szám esztendőn ettem a kisasszony kenyerét!

Tesman kisasszony: Bele kell nyugodnunk, Berte! Hiába! Jörgen, látod, új háztartásában el nem lehet nélküled. Nem lehet el! Hisz te szoktad volt gondját viselni gyermekkora óta!

Berte: Igaz, kisasszony, de hát mindig csak eszembe jut az, aki otthon fekszik. Szegény nénje, aki mozdulni sem tud. És most az az új leány! Kedvére tenni a betegnek soha életében az meg nem tanul!

Tesman kisasszony: Óh - majd csak megtanítom. A fődolgot meg úgy is magamra vállalom; hidd meg! Az én szegény testvérnéném miatt legkevésbé sem kell aggódnod, kedves Bertém.

Berte: Igen ám, de más baj is van itt, kisasszony! Mert hát bizony nagyon-nagyon félek, hogy nem leszek a fiatalasszony kedvére való.

Tesman kisasszony: No - édes istenem - hát eleinte lehet, hogy egyben-másban talán -

Berte: Jaj, az bizonyosan igen-nagyon kényes.

Tesman kisasszony: Gondolhatod! A Gabler tábornok leánya! Hát persze, ahogy az megszokta, míg a tábornok élt! Emlékszel-e még, ha az apjával kilovagolt? Abban a hosszú fekete ruhában. Tollal a kalapján!

Berte: Az ám - azt mondom én is! - Nem, - édes jó istenem, ki hitte volna akkor, hogy ő meg a tanárjelölt úr egy pár lesznek?!

Tesman kisasszony: Magam sem gondoltam volna. De igaz is, hogy el ne feledjem, Berte: most már Jörgent nem szabad tanárjelöltnek mondanod. Doktornak kell címezned.

Berte: A fiatal asszony is rám szólt már e miatt - az éjjel - alighogy átlépték a küszöböt. Hát csakugyan úgy van az, kisasszony?

Tesman kisasszony: Úgy, úgy! Mert képzeld csak, Berte, - doktorrá avatták ott künn, a külföldön. Most az útja közben, érted? Én, nem is sejtettem, ott mondta meg a hajóállomáson.

Berte: Hát bizony - mi minden nem lehet még belőle! Amilyen igyekvő természetű! De azt már csak még sem hittem volna, hogy az emberek kúrálgatására is ráadja fejét.

Tesman kisasszony: Ne is hidd, nem olyan doktor ő. (Jelentőségteljesen.) Nemsokára pedig úgy kerülhet ám, hogy még díszesebb címmel tisztelheted.

Berte: Igazán, kisasszony?! És ugyan milyennel?

Tesman kisasszony (mosolyog): Hm!- Szeretnéd tudni?! (Megindultan.) Oh istenem, - ha szegény boldogult Jochum kikelhetne a sírjából s látná, hogy az ő kicsi fiából mi lett! (Körülnéz.) De, mondd csak Berte, mit jelentsen ez? Mért szedted le a bútorról a huzatokat?

Berte: A fiatal asszony parancsolta. Azt mondja, nem tűr bútoron huzatot.

Tesman kisasszony: Hát itt akarnak tartózkodni mindig - minden nap talán?

Berte: Úgy látszik. A fiatal asszony beszéde szerint. Ő - a doktor - semmit sem mondott.

(Jörgen Tesman dudorászva jön jobb felől a hátsószobába; fiatalos külsejű ember, harminchárom éves, középmagas, meglehetősen telt alakú; nyílt, gömbölyű vidám képű; a haja és a szakálla szőke; pápaszemet visel; ruhája kényelmes, kissé hanyag házi viselet; kezében nyitott, üres kézikoffer.)

Tesman kisasszony: Jó reggelt, jó reggelt, Jörgen!

Tesman (a küszöbön): Jule néni! Kedves Jule néni! (Hozzá lép, megrázza kezét.) Oly messziről - már oly korán itt nálunk? Tessék?

Tesman kisasszony: Hát hiszen csak gondolhattad, hogy bekukkantok ám kicsit hozzátok!

Tesman: S még csak a rendes pihenésed sem volt meg az éjjel!

Tesman kisasszony: Óh azt csöppet sem érzem.

Tesman: Nos, a hajóállomásról, remélem, szerencsésen értél haza? Tessék?

Tesman kisasszony: Természetesen, hála istennek! Az asszesszor úr volt oly kedves és hazakísért a házam kapujáig.

Tesman: Sajnáltunk, hogy nem vihettünk magunkkal a kocsinkon. De hiszen láttad - Heddának annyi skatulyája volt, amit mind föl kellett raknunk.

Tesman kisasszony: Persze, hisz csakugyan borzasztóan sok skatulyája volt.

Berte (Tesmanhoz): Bemehetek talán s megkérdezhetem a nagyságos asszonyt, nem lehetnék-e segítségére valamiben?

Tesman: Nem, Berte, köszönöm, fölösleges. Azt mondta, csöngetni fog, ha kellesz