Egy könnyen törhető faágat szívesen berakok a komolyzenei élet biciklijének küllői közé – mondta a Kultúrtáj című műsorunkban Bősze Ádám, műsorvezető, zenekritikus, antikvárius, aki a műsoraiban, a fellépésein és a hamarosan megjelenő Nagy zenészek, nagy szerelmek című könyvében is igyekszik egy kicsit megpiszkálni a klasszikus zenei közeget jellemző sznobizmust, és közelebb hozni a közönséghez a komolyzenét. – Kevés a valóban őszinte zenész, akinek kreatív gondolata lenne a klasszikus művekről. Itthon és külföldön is sokan arról panaszkodnak, hogy a fiatalok nem járnak koncertre. Ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen miért is járnának? – tette fel a kérdést, majd azt is kifejtette, hogy a művészek egyre jobban eltávolodnak a közönségtől. – Ott vagyok a művészbejárónál, hallom, mit mondanak, amikor kijönnek a koncert után, és nagyon ritkán találkozom kitörő lelkesedéssel. Az államtól így is, úgy is megkapják a támogatást, nagy problémát nem jelent, ha csak félház előtt játszanak – mondta.
• Miért akart szerzetes lenni, és miért hagyta végül ott a rendet?
• Hogyan kellene klasszikus és hogyan kortárs komolyzenét hallgatni?
• Mivel támadták a hallgatók, és hogyan fordította az előnyére a trollkodást?
• Milyen művészi produkciót támogasson az állam?
• Miért köszönt el a Bartók Rádiótól, amelynek másfél évtizeden át volt meghatározó hangja?
• Miért nem pályázik sosem állami pénzre?
A műsorvezető Wekerle Szabolcs, a Magyar Hang lapszerkesztője és Ficsor Benedek, a Magyar Hang főmunkatársa.