A fösvény

By Moliére

Moliére remekei között nem akad egy sem, mely híres­ség, népszerűség, színpadi hatás dolgában „A fösvény “-nyel vetekedhetnék. E páratlan népszerűség oka szembeszökő. Moliére elsőrangú munkái között „A fösvény“ a legtarkább és legmulatságosabb, bár éppenséggel nem a legkerekebb és legművészibb s nem is a legmélyebb. Harpagon azonban közmondásosabb alakká vált, mint Alceste vagy Arnoulphe s e részben csak Tartuffe veheti föl vele a versenyt. Mint szerep azonban Harpagon Tartuffe-ot is leveri. A komikai színészre nézve Harpagon éppen olyan próba-szereppé lőn, mint a tragikusokra nézve Hamlet, s minthogy a fösvényt illető­leg is fölmerült a shylocki haszontalan vita, hogy komikailag vagy tragikailag kell-e felfogni: minden új Harpagon nagy érdeklődésre számíthat a közönség részéről - írja Hevesi Sándor magyarázójában. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Semmit. A mű évszázadok óta önmagáért beszél.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Dec 8, 2020
• ISBN: 9789635590896

Book preview

Molière

A FÖSVÉNY

VÍGJÁTÉK ÖT FELVONÁSBAN

fordította:

Hevesi Sándor

BUDAÖRS, 2020

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-559-089-6 EPUB

ISBN 978-963-559-090-2 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2020

a mű eredeti címe:

L’Avare

első megjelenés: 1668

az elektronikus változat az 1945. évi

magyar kiadás alapján készült

a borító Pougeut XIX. századi metszete

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

SZEMÉLYEK

Harpagon, Cléante és Eliz atyja; szerelmes Mariannába.

Cléante, Harpagon fia, Marianna udvarlója.

Eliz, Harpagon leánya, Valére imádottja.

Valére, Anselme fia, s Eliz udvarlója.

Marianna, Cléante imádottja.

Anselme, Valére és Marianna atyja.

Fruzsina, cselszövő asszony.

Simon mester, pénzhajhász.

Jakab mester, Harpagon szakácsa és kocsisa.

La Fléche, Cléante szolgája.

Claudené, Harpagon cselédje.

Brindavoine¹,

La Merluche, Harpagon inasai.

Egy biztos és írnoka.

Történik Párizsban, Harpagon házában.

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENET

Valéré, Eliz

VALÉRE

Hogyan, édes Eliz, kegyed búnak adja magát, miután olyan jó volt, hogy hozzám való hajlandóságáról kötelező írásban biztosított?² Míg engem ez örömmel tölt el, kegyed sóhajtozik! Mondja meg, sajnálja már, hogy boldoggá tett? Megbánta, hogy heves ostromlásomnak engedve kezét ne­kem kötötte le?

ELIZ

Nem, Valéré, nem bánhatok meg semmit is, a mit önért teszek. Nagyon is édes kényszer visz rá, s még azt sem tudnám kívánni, bár ne így történt volna a dolog. De hogy őszinte legyek önhöz, nyugtalanít, hogy mi lesz ebből; félek nagyon, hogy kissé jobban szeretem önt a kelleténél.

VALÉRE

Ugyan mi veszedelem lehet abban, hogy kegyed jó szívvel van hozzám?

ELIZ

Oh, százféle veszedelem egyszerre! Atyám haragja, családom szemrehányásai, a világ ítélete s amitől leginkább félek, az ön szívének változása, az a szörnyű elhidegülés, amellyel önök, férfiak, a mi odaadó, tiszta szerelmünket legtöbbször viszonozni szokták.

VALÉRE

Ne legyen hozzám igaztalan azzal, hogy mások után ítél meg. Tegyen föl rólam mindent inkább, mint hogy megfeledkezhetném arról, mivel tartozom kegyednek. Sokkal job­ban szeretem, Eliz, és szerelmemnek csak a halál vethet véget.

ELIZ

Óh, Valéré, így fogadkozik minden férfi. Beszédjük után mind egyformák, csakis tetteikből tetszik ki, hogy van különbség közöttük.

VALÉRE

Minthogy csakis tetteink mutatják, mi lakik bennünk, legyen legalább türelemmel, ítéljen meg majd tetteim után s balsejtelemtől sugallt igaztalan félelmében ne higyje rólam, hogy rossz ember vagyok. Ne gyötörjön halálra e bántó és fájdalmas gyanúval, engedjen időt, hogy ezer meg ezer próbával győzhessem meg kegyedet arról, hogy szerelmem tiszta és becsületes.

ELIZ

Óh, milyen könnyen hajlunk annak a szavára, akit szeretünk. Igen, Valére, én képtelennek tartom az ön szívét csalfaságra. Hiszem, hogy igaz szívvel szeret és hű marad hozzám. Nem is kételkedem tovább s most már csak a világ szemrehányása és gáncsa aggaszt.

VALÉRE

De miért e nyugtalanság?

ELIZ

Semmitől sem félnék, ha mindenki az én szememmel nézné önt. Az ön egész mivolta igazolja azt, amit önért teszek. Mellettem szól az ön jelessége s az én háladatosságom, melyre maga az ég kötelez ön iránt. Minden órá­ban eszembe jut az a szörnyű veszedelem, mikor először láttuk egymást; az ön csodálatos nemeslelkűsége, mellyel kockára tette életét, hogy megmenthessen engem a háborgó hullámok közül; azután gyöngéd gondoskodása, mikor kitett a partra; lángoló szerelme, melyet sem az idő, sem a sok nehézség meg nem ingatott; kitartó hódolata, mely feled­tette önnel szüleit, a mely itt marasztotta önt s rábírta arra, hogy állását, rangját eltitkolva, szolgálatot vállaljon atyám­nál,³ csak azért, hogy láthasson engem. Mindez, nem tagadhatom, rendkívüli hatással van reám s az én szemem­ben tökéletesen igazolja azt a lépésemet, hogy kezemet odaígértem; de talán mégsem elégséges ahhoz, hogy mások előtt is igazoljon s nem vagyok benne bizonyos, hogy igazat fognak adni nekem.

VALÉRE

Mindabból, amit említett, én csakis szerelmemmel pályá­zom a kegyed becsülésére; ami pedig aggodalmait illeti, az édes atyja maga mindenképpen azon van, hogy az egész világ előtt igazolja kegyedet; túlzott fukarsága, gyermekeivel való rideg bánásmódja különb dolgokra is följogosítja az embert. Bocsásson meg, édes Eliz, hogy ekként beszélek kegyed előtt. Tudja azt kegyed, hogy e részben jót mon­dani nem lehet. De ha mint remélem, meg tudom találni szüléimét, nem lesz nehéz Harpagon urat részünkre bírni. Türelmetlenül lesek hírt s ha késik, magam megyek utána.

ELIZ

Ah, Valére, kérem, ne mozduljon innen s csak arra gondoljon, miként kedveltesse meg magát atyámmal.

VALÉRE

Láthatja, milyen ügyesen fogtam hozzá s milyen rava­szul kellett a kedvében járnom, hogy szolgálatába fogadjon, miként kell színlelnem, hogy éppen úgy érzek és gondol­kodom, mint ő, s mindezt csak azért, hogy tessem neki; láthatja, milyen szerepet játszom nap-nap mellett, hogy haj­landóságát megnyerjem. S bámulatos haladást teszek e mesterségben, tapasztalom, hogy legkönnyebben úgy nyer­jük meg az embereket, ha mikor velük vagyunk, fölvesszük az ő szokásaikat, elfogadjuk az ő elveiket, tömjénezünk a hibáiknak s megtapsolunk mindent, amit csinálnak. És ne féljünk attól, hogy magasztalásunkat meg találják sokallani, akárhogy kirí is viselkedésünkből a csalfaság, a legeszesebb embert is mindig lépre viszi a hízelgés, aztán nincs oly goromba vagy nevetséges dolog, amit le nem nyelnek az emberek, ha magasztalással fűszerezzük. Az őszinteséggel persze nem igen fér össze a mesterség, amelyet űzök, de ha szükségünk van az emberekre, alkalmazkodnunk is kell hozzájuk; és mivel csak így lehet megnyerni őket, nem a hízelgőkben van a hiba, hanem azokban, akik megkíván­ják a hízelgést.

ELIZ

De miért nem iparkodik megnyerni bátyám segítségét is, arra az esetre, ha a komorna elárulná