A Délsziget

By Vörösmarty Mihály

Vörösmarty költői életműve négy nagyobb szakaszra bontható. A második szakaszban, a húszas évek végén a harmincasok elején Vörösmarty elsősorban hatalmas epikus kompozíciókon dolgozik (Zalán futása, Cserhalom, Rom, Tündérvölgy, Délsziget stb.); e műveinek a korban hatalmas nemzeti jelentősége volt, ma inkább filozofikus és lírai értékük miatt tartjuk őket jelentőseknek. (Legeza Ilona)

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: May 17, 2017
• ISBN: 9789633988039

Book preview

Vörösmarty Mihály

A DÉLSZIGET

GYULA, 2017

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-803-9 EPUB

ISBN 978-963-398-804-6 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2017

első kiadás: 1826

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

Első ének

Messze maradjatok el, nagy messze ti hitlenek innen!

Nincs kedvem sem időm mindennapi dolgokat írni:

Újat írok, nagyot is, kedvest is, rettenetest is

Egy kis gyermekről s egy délszaki puszta szigetről.

Szép volt a gyermek, teli fürtü szőke hajának

Árnya közül szépek csillagragyogási szemének;

Szép, de szilaj volt ő, szilajabb a bérei pataknál

És szabad és harcos, nehezekre, nagyokra sovárgó.

S a sziget áldott volt; kereken, mint egy teli hold, a

Földövező tenger viharos közepébe merítve,

Képe hasonlító egy egész kis földi világhoz:

Itt hegyes, ott völgyes; keleten szikláit örök hab

S fellegütő tetejét villámok erőszaki járják.

Ellenben kies és terein puha pázsitot éltet.

És ide néha kijár a gyöngyök tengere múló

Habjaival s kis bokrok alatt elhagyja csigáit.

A napot e sík táj tisztán láthatja sokáig,

Látja, midőn távol hullámágyába lenyúgván

A csendes vizeket mosolygva köszönti utószor.

Hév ellen délről, fagyok ellen az éjszaki félen

Parti sudár erdők terjengő lombot emelvén

Őrzik szép közepén tavaszát a barna ligetnek.

Itt élt a gyermek, nem hitvány póri nevendék,

A villámlelkü Etelének gyermeke. Tévedt

Csónakon őt ide a tenger hajtotta. Kilépett

És úrnak mondotta magát. Elvette gyümölcsét

A fiatal fától s megevé. Szomjában elitta

A forrás vizeit. Néhol kis tarka kövekkel

Játszva megállítá futtában az erdei csermelyt,

Hogy tóvá gyűljön s bele ment délestre fürödni,

S ott fürdött a hév sugarakkal