A Nucingen-ház
()
About this ebook
Reviews for A Nucingen-ház
0 ratings0 reviews
Book preview
A Nucingen-ház - Honoré Balzac
Honoré de Balzac
A NUCINGEN HÁZ
fordította
Szini Gyula
GYULA, 2016
DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ
www.digi-book.hu
ISBN 978-963-398-426-0 EPUB
ISBN 978-963-398-427-7 MOBI
© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2016
a borító Jean Beraud (1849 - 1936) La sortie de Bourgeois című festménye
részletének felhasználásával készült
Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései
Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.
Zulma Caraud asszonynak.
Ön, asszonyom, akinek magas és kiváló intelligenciája valóságos kincs barátai számára, nemcsak egész közönséget jelent számomra, hanem egyik legelnézőbb testvérem; ugy-e Ön az, akinek ezt a művemet ajánlanom kell? Kegyeskedjék elfogadni mint annak a barátságomnak jelét, amelyre büszke vagyok. Ön és néhány lélek, amely szép mint az Öné, meg fogják érteni gondolatomat, amikor olvassák a „Nucingen ház-at, amely ölelkezik „César Birotteau
történetével. A kettő közt levő ellentétben nincs-e valóságos társadalmi tanulmány?
De Balzac
A Nucingen ház
Ismeretes, hogy milyen vékonyak azok a falak, amelyek Páris legelőkelőbb vendéglőinek különszobáit elválasztják egymástól. Véry-nél például a legnagyobb termet két részre osztja egy fal, amely tetszés szerint eltolható és megint visszatolható. Nem itt történt az eset, hanem más jó helyen, amelyet nem akarok megnevezni. Ketten voltunk és mint Prudhomme, a HenryMonnier alakja mondaná: „Nem szeretném a hölgyet kompromittálni. A sokféle címen pompás vacsora ízes falatait egy kis teremben élveztük, ahol halkan beszélgettünk, miután észrevettük a fal vékonyságát. Elérkeztünk a pecsenye pillanatáig anélkül, hogy bárki is lett volna a szomszéd szobában, ahonnan csak a tűz pattogását hallottuk. Pont nyolc órakor nagy lábdobogás hallatszott a szomszédból, hangos szóváltás, a pincérek gyertyákat hoztak. Fölismertem szomszédaink hangjait és tudtam, hogy kikhez van szerencsénk. Négyen voltak azok közül a legvakmerőbb kormoránmadarak közül, akik a mai nemzedék folyton megújuló hullámainak tetején lebegnek; szeretetreméltó fiuk, akiknek a megélhetésük problematikus, akiknek jövedelmét, birtokát senki megnevezni nem tudja és mégis jól élnek. A modern iparnak, ennek a legkegyetlenebbé lett harcnak ezek a szellemes kondottiérei a gondokat hitelezőiknek tartják fönn, ők maguk csak az élvezetet ismerik és csak a ruházkodásukkal törődnek. Egyébként mint Jean Bárt, bátran a puskaporos hordó fölött pipáznak talán azért, hogy el ne vétsék szerepüket; jobban tudnak csufolódni, mint a kis újságok, annyira, hogy saját magukat is kigunyolják; éles szeműek és hitetlenkedők, üzletek után szimatolnak, mohók és tékozlók, irigyek másra, de magukkal elégedettek, ötletszerűen tudnak mélyen politizálni is, mindent szétboncolnak, mindent kitalálnak; de ez idő szerint még semmire se vitték abban a világban, amelyben érvényesülni akarnak. A négy közül csak egyik érkezett be, az is csak a létra lábáig. Az még nem jelent semmit, hogy pénze van, a parvenü csak hat hónapi hízelgések után tudja meg, hogy mije hiányzik. Andoche Finot, ez a beérkezett alak, kevés szavu, hideg, nagyétü, szellemtelen ember volt, akinek volt szive hozzá, hogy hasra vágódjék azok előtt, akik hasznára lehetnek és volt benne annyi ravaszság, hogy szemtelen volt azokkal szemben, akikre már nem volt szüksége. Mint a „Gustave
ballett egyik groteszk alakja, ő is csak hátulról márki és elölről kófic. Ez az ipari „prelatus kitartott maga mellett uszályhordozóként egy Emilé Blondet nevű újságírót, akiben sok a tehetség, de összefüggéstelenül. Csillogószellemű, jóeszü, lusta ember, aki tudja, hogy kihasználják, de nem törődik vele, tud perfidis lenni ötletszerűen, ahogy illik; egyike azoknak, akiket szeretnek, de nem becsülnek. Ravasz mint egy vígjátéki szubrett, nem tudja megtagadni a tollát attól, aki kéri és a szívét attól, aki kölcsönbe akarja. Emilé egyik elbűvölő példája azoknak a férfi-nőcskéknek, akikről egyik fantasztikusan szellemes emberünk mondta: „Jobb szeretem őket selyemcipellőben, mint csizmában.
A harmadik, Couture nevű spekuláns. Üzletet üzletre halmoz, egyiknek sikere fedezi a másik kudarcát. így tartja magát a víz színén, fönntartja az idegesen erős játék, a vad és vakmerő mód. Úszik ide-oda és a párisi érdekek végtelen tengerén keres egy kis szigetecskét, ahol eléggé megvethetné a lábát. Nyilvánvaló, hogy még nincs a helyén. Ami a negyediket illeti, aki a legmaliciózusabb köztük, elég ha megnevezem: Bixiou. Hejh! többé nem az 1825-iki, hanem az 1836. évbeli Bixiou ez, az embergyűlölő bohóc, aki csupa csípős él, az ördög, aki dühös, hogy annyi szellemességet hiába herdált el, aki dühöng, hogy nem mentette ki hajója roncsát a legutóbbi forradalom viharából. A vásári bohóc, aki mindenkibe belerúg, akinek kisujjában van saját korának és e kor botrányos kalandjainak ismerete, aki, mint clown táncol az emberek vállán és igyekszik rajtuk hagyni hóhéri bélyegét.
Szomszédaink, miután csillapították éhségük első követeléseit, elértek oda, ahol mi tartottunk a vacsorában, a desszerthez és minthogy mi mélyen hallgattunk, azt hitték, hogy nincs mellettük senki. Szivarfüst és pezsgő mellett, a csemegék gasztronómiai élvezése közben elkezdtek bizalmasan beszélgetni. Beszélgetésükre rányomta bélyegét az a fagyos szellem, amely a legrugalmasabb érzelmeket is megdermeszti, a legodaadóbb hangulatokat is megállítja és amely a nevetésnek valami éles csengést ad; keserű gúnnyal teli beszélgetésük, amely a vidámságot epekedéssé változtatja, kimerítette még őket is, akik részt vettek benne minden cél nélkül, csak azért,hogy önzésüket kielégítsék, önzésüket, amely annak a békének a gyümölcse, amelyben élünk. „Rameau unokaöccse" a címe annak az emberek ellen irt pamfletnek, amelyet Diderot nem mert kiadni; erre a könyvre, amely szándékosan meztelen, hogy rámutathasson a sebekre, emlékeztetett az a pamflet, amelyet odaát mondtak minden tartózkodás és hátsó gondolat nélkül és amelyben a szó nem kímélte még azt se, amit a vitatkozó vitatott; úgyszólván romokból építettek, mindent tagadtak és csak azt csodálták meg, amit a szkepticizmus is elfogad: a pénz mindenható, mindentudó, mindenre képes hatalmát. Miután ebben a társaságban lepuffantották ismerőseiket, emberszólásuk elkezdte lelövöldözni benső barátaikat is.
Elég, ha jelzem, hogy miért támadt kedvem a maradásra és a figyelésre abban a pillanatban, amint Bixiou kezdett beszélni; alább majd kitűnik. Bixiou egyik félelmetes rögtönzését hallottuk, amelyek miatt ez a művész hírnévre tett szert néhány fásult lélek szemében. És bár Bixiou előadását meg-megszakították és újra meg újra belefogott, emlékezetem lesztenografálta¹ a szavait. Bixiou nézetei és nézeteinek formái kívül állnak minden irodalmi követelményen. Előadása nem volt más, mint egyvelege olyan ijesztő dolgoknak, amelyek korunkat jellemzik és korunk számára csak ilyen történeteket kellene elmondani. Az értük való felelősséget egyébként átengedem az előadónak. Arcjátéka, mozdulatai, hangjának gyakori változtatása, amellyel Bixiou mintegy színpadra állította beszélő alakjait, tökéletesek lehettek, mert három hallgatója helyeslőleg fel-felkiáltott és megelégedettségének közbeszólásokkal adott kifejezést.
- És Rastignac elutasította a kérésedet? - kérdezte Blondet, Finot-tól.
- Kereken.
- Megfenyegetted őt az újságokkal? - kérdezte Bixiou.
- Elkezdett nevetni - felelte Finot.
- Rastignac egyenes örököse a boldogult De Marsaynak, karriert fog csinálni a politikában és a társaságban - szólt Blondet.
- De hogyan szerezte a vagyonát? - kérdezte