A néma völgyben

By István Bársony

Bársony István ebben a novelláskötetében ismét legjobb stílustá hozza. Nem is véletéen, hiszen novellái mind-mind az erdőhöz, az állatokhoz kapcsolódó történeteket mesélnek el. Erős színekkel, ugyanakkor a finom rezdülésekre érzékenyen adja vissza az erdő lélegzését, életét, a benne lakók - róka, farkas, túzok, sólyom, nyúl, ruca, ölyv, bagoly, vaddisznó mindennapjait, örömeit-félelmeit. Akár a manapaság jóval népszerűbb Fekete István könyveit olvasnánk.

• Language: Magyar
• Publisher: Digi-Book Magyarország Kiadó Kft.
• Release date: Nov 29, 2016
• ISBN: 9789633986233

Book preview

Bársony István

A NÉMA VÖLGYBEN

- elbeszélések

GYULA, 2016

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

ISBN 978-963-398-623-3 EPUB

ISBN 978-963-398-624-0 MOBI

© Digi-Book Magyarország Kiadó, 2016

a címlap Winslow Horner (1836 - 1910) Fox Hunt című festménye

részletének felhasználásával készült

Az e-kiadás szerzői jogi megjegyzései

Ennek az e-könyvnek a felhasználási joga kizárólag az Ön személyes használatára terjed ki. Ezt az e-könyvet nem lehet ismételt értékesítésre továbbadni, sem továbbértékesíteni; nem lehet többszörözni és tilos más személynek továbbadni! Ha szeretné ezt az e-könyvet más személyekkel is megosztani, kérjük, hogy minden további személy számára vásároljon újabb példányokat. Ha Ön úgy olvassa ezt az e-könyvet, hogy azt nem vásárolta meg, vagy nem az Ön személyes használatára lett megvásárolva, úgy kérjük, hogy küldje azt vissza a http://www.digi-book.hu címre és vásárolja meg ott saját példányát. Köszönjük, hogy tiszteletben tartja ennek a szerzőnek és kiadónak a fáradságos munkáját.

TARTALOM

Kalandos élet

A néma völgyben

Az őr

A nagylelkű

A remete

Margyul

Forgandó szerencse

A legyőzhetetlen

A néma völgyben

Kalandos élet

Reggel van, ködös, homályos reggel; csípős szél surran el a gallyak közt; érintésétől dideregve rázkódik meg a pacallá ázott lomb.

Vörös úr ott áll a nyílás szélén, amely a fiatalos erdőt a sűrű vágástól elválasztja. Kedvetlenül néz föl az égre, ahol most is szürke fellegek úsznak. Minden percben újra megeredhet belőlük az eső, pedig már elég is lehetne, hisz' egész éjjel szakadt.

- Kutyának való idő! - mordul egyet magában Vörös úr, miközben úgy tesz, mint aki hallgatózik. - Ej ni - folytatja magánbeszédét -, azt hittem volna, az anyósom hangját hallom, pedig csak a gyomrom kezd korogni. Hogy az ördögbe ne, mikor tegnap este óta még egy egeret se nyeltem.

Megint föltartja fekete orrát, s abban a percben tüsszent.

- Ihol vagyok ni! Hát nem belecsöppen az orromba az eső?! Még utoljára megnáthásodom, pedig csak a szaglásom van még, ami valamit ér. Romlik a szemem, amióta öregedni kezdek. S mintha nagyot hallanék olykor-olykor.

Hirtelen megindul, s óvatosan halad a vágás szélén; nesztelenül ugorja át az útjába eső alacsony bokrot, nehogy még jobban benedvesítse amúgy is csatakos bundáját. Kutyának való idő - zsörtölődik magában folyvást, s azalatt egyre kutat és szaglálódik. - Egész éjjel a vackomban koplaltam; majd megevett a méreg.

Iszen szakadó esőben csak nem lehet vadászni. Legalább menekültem hát a bőrigázás mulatsága elől.

Kissé meggörbíti a derekát, nehogy a nedves fűszálak érjék a hasát. Vöröses bundáját kímélgeti; lompos farkát emelgeti, hogy a sáros földet minél ritkábban érintse.

A fordulónál ijedten dobban meg. Valaki éppen szemközt jön vele.

- Fickó, mit rémítgetsz? - pöröl, amint megismeri Hegyesorrt, a fiatalleventét.

Hegyesorr az egész rókanemzetség büszkesége. Karcsúbb, gyorsabb, szívósabb minden pajtásánál. Gyönyörű vörös bundája van, s a mellénye szinte hófehér. Egyik társának sem áll úgy keresztbe a szeme, mint őneki; farka végén a fehér folt úgy világít, akár a csillag. Minden rókakisasszony őérte bolondul.

- Ne gorombáskodjál, bácsikám, mert földhöz teremtelek. Emlékszel-e még Szenesre, hogy járt? - hencegett Hegyesorr.

Szenes, a rókák cigányprímása volt. Kékes-kormos mellényt viselt, s a februáriusi nászéjszakák idején senki sem tudta úgy megvakogni a holdat, mint ő. Egyszer Hegyesorr arájának adott éjjelizenét, de csúful megjárta. A féltékeny vőlegény úgy eltángálta, hogy egy teljes hétig volt Szenes munkaképtelen.

Vörös úr elképedt. Hatalmas vén róka volt, s ámbár a foga kezdett már rozsdásodni, kopni: még jól bírta az inát

- Ejnye, te szemtelen, ide gyere hát! - ümmögte. - Majd megtanítalak!... - S mindjárt gyürkőzni kezdett.

- Nono, öregem, iszen csak tréfáltam - békítette Vöröst a megszeppent Hegyesorr. - Nem gondolnád, hogy inkább talán együtt vadásznánk? Többre mennénk. Tudok egy süldőcskét a vágás bokrai között; láttam az este, hol moszatolt, de olyan bolondul megeredt az eső, hogy abbahagytam a vadászatot. Teneked, öreg, híres jó orrod van, kiszimatolhatnád.

Vörös urat kibékítette ez a dicséret. Szerénykedve dünnyögte:

- No, ami azt illeti, nem volnánk éppen a legutolsók...

Hegyesorr elfordult kissé, hogy Vörös